Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-07-18 / 29. szám
'256 EV rANGELIKUS ŐKÁLLÓ 1907 Benne, Hercz Mór késmárki tanítónak a minisztérium díját átnyújtotta a tanfelügyelő. A gyűlésre következett a díszlakoma a J/eo^e-szállóban sok lelkes felköszöntóssel fűszerezve. Este gazdag műsorral estély rendeztetett, melynek tiszta jövedelmében a tanító egyesület és a közmivelödési egylet fognak osztozkodni. Weber S. T ÁRCA. A lelkész mellékfoglalkozásai. Melyek megengedlietők ? Melyek hathatnak bénítólag apostoli feladatának betöltésére ? (Folytatás és vége.) Mind e testi foglalkozás azonban csak mellékfoglalkozás maradjon; nyerészkedéssé, üzletté ne fajuljon — se a lelkész figyelmét, idejét s erejét a lelkiektől ne vonja el! Nem kell újra hangsúlyoznunk, a lelkész mellékfoglalkozását hajlam, körülmény, helyzet határozza meg ! Luther minden lelkésztől a zenében, Zwingli pedig valamely kézművességben való jártasságot követelt! Minden ev. lelkésznek nem jutott azonban azon szerencse, hogy zenét tanúihatott volna, mint Luther s Zwingli maga, s hogy abban kivált hosszú káplánkodás alatt a sok nélkülözés közt mégis számos boldog órát lelt volna; soknak szíve nagyon is fájlalta ennek hiányát. A zenében jártas lelkész mint családapa is sokkal kedélyesekb, mint a járatlan. Mint Pál apostol sátorgyártásának, —• úgy sok hittérítő most valamely mesterségben való ügyességének nagyon is veszi hasznát. Hahn, würtembergi híres lelkész, mint kitűnő mathematikus és physikus, gépeket is talált fel ; felsövasi káplánkodásom alatt egyik evang. szomszódlelkósz kitűnő méhész, másik kitűnő fogalmazó, egy kath. plébános pedig jeles esztergályos volt, ki gyönyörű szerpentin éktárgyakat faragott s esztergályozott ! Hahn maga írja: „Wer ganz allein aufs Geistliche sieht, der wird unnüchtern. Dem es ist unserer Natur nicht gemäsz, ganz geistlich zu sein ! Es sollte jeder Pfarrer eine Hanthierung daneben treiben, so würde mancher nüchterner denken !" Ezen igaz mondat, nekünk, inkább gyakorlati vagy praktikus irányú magyarhoni lelkészeknek, tán kevésbé szól: de óvakodjunk, midőn nem egy, s nemcsak városi lelkésznek oly híve is van, ki azt mondja lelkipásztorának: lelkész úr, mi Önt nagyon szeretjük, de ne kívánja tőlünk, hogy a templomba menjünk : óvakodjunk, nehogy Hahn rólunk mai nap egészen máskép fakadna ki! Végül még egy mellékfoglalkozást említek meg, mely igen egészséges, úrias, többnyire költséges, de néha veszelyes is, t. i.: a vadászatot. Ragadozó állatok ós madarak vidékén ez okvetlen szükséges; nálunk nem egy — ev. lelkész ós tanító is foglalkozott vele. De a nézetek szétágaznak ; vannak, kik mellette, s vannak, kik ellene nyilatkoznak ! Én azokkal tartok, kik a vadászatot gyilkos mesterségnek nézik, mely a lelkészi hivatással össze nem fér. Azt hiszem, hogy tourista kirándúlás nekünk, lelkészeknek, épen annyit szolgál egészségünkre, aki teheti, mint a vadászat! A szép, de veszélyes vidékek többször váratlan s kelletlen mellékfoglalkozást rónak ránk. így P- Kabold regényes vidéke, mely folyton árvízzel fenyeget, télen s tavasszal hónapokig tartó s naponként ismétlődő vajmi kelletlen sisyphusi munkára szorít, mintha fegyencségre akarna Ítélni: ha pincéinkben s kamaráinkban, hol a vízáradás permanens, az élelmiszereket, kivált a gumós növényeket megakarjuk menteni: naponként több ezer meg ezer liter vizet kell önkezűleg kimerítenünk ; de a német példabeszéd szerint a szükségből erényt alkotunk: a néha túlfárasztó mozgás mégis szükséges, egészséges ós hasznos is! Máshol más hirtelen mentő munka szükséges, melynek a lelkész sem térhet ki. Egy dolgozatban minden egyéb tán még felsorolandó lelki s testi lelkészi mellékfoglalkozást kimerítően tárgyalni lehetetlen. A lelkészi mellékfoglalkozásokról mondottakat összefoglalva, a főpásztori kérdőpontra: melyek megengedhetők? Válaszunk ez: a lelkek gondozását mindig öncélnak s hivatalos főteendőnek tekintvén, csak annak betöltése után megengedhető a lelkésznek a lelki mellékfoglalkozások közt: a tovaönképzés, tanítás, önálló tudományos fürkészés és búvárkodás, műveltség, tudomány művészet pártolása s terjesztése; a testi mellékfoglalkozások közt megengedhető neki mint testedző s részben a hívek anyagi jóllétét előmozdító, a föld rationális, a kor vívmányaival haladó, művelése, kertészet, méhészet s egyéb kézügyesség; akár lelki, akár testi vagy anyaginak tartjuk, megengedhető a lelkésznek a gyülekezet javára célzó előnyös, ügyes pénzszerzés is a papi jelleg határain belül: de nem engedhető meg a lelkésznek valamely pénzintézetnek vezetése s nyerészkedő uzsoráskodása, mely őt könnyen önző, szívtelen s embertelen pénzrabbá teheti s erkölcsileg megsemmisítheti; nem engedhető meg neki a vadászat sem, mert azáltal könnyen elvadulhat, eltompulhat keblében különösen szerencsétlen híveivel szemben, kik iránt könyörülete s irgalmassága megbénul s apostoli föladatának legmagasabb betöltésétől távol marad: holott a lelkésznek, mint az Űr szolgájának s követőjének, mint az apostolok cselekedetei folytatójának épen ez az életfeladata: az Úr szeretetmüvét elvégezni, eszménye a nagy apóstól ama szava: „az Úrnak képében járunk;" (11. Cor. 5, 20) minden fel- s fel nem sorolt mellékfoglalkozással szemben pedig ez a maximája: Mindenek tiéitek, ti pedig a Krisztus-ói vagytok! a Krisztus pedig Isten-ó! — — — * Felolvastatott a felsösoproni egyházmegye lelkószegyleti gyűlésén : Sopronban 1907-iki június 18-án. PieJer Mátyás, kaboldi evang. leiként. Egy kedves gyámintézeti gyűlés. A mi új evangelikus leánynevelő intézeteinkben az oktatás a neveléssel karöltve jár. Kötelességeiknek egyike az egyházias életre szoktatni a növendékeket, velük megismertetni üdvös és jótókonv ©gy~ leteinket és az érdeklődést azok iránt annyira fejleszteni, hogy egykoron buzgó tevékeny tagjaivá lehessenek. Ezen helyes álláspontból kiindulva, ala-