Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-08-01 / 31. szám

274 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 muk, iskolájuk nem volt. S emellett folytonfolyvást fejük felett kellett érezniök hűbéruruk haragját Damocles kardjaképen. Az ev. hívek lélekszáma 1708-tól 1798-ig, a Hamaliar féle egyházlátogatásig 563-ról 506-ra ment vissza 90 év alatt. A hívek pajtákban, csűrökben imádták az evangeliom szellemében Istent s mert ének és imakönyveiket is erőszakkal elvették, vagy betanulták azokat, vagy nyomatott betűkkel lemásolták. Ily másolt példányok, mint szomorú emlékek a gyászos időből ma is láthatók egyes híveimnél. Urvacsorára s ünnepekre tömegesen jártak Selmecbányára, mely Börzsönytől 85 km.-re fekszik. Börzsöny. Mayer Pál, ev. lelkész. A socialis kérdés és az egyházak. A socialis kérdés megítélésénél érdekes a figyelmet arra fordítanunk : vájjon a létező történeti egyházaknak missio szerepe és eszmei jelentősége jön itt tekintetbe? Minő állást foglalnak el ezek a socialismussal szemben s minő eszközökkel fognak ezen részben erkölcsi kérdésnek megoldásához? Feladatunk lesz itt röviden kimutatni, hogy amennyiben erkölcsi kérdésről van szó: vájjon a megoldás, hol s mely irányban keresendő: kíváltképen pedig, — melyik egyház tartja szem előtt azon igazságot, hogy csakis mint a Krisztustól rendelt intézmény, teljesítheti társadalmi missioját. Érintsük itt röviden a kérdés mérlegét. Az ókori világ korhadt intézményeink romjai felett Krisztus vallása ajándékozta meg az emberiséget a testvórszeretet eszméjével s állította az ember és ember közötti viszonyt, illetőleg az egyoldalú önzés ós osztályérdek helyébe az altruismust. Tévednek azonban azok, akik Krisztus személyéből mindenáron socialista reformátort akarnak csinálni és az őskeresztyónség életében a socialismus összes követeló_ seinek prototyp megvalósúlását óhajtják felfedezni Krisztus vallása mint új társadalomalkotó életelv igenis ethicosocialis jellemű, csakhogy a főeszme benne Kristocentrikus! A földön történetileg megvalósult Isten-országa. A vagyonközösség elvben sehol sincs kimondva az új-szövetségi írásokban. Krisztus országa lelki ország, a hozzája való viszonyban tekintendők az összes társadalmi jelenségek. A keresztyénség azonban romanismusba sülyedt s reformációra volt szükség, hogy a lelkeknek azt az ígéretföldet, — melyet Jézus megvalósított, — birtokába juttassa. Az individismus felszabadult, a liberalismus új társadalmi alakúiásnak lett fontos éltető eleme. A természet kútatására irányúló független emberi szellem létrehozza a természettudományi mozgalmakat, útat nyit a gépeknek s a középkori céhrendszer helyébe felállítja a szabad versenyt. Az erő, mely a mozgás szülőanyja, kiszámíthatlan következményeiben olyan, mint a hegyről alácsuszamló lavinát megindító lökés; nem tudni, hova ragad, hova visz ; azért elitélni, a mi közvetett viszonyban mutatja be hatását, történeti szempontból igazolatlan eljárás volna. Ilyen a reformáció szülte új társadalmi alakúlás is. A pápai egyház vádjai értelmében a jelenkori socialismusért felelőssé tenni : a józan ész ellen elkövetett merénylet volna. A reformáció ebbeli jelentőségé ethikai: a tökéletes Istenországának, mind tökéletesebb történeti megvalósítása. Evangeliomi erő hozta létre, társadalmi hatása is csak az, ami a világot meggyőző evangeliomó: a jogaiba visszahelyezett valláserkölcsi jellem fölépítése, a folytonos reformáció. Luther állásfoglalása a parasztl'ázadáskor eleget igazolja, meddig terjedhet a mi lelki fegyverünk használata. A reformáció társadalmi jelentősége iránt kétségünk nem lehet. Jól mondja Kidd B.: „Társadalmi evoluczio" cz. müvében : „ama nagy társadalmi forradalomnak, melyet véghezvinni a mi művelődésünk van hivatva, a reformácziót bevett népek között kell legrendesebb lépésben lefolynia, ott kell legigazabb kifejezésre találnia és ott kell legnevezetesebb gyümölcsöket érlelnie." A pápás egyház socialis célja vaskövetkezetességgel folyván egész tanrendszenréből: theokraciai socialismus, A theokraciai, vagyis hierarchiai socialismus azon feltevésen alapul, hogy az egyház t. i. a római, az államnak Istenadta jogait el nem ismervén, — államot képez az államban. S nagy elfogultság volna el nem ismernünk, hogy ebből a szempontból nagy eredményeket érhet el, s egyesületeiben, kongregációban, sajtóban ós politikában, szószéken és iskolában máris igazolta ezt. Hazai közviszonyaink, főleg a legújabb egyházpolitikai mozgalmak óta ott mutatják be, mint küzdő harcost a társadalom minden rétegén s a „ker. socializmus" nyíltan kifejezésre juttatja, hogy Magyarországot ma is „Regnum Marianumnak" hirdeti Róma szolgalelkü hada. Pártokat alakítanak s a socialis probléma válsága jól felszerelt tábort talál náluk. A római egyház socialis törekvése nyíltan bizonyságát adja annak, hogy az egyháznak nem lehet elzárkózni a társadalom égető kérdéseitől s bizonyságot kell tennie hivatásáról, mely tanrendszerében rejlik. A katholieizmus és protestantizmus élet-halál harca napjainkban nagyrészt abban az állásfoglalásban nyilvánul, melyet mindeyyik a maya jelleméhez mérten a socialismus kérdésben elfoglal. A kereszténység mint uj társadalomalkotó erő lépett fel, uj irányt adott az erkölcsiségnek s a népéletnek; szükséges, hogy a mely történeti egyház igényt tart arra, hogy világot meggyőző hatalom legyen — ne zárkózzék el a társadalomtól, hanem benne s általa dicsőítse meg hivatását. Milyen jellemű legyen tehát az egyház socialis missiója ? (Folyt, köv.) B E L É L E T. Tanárválasztás. A szarvasi — nemsokára remélhetőleg bányakerületi — tanítóképezdéhez, a főgimnáziumi felügyelő bizottság július 26-án intézeti igazgatónak, a lemondott Benka Gyula főgimnáziumi igazgató helyébe, Papszász Gyula tanítóképezdei tanárt ; a természetrajzi és földrajzi szakra tanárúi : Dr. Krcsmárik Endrét; vallástanárúi pedig Tóth József orosházi esperesi segédlelkószt választotta meg. A nógrádmegyei ág. hitv. ev. esperesség közgyűlése. A nógrádi ev. egyházmegye, folyó évi julius hó 16- és 17-én tartotta meg Losonczon rendes évi 1