Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-04-19 / 16. szám

III. év. Budapest, 1907 április 19. 16. szám. // EVAMETJKÜS ORAILO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden hónapban. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, Nyíregyháza. KIADÓHIVATAL HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM : Egyetemes püspök ! ? Poszvék Sándor. — Lelkészi korpótlék. Bakay. tantizmus köréből. Dr. Szlávik Mátyás. — Belélet. Szemle. — Külföld. A német protesEgyetemes püspök!? I. Az e becses lapunk f. é. 1—2. számában napvilágot látott cikk: „Egy fontos zsinati tárgyról" egy indítványban csúcsosodik ki, mely az „egyetemes püspök" eszméjének felszínre vetésével egyházi alkotmányunk mutatkozó hiányainak pótlását célozza. A jóleső egyházszeretettől sugalmazott cikk illusztris írója iránt való kegyeletes tisztelet s a tárgy kiváló fontossága parancsolólag követeli, hogy a legközelebbi zsinat napirendjére szánt e méltán közfigyelmet keltett javaslatot, összes vonatkozásaiban alapos és beható vizsgálódás tárgyává téve, indokolása mozzanatait latolgatva és megvalósulása hatásával számolva, vagy mellette, vagy ellene határozott állást foglaljunk. Ez célja a jelen cikksorozatnak, melyben a szőnyegen forgó kérdéssel az eddig erre vonatkozó felszólalásoknál kissé kimerítőbben kivánok foglalkozni. Ertem, méltánylom és teljesen osztom az aggodalmat, melynek indítványozó oszlopemberünk leplezetlenül s találóan ád kifejezést, azon kórtünetekre való utalással, melyekre diagnózisát alapítja. Nem is vonhatja kétségbe senki, hogy egyházi közéletünk terén mind sűrűbben találkozunk jelenségekkel, melyek Cassandra vészkiáltását s a komoly intő szózatot: „videant consules!" igazolják. Ott, a mi méltán magasztalt, apáinktól féltve őrizett egyházi autonomiánk! Egyik követ a másik után törjük ki a falból, melyet sziklaalapra emelt az ősök hitbuzgalma, a réseket vagy leplezgetik az élelmes unokák önámító szólamok sallangjaival, vagy betömik az evang. szegénységgel hivalkodó cinizmus rongyaival. „Panem et circenses!" lett a jelszó széles e világon, visszhangot ébresztvén mindenütt, megvalósulást követelvén még akkor is, ha az a százados harcokban kivívott függetlenségről való lemondást köti ki ellenértékül. Az 1891—1894-iki zsinat egyházi alkotmányunk épületét szilárd demokratikus alapra fektette. A mi a szokásjog százados gyakorlatában életrevalónak bizonyult, azt kondifikálta, a hiányokat a fejlettebb kor viszonyainak megfelelőleg pótolta, az egyes önkormányzati testületek szabadságát a közrend követelményeivel összhangba hozta, az autonom mozgás megóvása mellett az ellenőrző felügyelet preciz szabályozásával. Nem volt zsinat, mely oly határozott, oly pregnáns kifejezést adott volna az evang. egyházszervezet és egyházkormányzat bibliai alapon nyugvó azon sarkalatos elvének, hogy „az ág. h. ev. egyházban minden hatalom az egyházközségből ered" (zsin. törv. 11. §.). Nincs egyház, mely ez ős keresztyén elvet alkotmányában úgy érvényesítette volna az egyházi közélet összes ágazataiban, mint a mi hazai egyházunk. Érthető, hogy az egyházi törvényeink életbeléptét megelőző időben az egyházi szervezetben mutatkozó zavarok és rendellenességek okát sokan a rendszerben, vagy jobban mondva, a rendszertelenségben, t. i. az írott jog hiányában keresték. A szokásjog mindig ingatag, ruganyos és a mint új helyzet váltja fel azokat a viszonyokat, melyeknek szabályozására — úgy, a hogy — irányadóul szolgált, elégtelennek, fogyatékosnak bizonyul. E bajon — kevés kivétellel remélték mindazok, kik egyházunk érdekét szivükön viselték — csakis a kodifikált jog, a tételes törvény segít. És szentesítve lett a törvény s vele együtt életbe lépett a legiónyi szabályrendelet, vagy — ez jobban felel meg a valóságnak — életbeléptetésük kötelezővé vált. De a baj orvosolva nem lőn, sőt soha több és keserűbb panaszra nein szolgált okul, mint épen napjainkban. Nem ok nélkül jajdul fel indítványa meg-