Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-05-10 / 19. szám

168 *~v EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 szokott oly dísznövény, melynek a hazai földben való akklimatizálódása felette kétséges. Megjegyzem különben, hogy a róm. egyházban is az egyes országok püspökei joghatóság tekintetében egyenlők.* Az érseki intézmény megszilárdulását a pápai hatalom feltétlensége, a püspökök féltékenysége hiúsította meg. Ezért nem alkothatott nemzeti egyházakat a róm. katolicizmus. Az izraelitákra való hivatkozás (— s) pedig kissé naiv. Hisz a „scopae dissolutae" árnyképe tárai fel előttünk szervezetünk minden tagozatában. Mindkét felekezet érdekeit szolgáló „központi védöirodá

u-ra, utal m. p. De mi köze a központi irodának „az egyetemes piispök"-höz ? Mint ők, mi is szervezhetünk ily központi irodát. S valamint ők nem állítottak, nekünk sem kellene épen püspököt annak élére állítanunk. Az indítványt pártoló cikkírók közül többen a „központi vezetés", a centralizáció jelszavát hangoztatják. Csakhogy ez nem azonos az „egyetemes püspök" eszméjével. Ez utóbbi intézmény a központi vezetés egyik konkrét alakja, a miből épen nem következik, hogy a központi vezetés csakis az egyetemes püspöki intézmény szervezésével valósítható meg. E fogalomcserében nyilvánuló téves felfogás álláspontjáról az az analógia, mely az erdélyi szász s az osztrák egyház központi egyházkormányzatára hivatkozik, mit sem bizonyít. Az erdélyi szász egyház kormányzásában a világi elem is van képviselve. A közigazgatást — mint nálunk a kerületekben — a püspök intézi, még pedig egyetlenegy püspök, tehát „egyetemes püspök "-rő.l ott szó sem lehet. Ausztriában sem, hol a „summus episcopus" az osztrák császár, ki az általa kinevezett „Oberkirchenrat" útján, melynek elnöke világi ember, tagjai egyháziak és világiak, vezeti a „Kirchenregiment"-et. A szuperintendensek közt hivatali fokozat tekintetében nincs különbség, egyik sem „egyetemes püspök". Ugyanez áll a németországi evang. egyházra vonatkozólag, hol a konzisztoriális rendszertől — megdöntésére irányuló kísérletek hiábavalóknak bizonyulván — mind e mai napig szabadulni nem bírtak. Ott a kormányzó-testület a konzisztorium, vagy a rendesen világi elnök vezetése alatt álló, lelkészi és nem lelkészi tagokból alakított egyházi főtanács az államkormány közege. A szuperintendensek elsősorban főpásztorok s a szoros értelemben vett egyházi (egyházlátogatás, lelkészavatás, liturgiái stb.) ügyeket intézik. Másodsorban az egyházkormányzati intézkedések végrehajtására s a végrehajtás ellenőrzésére terjed ki hatáskörük. A „Generalsuperintendent" pedig nem „egyetemes püspök", mert nagyobb kiterjedésű országban több * L. Kovács Albert Egyházjogtana 285—286 1. Generalsuperintendent is van, csak kisebb tartományban egy. Különben köztudomású, hogy a németországi szuperintendensek felügyeleti köre aránylag csekély számú községekre szorítkozik, mint nálunk az espereseké, míg a Generalsuperintendent hivatásköre a mi egyházkerületi püspökeinkéhez hasonlítható. „Egyetemes püspök" a kontemplált értelemben, tudtommal, nincs Németországban. Sőt Dániában és Svédországban sincs. Amannak 7, emennek 1 ^ püspöke felett nem áll országos püspök, hanem igenis országos kormányzótestület, az államkormány egyik osztálya. Különben egyházszervezeti és egyházkormányzati kérdésekben minden kívülről vett példának hazai viszonyainkra való alkalmazása a priori helytelen. Magyar egyházunk a presbyter-zsinati elv alapján szervezkedvén, demokratikus, az evangyéliom szellemével teljesen megegyező oly kormányzatot alkotott, minővel egyetlenegy viruló külföldi egyház sem dicsekedhet. Vajha megfelelne az épegészséges testnek a benne lakozó lélek is! Ezt Krupecz István úrnak (13. sz.) cikkére való vonatkozásában is nyomatékkal emelem ki. Jól mondja: „egyházunkban fő az evangeliom s nem a szervezet". De az abból levont következtetés és ennek a szóban forgó esetre való alkalmazása alig állhat meg. „ Ha a szervezet nem biztosítja az evangeliumszerű fejlődést, - azt mondja — akkor a szervezet hibásA szervezet bizony soha sem biztosítja az evangeliomszerü fejlődést. Amaz az egyház külső, társadalmi működésének medre. Ez pedig a hitélet forrásából fakadó élő víz, mely a szűk parton túl is hempelygetvén hullámait, termékenyíti a határt, míg a legmélyebb mederben is poshad a víz, ha forrása kimerül. Ha állana e tétel, akkor hazai egyházunk presbiterzsinati szervezetében rejlenék oka annak, hogy „evangeliomszerű" fejlődésében nem halad úgy, a mint haladnia kellene. Akkor hát honosítsuk meg a külföldi rendszert! ? Németországban e szervezeti alak nem akasztotta meg az „evangeliomszerű fejlődést". Miért? Mert a gyarló alaknál erősebbnek bizonyult az élő és éltető szellem. Nálunk megvan a megfelelő alak az egyház demokratikus szervezetében. De a tartalom fogyatékossága, a lélek, a vallásos szellem gyengesége is kétségbevonhatlan. Ezt pedig a szervezet megváltoztatása, az „egyetemes püspök"-i intézmény meghonosítása — mint erre második cikkemben utaltam — meg nem szüntetheti. Ugyanazon cikk megnevezi az ügyeket, melyeket az „egyetemes püspök" hatáskörébe kellene utalni. „Vallási, theologiai, bibliai (?), papi képviselet "-et említ. Megannyi szép főpásztori feladat. De erre a kérdésre nem terjed ki: mi módon felelne meg e sokoldalú feladatnak az „egyetemes püspök?"