Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-05-31 / 22. szám

190 7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 2.19 BELÉLET. A dunántúli egyházkerület főiskolai nagybizottsága június hó 19-én d. e. 9V

2 órakor Sopronban, az ev. líceum helyiségében ülést tart, melynek tárgysorozata az egyházkerület főiskoláinak évi jelentéseit stb. öleli fel. Az egyházkerület főiskolái közül a tanítóképzőintézet a jövő 1908. évben fogja ünnepelni fennállásának félszázados jubileumát. Ez alkalomból Gyurátz Ferenc püspök lelkes hangú felhívást intézett az egyházkerület közönségéhez a jubileum céljaira való adakozásra. A gyűjtésből a kiváló érdemeket szerzett Kapi Gyula igazgató és Kolbenhayer Mór soproni lelkész, mint alapító, fénynyomatú arcképét fogják elkészíttetni, a fenmaradó összegből pedig „ötvenéves emlékalapot" létesítenek. A nemes célú adakozások közvetítésére szíves készséggel felajánljuk lapunkat is. Egyházkerületi közgyűlés. A dunántúli egyházkerület f. évi közgyűlését július 16-án Celldömölkön tartja meg. Ugyanezen alkalommal július 15-én d. e. 8. órakor lesz a kerületi lelkész egylet közgyűlése is, a melyre Gyurátz Ferenc püspök, mint az egylet elnöke, már szintén szétküldötte a meghívót. A bonyhádi gimnázium fentartó testülete elhatározta, hogy az 1907/8-ik tanévben az V. osztályt továbbra is fentartja és a Yl-ik osztályt is megnyitni szándékozik. E határozatot a közoktatásügyi minisztérium folyó évi 33,031. sz. rendeletével tudomásul vette. Lelkészbeiktatás. Némethidegkuton f. hó 20-án iktattatott be Szabó István, az egyházközség újonválasztott lelkésze. Az Úr áldása legyen egyház és lelkésze szövetségén! Magyar evangelikus egyházjog. írta dr. Mikler Károly, az eperjesi evang. egyházkerületi kollégium jogakadémiájának dékánja, az egyházjog és jogtörténet tanára, tiszai egyházkerületi vil. jegyző. Budapest, Grill Károly könyvkiadóvállalata. 19Ó7- Ára 15 korona. Megrendelhető a szerzőnél. Zsinati törvényeink hatályba lépte, valamint az egyházpolitikai s egyéb, egyházunkat érintő országos törvények, az egyházi szabályrendeletek megalkotása óta ilyen mű nem jelent meg s tekintve, hogy a lelkészeket, egyházfelügyelőket, egyéb egyházi tisztviselőket s a hittanhallgatókat a legrészletesebb egyházi közigazgatási és egyházunkra vonatkozó államjogi kérdésekben tájékoztatja, beszerzését jó lélekkel ajánljuk. Az egész mű egy kötetben 771 lapra terjed. Megrendelhető az összeg előzetes beküldése mellett vagy utánvétre. 22—33 NEKROLOG. Stromp László 1860-1907. Rövid megemlékezésünket az evang. tudomány halottjáról hadd kövesse itt az érdeme szerint való méltatás. A boldogult Stromp László, a gömörmegyei Rozsnyón, I860, február 27-én született régi iparos családból, a melyben ősi hagyomány volt a vallás, haza és munka szentháromsága. Rozsnyó, e régi bányaváros evangélikus egyháza egészen megmagyarosodott és ma már csak egyes nevek emlékeztetnek az egykori németségre. Stromp Sámuel, az apa, a ki különben korán elhalt, a rozsnyói szűcs-céh céhmestere volt, s a fogékony gyermek lelkében meggyökereztek a régi céhek életének utolsó epizódjai. A kis gyermek ott sürgőtt-forgott a mesterek és milátok között. Ez emlékek sohasem enyésztek el lelkéből és meglett férfi korában is lelkesedve beszélt a kis iparosokról, a kik igazi nemzetfentartók voltak. A kis iparban különben az individuálizmus egyik menedékvárát látta az egyéniségeket nivelláló gyáriparral szemben. A család lelki atyja, Czékus István volt, a rozsnyói evang. pap és tiszakerületi püspök, a ki mindennapos volt házuknál s a ki a jó tehetségű fiút tudományos pályára szánta. Az elemi és középiskolát szülővárosában végezte az 1808-ban alakult „nemzeti gimnáziumban." Az osztályokat s az érettségi vizsgálatot is jeles eredménnyel végezte, azután 1878-tól fogva a budapesti egyetemen jogászkodott, a hol Barabás Bélával együtt tevékeny részt vett az ifjúság mozgalmaiban. Onkéntesi évét is leszolgálta s Albert Józseffel együtt épen a Yerhovay Gyula-féle nagy tüntetések idején, 1884-ben a pozsonyi theologiára jött, a hol kivált Schneller István, mostani kolozsvári egyetemi tanár volt reá nagy hatással. Egy évet töltött Halléban a híres egyetemen (Szemere Hubával és Ugrón Zoltánnal), azután segédlelkészül szentelte fel Czékus püspök saját maga mellé. A nagy erényekkel bővelkedő főpap mellett sokat tanult a tehetséges, gyors felfogású ifjú és mivel tanárainak bizalmát is bírta, 1887-ben a theol. akadémiára magántanárrá választották. Az új testámentomi exegesis köréből tartott előadásokat s már ekkor jelentkezett irányának alapvonása, a feltétlen szabadelvűség és bátor kritika, mely azonban szépen összefért a benne lakó s különben anyjától örökölt mély vallásos érzéssel. A gépiesen végzendő szertartásoktól elfordult, mindenütt az egyénit kereste. 1895-ben Schneller távozása után a filozófia és nevelés tanszékére rendkívüli tanárrá választották, 1896 óta rendes tanár. Huzamos ideig volt a tanári kar jegyzője és képviselője az igazgatással megbízott theol. akad. nagybizottságban. Több kiváló memorandumot dolgozott ki az akadémiának fakultássá fejlesztéséről, a mely dolgozataiban hatalmas érveléssel harcolt a tudomány és tanítás szabadsága mellett. Ez elv alapján végre eljutott arra az álláspontra, hogy felekezeti theologia helyett az államnak összehasonlító vallástudományi fakultást kellene állítani az egyetemen, a melyet pár évig látogatnának az összes felekezetek theologusai. A tulajdonképeni papképzés maradna az egyházak feladata. így akarta biztosítani a theologiai tudomány szabadságát, mely mint tudomány ép oly kevéssé lehet felekezeti, mint nem lehet az orvos-tudomány és a teknika. Stromp tudományos írói munkássága nagyon széleskörű volt, — a mint nagyon széleskörű műveltséggel is rendelkezett. Sokoldalúságával nagyon kevés ember mérkőzhetett. Az új testamentom köréből való a „János-evangélium világnézete" (1892), a melyben a hagyományos feldolgozással szemben a philói világnézet befolyását vitatta. A nevelés történetből valók : „Praeceptor Germaniae," (1897), a melyet a Melaiithon jubileumra írt, „Apácai Cseri János, mint pedagógus" (1898), a melyben a magyar nemzet e nagy szellemének nevelői eszményét fejtegette, „Konfirmációi oktatásügyünk reformjához" (1899). Az egyháztörténelemből: „Somogyi Péter fogsága" (1891), „ÍI. Pilárik István" 1895). „Magyar Evang. Egyháztörténeti Emlékek a tótprónai és blatnicai Prónay nemzetség levéltárából" (1895), mely utóbbi 44 íves kötet nélkülözhetetlen forrásgyűjtemény. „Dr. Luther Márton három fő reformátori irata" Masznyik Endrével közösen (1901).