Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-06-07 / 23. szám

204 EVANGEL1KUS ŐRÁLLÓ 1907 közgyűléseinknek minden időben igaz tisztelettől környezett tagja, elévülhetetlen érdemeket szerzett mindenütt. A milyen buzgó volt tevékenysége egyházunk kerítésén belől, olyan volt közéleti szereplése is. Mikor szükség volt rá, rövidebb időre hivatalt is vállalt. Eperjes szabad királyi város kapitánya, Sárosvármegyének árvaszéki ülnöke volt. Előkelő művelt közönségünk Társadalmi Egyletének — több, mint négy évtizeden át — elnöke ma is. A rémes emlékű eperjesi tűzvész pusztítása alatt hősies önfeláldozással működő Eperjesi Tűzoltóegyesületet jelentékeny anyagi áldozattal szervezte,

1 a melynek azóta vezető elnöke. Mint az adófelszólamlási bizottság h. elnöke, hosszú időnek lelkiismeretes, terhes felelősségteljes munkájával polgártársai becsületét érdemli ki ma is. Nevével, vagyonával, tudásával, altruisztikus érzületével városunk és vármegyénk közgazdasági intézményeit, mint pénzintézeti és műmalmi igazgatósági tag, mint a Sárosvármegyei Gazdasági Egyesület életének több éven át tevékeny részese : hűséggel szolgálja, istenadta tehetsége szerint. Köztudomású dolog, hogy nincs e város területén egyetlen egy humanitárius (Erzsébet-árvaház, Evang. Nőegylet, Evang. Szegényekháza) és közművelődési (Eperjesi Széchenyi-kör stb.) intézmény, a melynek alapításában, alakulásában, vezetésében, felvirágoztatásában kiváló szerep ne jutott volna Kubinyi Albertnek. Mint dicsőséges szabadságharcunk honvédfőhadnagya, 1901 óta részese a fölséges királyi elismerés ama tényének, mellyel a kormányelnök útján nyugdíjat utalt a nagy idők itt maradt vitézeinek — királyi atyai szivének elismeréséül! . . . íme az ember, a ki nem pompázott soha, sein érdemeivel, sem pedig hitével; aki „az elhintett mustármagból mindenütt élő fát nevel",

2 a kinek „hite hegyeket mozdított",

3 kinek bátorsága „követséget viselt az igazért, ha kellett a vasláncok közt is",

4 a ki „mikor legtöbb háborúságot szenvedett, akkor veve legtöbb bátorságot" ,

b a ki Istennel kezdette, Istennel végezte minden munkásságát. Ezek után érthető, hogy Kubinyi Albert munkás élte alkonyán tiszteletére jubiláris ünnepet rendezett a hálás egyházközség; érthető, hogy a „mi" ragyogó képzeletű kuruc költőnk 6 ez ünnepre fölajzotta lantját vallásos énekre, hogy ihletével a hálaadó lélek számára gyémánt-hidat építsen az ég és a föld között, hogy a költő áldó zsolozsmája, hófehér galamb gyanánt lebegjen ott, az Úr szentélyében, az ünnepelt patriarcha Ősz feje fölött; érthető, hogy a magasztos ünnepen egyházkerületünk főjegyzője, bűvös-ajkú papja tolmácsolta szivet emelő hiterővel hálaérzelmeinket Isten előtt; érthető, hogy köny ragyogott mindenki szemében, mikor hódolattal szeretett Főpásztorunk az apostoli hév buzgó, szivet 1 1876. évben. — 2 Máté 13. 11. — 31. Kor. 13. 2. — 4 Efez. 6. 20. — 5 I. Thess. 2. 2. — 6 Csengey Gusztáv. olvasztó igéivel megáldotta az oltár lépcsőzetén térdeplő, kipróbált hű munkást; érthető, hogy e fönséges ünnepen résztvettek közelben és távolból a jók jobbjai; ezek után érthető, hogy milyen igazi közörömet keltett az a hivatalos közlemény, mely hírül adta nekünk 1906 nov. 10-én, hogy Kubinyi Albert m. kir. udvari tanácsosi címet kapott O felsége a magyar királytól kitűntés gyanánt. Ez a méltóság ékessége a munkának, melyben meg nem lankadt. Dísze városának, mely vele örült. Becsülete Anyaszentegyházának is, a melynek hű szolgálata, édes hazánkban csak közérdek lehet. Büszkesége hálás egyházának, melynek fenkölt lelkületű tagjai a rendkívüli történeti esemény, a félszázados jubileum emlékére, iskolai célokat szolgáló „Kubinyi alapítványt" létesítettek! Kubinyi Albert! — Szeretett Nestorunk ! „Te a munkának terhét hordoztad, mint a Jézus Krisztusnak jó vitéze. Te nem elegyítetted magadat ez életnek szorgalmatosságaiba, hanem vitézkedtél, hogy annak kedvében lehessél, a Kitől választattál a vitézségre", mert tudtad, hogy ha tusakodik is valaki, nem koronáztatik meg különben, hanem ha igazán tusakodik . . .„

1 Te igazán tusakodtál. Épen azért meg is koronáztattál. Isten kegyelmével. A földi királyi kegy elismerésével. Polgártársaid igaz szeretetével. Hű nőd oldalán hosszú, zavartalan boldog élettel... Viseld e koronát még soká itt, közöttünk ! Ha pedig — egykor — fáradt szempilláidat égi angyalod édes álomra csókolja szelíden . . . akkor is . . . ott is . . . veled lesz a te kedvenc, klasszikus költődnek az evangéliom világába olvadó tiszta szelleme, hogy ott is . . . glóriával övezze tiszta homlokod a Te hited biztató szava: Non omnis moriar! SZEMLE. A vallási jogegyenlőséget és viszonosságot megtámadó és a régi vallási háborút felidéző reakciós törvény szentesítésének napját jól emlékezetébe vésse minden hazai protestáns ember ! Apponyi gróf miniszter e napokban vitte fel személyesen O felségéhez szentesítés végett azt az ominozus törvényt, melyben ravaszul becsempészett „módosítás" folytán nyíltan kimondatik, hogy a protestáns tanítók állami segélyezésének feltételei (a Tiitközség vagyonának kimutatása, a tanító es~kűje, a szolgabíró és a közigazgatási bizottság véleményezése) alól a szerzetesek és apácák felmentetnek! Meg lesz tehát a kiváltságos szerzetesi iskolák titkos segélyezése és a protestáns tanítóknak nyilt üldözése; különösen olyan vármegyékben és városokban, a hol a közigazgatási bizottság tagjainak többsége öntudatos ultramontán. Szép kilátás a jövőre! Hová lett az 1848: XX. t.-cikk? 1 II. Tim. 2, 3—5.