Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-06-28 / 26. szám

190 7 EVANG

ELIKUS ŐRÁLLÓ 2.19 vizmust és pangermanizmust ott, a hol arra komoly ok nincs, ne lásson felekezeti türelmetlenséget ott, a hol százados jogok megvalósításáért, vagy százados, de igazságtalan terhek lerázásáért száll síkra az egyház, ne lásson csekély jelentőségű efemertünetet ott, a hol a keserűség százezrek szívéből már-már kitörni készül és viszont ne tulajdonítson a megérdemeltnél nagyobb fontosságot annak, ha egyesek, a kik talán kényelemszeretetöknél vagy egyéni önző érdekeiknél fogva a küzdelem vonataiától hátrább állanak: bármily alapon az egyház küzdelmes törekvéseinek hátrányára nyilatkoznak. Szóval, kötelességünk gondoskodni arról, hogy a protestáns egyházakat érdeklő hírek szolgáltatása arra hivatott, lelkiismeretes, hithű s a közegyház jogos törekvéseivel magukat azonosítani tudó, tekintélyes egyének kezébe kerüljön, a kiknek egyéni megbízhatósága kezességet nyújtson arra, hogy a hazai egész sajtó hű képet nyer egyházunk életéről és a kiknek céltudatos tevékenysége és egyéni súlya kivívja és biztosítj a a hazai sajtóban a mi egyházi életünkről nyújtott eme tudósításoknak az őket megillető mérvben és módon való közlését. Ezeknek a céloknak szolgálatára volna hivatott a protestáns sajtóiroda. Nem szükséges felemlítenünk t. olvasóink előtt, hogy a hasonló célú róm. kath. Pázmányiroda céltudatos tevékenysége mennyire kifejezhetetlenül nagy szolgálatokat tett hazánkban a katholicizmus érdekeinek és a klérus hatalmi állásának. Az utolsó évek folyamán szinte rohamszerűen előretörő róm. katholicizmus társadalmi szervezkedésében, a hazai közvéleményre gyakorolt hatásában, tudományos és irodalmi téren ez az iroda valóban mesteri munkát végzett. Pedig a róm. katholikusok a szellemi fegyverekkel való küzdés sikeres voltáról szerzett meggyőződésüket nekünk protestánsoknak köszönhetik. Mert mi tanítottuk meg őket reá. És a tanítvány kezdi túlszárnyalni mesterét. Itt a legfőbb ideje annak, hogy a mester ismét elővegye a rozsdásodni kezdő régi fegyverét, vagyis, hogy a hazai protestantizmus a rendelkezésére álló minden erővel szervezze a maga kifelé csak a sajtó útján hatni tudó szellemi tevékenységét. Tudomásunk szerint e tárgyban mind a kilenc hazai protestáns egyházkerület közgyűlése elé — a protestáns sajtóiroda szervezése érdekében — emlékiratot fognak felterjeszteni azok, a kiknek körében ez a terv napvilágot látott. Hiszszük, reményeljük, sőt elvárjuk az összes egyházkerületektől, hogy tekintettel a fent elősorolt érdekek nagy horderejére, nem fognak elzárkózni a terv támogatásától. Egyház- és hazaszeretetök nem engedheti, hogy elzárkózzanak előle! A bácsi egyházmegyei papság értekezlete. A bácsi egyházmegye papsága június 4-én tartotta folyó évi értekezletét Újvidéken; az értekezletet megelőzőleg úrvacsorájához járultak a testvérek, melyet Jancsusko László egyházmegyei segédlelkész szolgáltatott ki. Ezen értekezletről, legalább annyira, a mennyiben ez a szélesebb körű ev. nyilvánosságot is érdekelheti, szándékozom beszámolni. Az értekezlet anyaga két csoportra osztható: azon eszmecserére és határozatokra, melyek az elnöki jelentéseken alapultak s azon eszmecsere és indítványokra, melyek a zsinati törvények esetleges revíziójával állanak összefüggésben. Egyebek közt jelenti elnöklő föesperes, hogy tavalyi értekezletünkből kiinduló azon kérelem, ne vonassék el az elhunyt kongruás lelkész özvegyétől az özvegyi félévben a férje által élvezett kongrua, miután ezt magáévá tette úgy a kerületi, mint az egyetemes közgyűlés is, a vallás- és közoktatásügyi miniszter által elintéztetett már, de elutasítólag. Sajnos s jelenlegi szociális viszonyainkra jellemző, hogy míg a munkásnép nyomorának enyhítésére a kormány, a társadalom, mondhatnám mindenki oly sokat tesz, addig a nélkülözéssel küzdő evangelikus papság, a szellemi munkásság elitje, valamint nyomorgó családja, ha jajszóra fakad, segélyt, méltányosságot kér, mondhatni az összes tényezőknél süket fülekre talál. Jelenti a föesperes, hogy ugyancsak múlt évi konferenciánknak a tanítóválasztási szabályrendelet 24. §-ának módosítását célzó indítványát a kerületi gyűlés az egyházmegyékhez szállította le, hogy ez irányban hozandó indokolt megállapodásaikat a f. évi gyűlésre terjeszszék be. Az indítvány lényege az, hogy ha 20 választó titkos szavazást kér, az az elnökség által elrendelendő. Elvi szempontból nem vagyok valami nagy barátja a titkos szavazásoknak, de gyakorlati szempontból nézetem szerint jó volna ezt egyházi életünkben mennél szélesebb körben érvényre juttatni, ezzel el lehetne tán kerülni azt a gyakran évekig tartó ellenségeskedést, mely sok helyütt a pap- s tanítóválasztás után, néhol a választott és a választók, több esetben magok a választók között fel szokott lépni az egyház belbékéjének s a valláserkölcsi élet kárára. Az értekezlet ezen mult évi indítványát fentartja s ez idén is megismétli. Általános helyesléssel fogadtatott a föesperes azon indítványa, hogy kerestessék meg az egyházegyetem az iránt, miszerint a nyugalmazott lelkészek nyugdíja az egyetemes nyugdíjintézetnél ne 800 s az özvegyeké ne 400 korona legyen, hanem emeltessék fel ezen nyugdíj 1600, illetve 800 koronára, még pedig már 1908 évtől kezdődőleg. Indítványát indokolttá teszik egyrészt a folyton emelkedő drágaság, mely mellett az esetleg családos nyugalomba vonult lelkésznek a 800 koronából megélnie abszolút lehetetlenség, másrészt azonban ezen nyugdíj-