Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-08-01 / 31. szám

III. év. Nyíregyháza, 1907. augusztus I. 31. szám. // EYASGELIKUS OEALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenként egy íven ; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló mellék lete, minden hónapban. Kéziratokat,, eló'fizetési dijakat, hirdetések szövegét- és diját a szerkesztő-kiadó cimére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTO-KIADO: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZ A. A lap ára egész évre 10 kor , félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. Egyes szám ára 40 fillér. A Hivatalos Közleményeket a7. anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM-JEGYZÉK : Vezércikk. Különös kommentár. Geduly Henrik. — Képek a bécsi evang. egyház 1907-ben kiadott évkönyvéből. II. 1. — Tárca- Adalékok a börzsönyi ág. hitv. ev. egyház történetéhez. Mayer Fái, ev. lelkész. (Vége ) A socialis kérdés és az egyházak. (Folyt köv.) — Belélet. — Pályázatok. Különös kommentár. Lapunk legutolsó számában említettük, hogy az „Újság" c. napilap hasábjain Dr. Bonifacius tollából nagyérdekű cikksorozat jelent meg azon a címen: „Magyar Klerikalismus rabszolgái." A szerző, kinek álneve alatt a hazai protestantismus egyik, minden tekintetben kimagasló vezéralakját sejtjük, : mély történeti tudással, metsző, de mindvégig igazságos kritikával, a közpályán szereplő, hangzatos jelszavakban tetszelgő egyéniségek tétsiinS magatartásának n.jiít leáleázásával felel arra a minden magyarországi protestáns ember szívét égető kérdésre: miért nincs az 1848. XX. t.-cz. végrehajtva. Az érdekesen megrajzolt történeti és politikai háttérből kiemelve, a szerző egész sereg történeti tényt és psichológiai argumentumot vonultat fel annak megbizonyítására, hogy ennek a kérdésnek mind a mai napig fennállását az illetékes államférfiaknak a klerikálismustól, mint hatalomtól való rettegése, — vagy hajlamaiknak és neveltetésök irányának a klerikalismussal való rokonszenvezése okozza. Szomorú tények, — amelyeket mi régóta látunk s a melyeknek keserű gyümölcsei ellen valóban mindannyiunknak, akik evangéliumi egyházunkat szeretjük, — össze kell fognunk, hogy kárt ne tegyenek sorainkban. És Dr. Bonifacius valóban nagy szolgálatot tett az elfogulatlanúl ítélő hazai közvéleménynek, hogy a klerikalismusnak, mint szervezett hatalomnak úgy a protestantismusra, mint magára az egész nemzetre veszedelmes voltát leplezetlenül feltárta és sikereinek titkos rúgóit mindnyájunkkal alaposan megismertette. Protestáns, sőt más vallású, de elfogúlatlan körökben is ez a cikksorozat nagy mozgolódást idézett elő és álnév mögé rejtőzött szerzőjét valósággal ünnepelték az előttök eleddig ismeretlen törekvések leleplezéséért. Annál kínosabban hatott azonban az a kommentár. amellyel maga az a sajtóorgánum, amely hasábjain e nagyérdekü fejtegetéseknek helyet adott, e cikksorozat befejező részét kísérte. A szerkesztőség *) alatti megjegyzése ekként hangzik : *) A nagyérdekü cikksorozat ntolsó részét nem adhatjuk át a nyilvánosságnak néhány rátartozó megjegyzés nélkül. E cikkek tartalma és érdekessége felment bennünket kiadásuk megokolása alól. A szerző pedigr, aki dr. Bonifacius álnév alatt rejtőzik, oly előkelő és kiváló tagja közéletünknek, hogy az ő szavának minden körülmények között tért kell nyitnunk s örömünkre szolgál, ha a nyilvánosságot Az Újság nál keresi. Másrészt pedig egyéniségének jelentősége oly nagy, hogy cikke jegyzésével az érte elvállalt felelősséget egyértékünak tekinthetjük Az Ujság-éval, mely minden, névvel ceni jegyzett eikh^o: a vé?<»»*é»>jrét ^dj» '< nyilvánosságnak, mig a névvel jelzettek természetesen az illető iró egy kii nézetei, nem pedig a lapé, a hol megjelennek. Szükségnek tartottuk ezt a jövőre való tekintetből is hangsúlyozni, ezúttal pedig azért, meit a pertraktált témát minden kétségtelen jogosultsága mellett magunk nem hoztuk volna napirendre, mivel az egységes közvélemény kialakulását felekezeti szempontokkal megbontantani időszerűtlennek tartjuk. Igv szól a szerkesztőség megjegyzése, amelyről mi annak magával a cikksorozat tartalmával való egybevetése után határozottan konstatálhatjuk, hogy arra semmi szükség nem volt és az ott helyén egyáltalában nem volt. Szükségtelen, felesleges volt ez az észrevétel azért, mert vagy igazságot tartalmaz a cikksorozat, vagy nem. Ha igen, úgy a szerkesztőség s különösen oly előkelő sajtóorgánum szerkesztősége, mint amilyenről szó van, bátran fedezhette volna úgy, mint máskor is szokta tenni, a névtelenül író szerző álláspontját. Ha nem tartalmaz igazságot, akkor kötelessége lett volna a szerkesztőségnek odaállítani a cikksorozat tévedéseit a nagyközönség itélő széke elé, vagy kijelenteni, hogy habár nem ért vele egyet, de a vélemények iránti türelem elvénél fogva közölte. De elismerni, hogy igaz a tartalom, közölni a cikkeket s a végén mégis megjegyzést tenni, mintegy mentegetni a közlést, olybá tűnik fel, mintha a szerkesztőség utólag maga is megijedt volna az igazságnak a klerikalismussal szemben való leplezetlen feltárásától.