Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-08-08 / 32. szám

1907 EVANGELIKUS ORALLO 279 kedjenek első sorban a lelkészek és pedig vegye kezebe a szervezés munkáját a dunántúli egyházkerületi lelkészértekezlet, mint amelyhez intézte a kiváló egyházfő felhívó szózatát. De tegyék megbeszélés tárgyává e fontos kérdést az esperességi értekezletek is ; az egyetemes lelkészi értekezlet pedig e tárgyat vegye fel tárgysorozatába. Hisszük, hogy a lelkészeknek szervezett egyesülete a tanároknak alakulóban levő egyesületével együtt az evangeliomi eszmének nagy szolgálatokat fog tenni. (Mint utólag értesülünk, ez eszmével s annak különböző alakulataival többfelé foglalkoznak. így Jegutóbb a szepesi lelkészi kör találta szűkségesnek az egyházkerületi lelkészegyesűlet megalapítását. Mi a legnagyobb melegséggel üdvözöljük mindkét mozgalmat — úgy a kerületi, mint az egyetemes lelkészegyesűlet dolgában. Az erők tömörülésére, a rokonszellemek vállvetett evangeliomi munkájára, ha valaha volt, — úgy napjainkban nagy szükség van. Sok az ellenség s nekünk ezekkel csak szellemi fegyverek használata mellett lehet megkűzdenünk. Azért hát fel, a szent munkára ! Örvendünk, hogy a kezdeményezés e téren Gryurátz Ferenc püspök úr jelentésének széles körben való megismertetése útján e lapok hasábjairól indúlt ki. — Szerk.) EGYETEMES NYUGDÍJINTÉZET. Az egyetemes nyugdíj-intézet új rendszere. Mire e sorok napvilágot látnak, valószinüleg minden magyarországi evang. lelkész kezében ott lesz már az egyetemes nyugdij-intézet fáradhatatlan ügyvivőjétől, Gyürky Pál főesperestöl jövő kérdő, illetőleg bevallási ív, a melynek adatai az egyetemes nyugdíj-intézet újjászervezéséhez fognak alapot szolgáltatni. Ezen adatok a kérdő-lap tulajdonképi részén a szokásos statisztikai és mathematikai keretek között mozognak s arra szolgálnak, hogy a mathematikai mérleget az intézet újjászervezésekor pontosan össze lehessen állítani. Mivel a további eljárás e mérleg alapján indul meg és adja meg a lehetőséget a nyugdíjintézet későbbi, rázkódtatásoktól ment működésének megalapozásához: nyilvánvaló, hogy ez adatokra vonatkozó rovatok pontos, lelkiismeretes kitöltése és a megjelölt gyűjtőhelyekre a kitűzött határidőn belül való beküldése nemcsak egyénileg érdeke az egyesnek, de benne ós általa érdeke a lelkészi testület egyetemének is. Van azonban a kérdő-lapnak egy pontja, a melynek felirata „mellékkérdés

8 címet visel, a melyet azonban nagyérdekü volta kiragad a mellékkérdós keretei közül s a mi szemünkben legalább az összes kérdések legkiválóbbjává, legfontosabbjává tesz. Mert ebben a kérdésben van tulajdonképen elrejtve az újonnan szervezendő egyetemes nyugdíj-intézet rendszerének az eszméje. Az ú. n. mellékkérdés így hangzik: „A nyugdíj igény kétféle módon szabályozható : vag)'- úgy, hogy kinek-kinek élvezett fizetése nagyságától tétetik függővé ; vagy úgy, hogy tekintet nélkül a fizetésre, minden tagra egyenlő összegű legyen. E két mód közül melyiket óhajtaná inkább : az előbbit, vagy az utóbbit? (Felelet: előbbi vagy utóbbi.Y Aligha tévedünk, ha azt hisszük s nyíltan kijelentjük, hogy a kérdésnek eként való szövegezését és minden egyes lelkészhez való eljuttatását a fáradhatatlan ügyvivő egyik legszerencsésebb gondolatának tartjuk. Előttünk van a még csak embrióban levő ev. ref. egyházi nyugdíj-intézet példája, ahol az illetékes tényezők egész sajtóháborút folytatnak a felől, hogy a zsinatilag megállapított nyugdíjtörvényt hogy kell értelmezni a jogok, az igények ós hogyan a kötelezettségek, a befizetendő díjak stb. tekintetéből. Szerencsésnek tartjuk e kérdés szövegezését azért, mert az újonnan szervezendő nyugdíj-intézet rendszerének eszméjére, alapelvére nézve semmiféle kétséget nem hagy fenn, mert a beérkezendő feleletek többsége már jóeleve el fogja dönteni, hogy mily irányban indúljon s haladjon aztán teljes következetességgel az újjászervezés munkája : a nyugdíj igénynek a fizetés arányában való megállapítása, vagy minden tagra nézve egyenlő mértékben való megállapítása irányában. És szerencsésnek tartjuk e gondolatot azért is, mert a legalkotmányosabb módon, maguknak az összes érdekelteknek előzetes meghallgatásával formulázza majd az új eljárást, úgy, hogy aztán utólagos rekriminációk, panaszok és támadások nem fogják érhetni sem a kérdőlap szerzőjét, sem a nyugdíj-intézeti bizottságot, sem az egyetemes egyházat. Rátérve mármost a kérdésre adandó feleletek várható kialakulására, nekem személyes meggyőződésem az, hogy az érdekelteit túlnyomó többsége a fizetés szerinti megállapítást fogja kívánni. Lehet, hogy ebbbeli föltevésemben csalódom, de nem habozom kijelenteni, hogy a lelkésztársak családi és egyéni érdekei szempontiából egyaránt ezt a módozatot találnám kívánatosnak. Mert hiszen hogy áll a dolog? Ha az egyenlő mérvű megállapítást kívánná a többség, akkor egyfelől arra szolgáltatna alkalmat, hogy a nyugdíj-igény összege az előbb élvezett fizetés összegével való vonatkozásban majdnem kivétel nélkül igazságtalanságot foglaljon magában (pro vagy kontra, az elvileg mindegy) a nyugdíjasra nézve; másfelől arra szolgáltatna alkalmat a tervezőnek, hogy ezen egye-