Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-01-18 / 3. szám

23 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 190? székbe emelte, okát találja abban, hogy mindig szerette vallását és egyházát, valamint azokat is, kik az érdekeit szivükön hordozva fáradnak és dolgoznak; szereti az édes magyar hazát és a magyarhoni ev. egyház legfőbb patrónusát. Aggodalmainknak oka nem csupán az, hogy a mult jeles férfiainak — kik közül különösen tisztelettel említi Szentiványi Árpád nevét — nyomdokába kell lépnie; hanem különösen az, hogy az egyház politikai törvények által teremtett új helyzetbe meg kell szereznünk s okosan fel kell használnunk az 1848. XX. t.-c. alapján joggal megkövetelhelhető állami segélyt. Sikeres munkálkodásának zálogát és biztosítékát látja: a lelkészi, felügyelői, tanári és tanítói karban, melyhez benső baráti kötelékek is fűzik, különösen azonban a zöld asztal körül helyt foglaló kipróbált tiszti karban, élén a főesperessel, mely az egyházmegyei közigazgatás szerves nagy részében az agy és a toll munkájának javarészét csendben feltűnés nélkül végzi. Programmja a munka, az egyetértésnek és az összetartozásnak az ápolása s az egyháznak a szolgálata. Állását nem tekinti öncélnak, sem lajtorjának, hanem tekinti azt újabb megbízatásnak, melylyel nehéz feladatok járnak, a melyeket ő Isten adta legjobb tehetségei szerint, elvégezni igyekezni fog. A királyi hitlevelekben szokásos stereotyp mondás : megtartjuk és megtartatjuk — a teendőket és feladatokat nem csak maga fogja elvégezni, hanem gondja lesz arra is, hogy a kötelességeket egyesek és testületek is elvégezzék. Bár a gömöri ev. egyházmegyében ezidőszerint nem szükséges és ezt megelégedéssel konstatálja, hogy a nemzetiségi törekvések kérdésével foglalkozzék,mégis állásából kifolyólag kénytelen hangoztatni azt, hogy ébren fog őrködni különösen a kandidációknál, hogy ellenségeinket kenyérhez, álláshoz ne juttassunk. Ily szigorú rendtartást alkalmazni egyházunk jól felfogott érdekéből folyó szent kötelességünk. Megjegyzi azonban azt is, hogy az egyházba a politikát önmagáért behozni nem szabad; ellenben azt a politikát, melynek forrása és éltető eleme a hazaszeretet, ezt a politikát az egyházba behozni nem csak szabad, de szükséges is, mert ezen politikaszolgálja nem csak a haza, hanem az evang.-egyház érdekeit is. Abban a nagy harcban, mely napjainkban oly nagy erőfeszítésekkel indul s a melyben önfentartási ösztönünk késztet a védekezésre, óhaja, hogy a lelkészi kar mellett vegyék ki részöket a világi urak is s kéri őket, hogy vállaljanak illő részt az egyházi közigazgatás nagy munkájából. Továbbá szól az 1848. XX. t.-c.-ről is, s többi között azt mondja: hogy megnyugtatásunkra szolgálhat, hogy hosszú várakozás után végre egy oly nagyszabású államférfiú, mint gróf Apponyi Albert vette kezébe a kultusztárca ügyeit, ki iránt bizodalommal lehetünk s kinek itt e helyen is hálás elismerésünket kifejezhetjük, a ki az 1907-ik évi költségvetésbe a protestáns érdekeket előmozdító nagyobb összeget irányzott elő, mely előirányzatot Szontagh Andor számadatokkal is mutatott ki. Beszédének végeztével egyházmegyei felügyelővé történt beigtatását emlékezetessé tette az által, hogy Csetnek szülővárosa szegényeinek az ünnepek előtt leendő szétosztás végett száz koronát adományozott, s annak kiosztása céljából felkérte a helyi lelkész alesperest, Bartholomaeidesz Lászlót. Azonkívül egy kétezer koronás alapítványnak vetette meg az alapját, a melyhez évenként kétszáz koronával fog hozzájárulni, a közelebbi részleteket alapítványi levele fogja tartalmazni. Ezen alapítvány kamataival egy Gömör egyházmegyei szegény anyaegyház lesz segélyezendő, s azt köti ki, hogy a segélyezendő anyaegyháznak lelkésze és felügyelője jó magyar hazafiasság tekintetében kifogástalan legyen. Ezek után, úgymond, felemelem azt a zászlót, a melyet a Főesperes úr szives volt figyelmembe ajánlani. Felemelem a hazaszeretet és a prot. hitbuzgóság szent nevében azzal a jelszóval, hogy : utánam! Ajánlom magamat szíves jóindulatukba! Bartholomaeidesz László alesperes úgy saját egyháza, miként az egész egyházmegye nevében hálásan megköszönte a két említett adományt s indítványozta, hogy úgy a főesperesi üdvözlő, miként az egyházi felügyelő székfoglaló beszédje teljes egészében jegyzőkönyvbe vétessék, mely indítványt az egyházmegyei közgyűlés örömmel vette tudomásul. Ezek után a kishonti ev. egyházmegye küldöttsége nevében Gyürky Pál főesperes és nyug. ker. főjegyző tartalmasan és ékes szólóan üdvözölte Szontagh Andor egyhm. felügyelőt, a többi közt azt mondván, hogy a kölcsönös hűséggel ápolt testvéri érzés hívta és vezette a kishonti egyházmegyét, hogy jelen küldöttsége által részt vegyen a testvér gömöri esperesség mai örömünnepélyében, midőn közbizalommal megválasztott új világi vezérét felügyelői hivatalába beigtatja. Óhajtja, hogy nagynevű atyjának irányító szív lüktetése s példaadása kisérje egyháznagyi állásában, a kinek patriárchális személyét és érdemeit ma is az egész országos ev. egyház tiszteletének és nagyrabecsülésének őszinte glóriája környezi. Ezen barátságos meleg üdvözletet Szontagh Andor hasonló barátságos meleg köszönettel viszonozta. Végül Terray Gyula főesperes magas szárnyalású hálaadó imájával rekesztette be a rendkívüli közgyűlést. Sz. Egy főúri konvertita. Mint érdekelt egyházi közlönyök hirdetik, gróf Bethlen Aladár cs. és kir. kamarás, a fejedelmi Bethlen-család sarja, élesdi nagy úr, mult év dec. hó 23-án elhagyta a ref. vallást és katholikussá lett. A gróf, ki katholikus felesége után kapta az élesdi uradalmat és szive sugallata után tért át a katholikus vallásra. Birja békével mind a kettőt. Nincs semmi szavunk az esethez az egyén szemponjából, de van egyházunk érdekében. A főúri családok tagjai közül többen apostatáltak mostanában, így gróf Lónyay Elemér, egy báró Podmaniczky, gróf Vay Péter és most gróf Bethlen Aladár. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy a főúri családok nem biztos támaszai az illető egyházaknak, ha nem annak a szellemében neveltetnek. Sőt még akkor sem, mert ők, mind kifejlett egyéniségek feltétlenül érdekeiket követik. A népre kell hát erősebben támaszkodni és a prot. jellemet öntudatosabbá tenni híveinkben. Horváth Sándor ünneplése. A budapesti evang. magyar egyház lelkészét a hívek jan. 7-én a presbyteri ülésen szép ovációban részesítették. Ugyanis Horváth jan. 7-én töltölte be lelkészi pályájának negyvenedik és pesti lelkészkedésének huszonötödik évfordulóját. A közkedveltségű, népszerű pap tiszteletére az ovációt nagy titokban készítették elő. A presbyteri ülés napirendjének letárgyalása után Wagner Géza dr. egyházi felügyelő szólásra állott fel és meleg szavakban méltatta az általános tiszteletnek örvendő lelkipásztor nagy érdemeit. A jubiláns meghatott hangon fogadta a váratlan kitüntetést. A karácsonyfa ünnepélye Szepesbélán az ev. ifjúsági egyesület által jan. 7-én ünnepeltetett. Előadtak egy alkalmi színdarabot: „Der heilige Abend". Gábriel Ilona szavalt egy Spitta féle költeményt: „Er ist wider unter uns getreten". Weber S. szabad karácsonyi előadást tartott: „Der Christbaum in der Familie" című tétel felett.