Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-08-29 / 35. szám

1907 EVANGELIKUS OKALLO 311 delkezósére bocsájtja hivatalos közleményeinek al­kalmas módon való közzétételére. Egyúttal felkérte a püspököt, hogy gondoskodjék uj kerületi névtár kinyomatásáról, mely 50 fillérért legyen az egyházak rendelkezésére bocsájható. Hozzájárult továbbá a gyűlés az Eperjesi és Késmárki vértanuk c. füzet kiadásához és lehető olcsó áron való terjesztéséhez. Ajánlotta a Luther Társaság könyvkereskedését az egyházak, iskolák ós hivek figyelmébe. Szenvedélyes vitát provokált a szerzetes és apáca tanítórend fisetézének állami kiegészítési kérdése, melyben a kerület az 1848. évi XX. t. c. alapidő viszonosság megsértését látja. A gyűlés kimondta, hogy az egyetem útján szorgalmazni fogja ezen törvény sérelmének meg­szüntetését. Tárgyalás alá került ezután a Siket-néma inté­zet budapesti igazgatóságának átirata, mely szerint bár az evang. igen szép segéllyel járulnak ezen ne­mes emberbaráti intézmény feuntartásához, mégis az evang. gyermekek száma ez intézetben igen csekély. Az átirat a lelkészek figyelmébe ajánltatott. Az egye­temes gyámint. elnök átiratát az árvaházak alapítá­sáról forrás hiány miatt a gyűlés a kerületi gyám­intézet figyelmébe ajánlja, amely egy ilyen intézet felállítását óhajtván, amúgy is gyűjti az alapot. Egy elvi jelentőségű döntést is hozott a kerületi gyűlés. Breznyik János ós Dr. Vitális István Selmec­bányái lie, tanároktól, akik eddig a természettani, illetve természetrajzi szertárak kezeléséért tisztelet­díjban részesültek, a lie. kormányzásával megbízott testület e tiszteletdíjakat megvonta, hivatkozván a Gimnáziumi Rendtartásra, ahol az áll, hogy a tan­székekhez kötött szertárak őrei díjazásban nem ró­szesítendök. Nevezett kót tanár ugyancsak a Gimná­ziumi Rendtartásra (ÍJ. § 2-ik kikezdós) hivatkozva, amely szerint a könyvtárak ós egyéb gyűjtemények őrei, ha eddig (t. i. a rendtartás életbelépéséig) díja­zásban részesültek, abban ezután is meghagyandók, a kormányzótestület határozatát megfelebbeztók a kerületi gyűlés elé. A kerületi gyűlés azonban hely­ben hagyván az alsóbbfoku hatóság intézkedését, ne­vezett két tanárt kérelmével elutasította. Amint tud­juk, Breznyik János ós Dr. Vitális István lie, tanárok,' meg lévén győződve igazságukról, az ügyet megfe­lebbezik az egyetemes gyűléshez. Végül Mikler Károly Egyházak Jogtanának aján­lása után a kerületi gyűlés f. ó. augusztus hó 27 ére Pozsonyba tűzte ki a jegyzőkönyvi hitelesítést Trsztyónszky Ferencz főesperes és Dr. Dobrovits Má­tyás elnöklete alatt kiküldött hitelesítő bizottság által. Ezzel a jó munkát végzett ker. gyűlés befejezvén működését a püspök buzgó imája után véget ért. (Nógrádi.) Három sárosi lelkész jubileuma. A sárosi ág. hitv. egyházmegyének ritka szép ünnepélyben volt része f. óv augusztus hó 21-én megtartott közgyűlése alkalmából: ekkor ünnepelte három kiváló lelkipásztor: Urbán Adolf hanusfalvi lelkész 50 éves, Hajdú János főesperes, zsegnyei ós Pankucli Gusztáv sárosófalvi lelkész 40 éves lelkészi működésének jubileumát. A három Nestor áldásos, eredményes pályát futott meg. Mind a három valódi mintaképe a hitbuzgó, egyházáért élő protestáns lelkésznek. Aki ismeri, az mind tiszteli, becsüli, szereti őket, mert szelíd lel­kűek, jóságos a szívok, nemes a lelkük, vonzó az egyéniségük. Istenes munkásságukat több alkotás hirdeti, népszerűségüknek fényes bizonyítéka az a jubileumi ünnepély is, amelyet az egyházmegye ren­dezett a tiszteletükre s amelyen jelenvolt az egész egyházmegyei lelkészi és felügyelői kar s a tanítók képviselői. A jubiláris ünnepély a templomban folyt le. Az első ének után Franz Vilmos bártfai lelkész lé­pett az oltár elé s igen szép, mag /as elmélke­désben fejtegette a Gondviselés kegyelmét a jubi­lánsok iránt s buzgó imában kérte rájuk a jó Isten áldását. Majd Liptai Lajos alesperes üdvözölte őket magasan szárnyaló, gondolatokban ós érzésben gaz­dag beszéddel, melyben hatásosan méltatta pályáju­kat, működésüket, jellemezte egyéniségüket. A tar­talmas szép beszéd hatását nagyban növelte a szó­noki hév ós művészet, amellyel Liptai beszólt. Mély és felejthetetlen hatással volt a hallgatóságra az a magasztos jelenet, amikor az egész egyházmegyei lelkészi kar körülvette az ősz jubilánsokat s eléne­kelve a „Confirma deus hoc opus"-t, megáldotta őket. A jubileum emlékére az egyházmegye díszbib­liával ajándékozta meg a jubiláló lelkészeket. Adja a gondviselés, hogy protestáns egyházunk e három kiváló munkása még sokáig dolgozhassók az Űr szőllejóben friss erővel, jó egészséggel; hogy éle­tük alkonyát aranyozza be tisztelőik, barátaik őszinte tisztelete és szeretete, tegye őket boldogokká az a tudat, hogy megtették kötelességüket! Ad multos annos ! Életrajzi adataik a következők: Urbán Adolf 1831. május 4-ón született Nagy­mihályban Zemplén-megyében. Középiskolai ós theo­logiai tanulmányait az eperjesi collegiumban végezte. 1857. december 8 án szenteltett fel lelkésszé Lőcsén, elfogadván a pazdicsi segódlelkószi állást. 1859. ele­jén rendes lelkésszé választotta meg őt a laposi (Sárosm.) gyülekezet, Itt újból felépítette a paro­chialis gazdasági épületeket, restauráltatta a templo­mot. 1864-ben a sáros—zempléni esperesség espe­resóvó választotta meg őt az egyházak bizalma; a tisztet közmegelégedésre több, mint 2 évtizeden át viselte, egyházak bizalma, szeretete csak növeke­dett irányában, mert igazságos, szelid lelkű, munkás esperes volt. 1865. óta a hanusfalvi egyházban lel­készkedik. Alkotásai: új paplak, gazdasági épületek építése, új orgona beszerzése, a templom restaura­tiója, a tagosítások alkalmával mintegy 35 holddal gyarapította az új egyház vagyonát, filiáiban új iskolákat emelt. Hívei rajongva szeretik. Magyar hazánknak derék, lelkes polgára, hűséges ápolója ós fejlesztője volt egész életében a magyar nemzeti érzetnek, buzgó kiópítője az egységes magyar nem­zeti államnak. Hajdú János született 1844. június 6-án Oláh­patakon. Középiskolába Rozsnyón ós Kózsmárkon járt, a theologiát Pozsonyban végezte. 1867-ben tette le a papi vizsgálatot Máday előtt, aki aztán lel­késszé avatta őt. 1867-től 70-ig Nyíregyházán segéd­lelkész; 1870—71-ben Feketepatakán rendes lelkész. 1871-ben a zsegnyei (Sárosm.) egyház hívta meg őt s azóta ott lelkószkedik. Itt mindenekelőtt rendezte az egyház zilált anyagi viszonyait; majd új oltárt állított, renoválta a templomot. Mint nyájának hü pásztora nagy gondot fordított népének valláserköl­csi nevelésére, szorgalmasan gyakorolta a cura pasto-

Next

/
Thumbnails
Contents