Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-04-12 / 15. szám

136 *~v EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 a pályázat minden tekintetben fényes eredményű volt. Arra azonban komolyan fölhívom a nemes egyháztanács figyelmét, hogy a közép- és polgári iskolák I—II. osztályainak szánt és tévesen „Bibliai ismertetés"-nek mondott művet vegye ki az I. csoportból s tegye át a II. csoportba, mert ez a könyv, a mint majd később beigazolom, egészen új nyomon járó, sok tanulmányt igénylő könyv és tizedfél hónap alatt sikeresen semmiképen meg nem irható. S azt is becses figyelmébe ajánlom a nemes egyháztanácsnak, hogy a II. csoportbeli munkák beadásának határidejét legalább két hónappal tolja ki. Ez a kéthavi időnyereség föltétlenül emelni fogja a munkák színvonalát; a bírálatra s az esetleg szükségesnek mutatkozó áldolgozásra pedig így is elegendő idő marad. Az eddig fölhozottaknál azonban sokkal lényegesebb az, a mit a pályázati hirdetés tulajdonképeni tartalmára vonatkozólag megjegyezni akarok. A pesti egyháztanács pályázatot hirdet egy, a népiskolai I. és II. osztály számára való bibliai történetre is. Sajnálattal vagyok kénytelen konstatálni, hogy ez vastag tévedésen alapul. Mert mire való a tankönyv ? Ugyebár arra, hogy abból a tanuló tanuljon, vagy hogy az iskolában elsajátított ismereteit megrögzítse. De képes-e erre a gyermek ezen a fokon ? Az I. osztályban épenséggel nem, mivel ott a gyermek még épenséggel nem tud olvasni; jó szerencse, ha a^ tanév végén annyira haladt, hogy ismeri az összes betűket s azokat szótagolva képes egymáshoz fűzni. A II. osztályban szintén nem képes rá, mert a tanterv szerint itt vár reá az a nehéz feladat, hogy a folyékony olvasást gyakorolja s némileg elsajátítsa. Értelmes olvasásról ezen a fokon még nincsen szó. Már pedig tökéletesen célt tévesztett dolog a gyermeknek tankönyvet adni a kezébe, a mikor még nemcsak hogy értelmesen nem tud olvasni, de folyékonyan sem. Vagy talán az a cél, hogy a tanuló a könyvében levő „művészi kivitelű, korunk oktatásügyének színvonalán álló" képekben gyönyörködjék s az élőszóval tanult történeteket szemlélje? De hát akkor minek a kép mellé a történet? S nem százszorta megfelelőbbek-e erre a célra a jobbnál jobb bibliai szemléltető képek? És mit szól ehhez a kérdéshez a tanterv ? Röviden csak ennyit: „A bibliai történetek tanítása e fokon pusztán élőszó által történik, a nélkül, hogy a tanulók kezébe tankönyvet adnánk". És hogy ezen rendelkezésére nagy súlyt helyez, azt a mondat első részének vastagabb és dőlt betűkkel való szedése igazolja. Úgy látszik, hogy ez tökéletesen elkerülte a pesti egyháztanács figyelmét. Tévedni emberi dolog; tévedéseinket helyrehozni emberi kötelesség. Nem marad tehát más hátra, minthogy a pályázat ezen része még idejekorán, kellő formában visszavonassék. A népiskola III. és IV. osztályának szánt bibliai történetekhez függelékképen hozzácsatolandónak mondja a hirdetmény Luther kátéjából a tíz parancsolatot és a három hitágazatot, vagy hogy helyesebben mondjam, az apostoli hitvallást. Az egyetemes tanterv azonban nem elégszik meg ezzel, a mennyiben ezen a fokon a káté első három részének, t. i. a tíz parancsolatnak, az apostoli hitvallásnak és az Úr imájának Luther magyarázatával együtt való tárgyalását s énekek és imádságok tanítását is előírja. Fölveendő tehát a könyvbe a káté III. része is, úgyszintén néhány imádság, többek közt a tantervben említett Luther-féle reggeli és esti imádságok. Sőt a mennyiben az énektanításnál az egyes énekek szerzőinek rövid életrajza is közlendő a gyermekkel, a tanítás érdekében helyén valónak látnám, ha a könyvben ilyen rövid, velős életrajzok is helyet kapnának. Itt kívánom megemlíteni, hogy elhibázott dolognak tartom, ha a kiadó arra kötelezi az írót, hogy a könyvét élénkítő képek használatának jogát megszerezze s ezt a könyv kiadása előtt igazolja. Mert tudvalevő dolog, hogy mennél művészibb valamely kép, annál nehezebben, sokszor csak igen nagy utánjárás és tetemes anyagi áldozatok árán lehet a reprodukálás jogát megszerezni. Illő dolog-e a fárasztó utánjárás és az anyagi áldozat terhét a szerzőre áthárítani, a mikor egyrészt a könyv megírására épenséggel nem áll nagy idő rendelkezésére, másrészt pedig a tiszteletdíjat odaadó és fáradságos munkájával tisztességesen megszolgálta? Nézetem szerint a szöveget díszítő képek használati jogának megszerzése a kiadó dolga, a szerző pedig csak arra kötelezhető, hogy megjelölje azokat a képeket, a melyeket könyvébe fölveendőknek tart. A népiskola V. és VI. osztályainak tananyagául az egyetemes tanterv a bibliaolvastatást, bibliaismertetést, egyháztörténetet, kátét, imádságot és éneket írja elő. Ezzel szemben a pályázati hirdetés csak rövid egyháztörténetről és kátéról szól, megfeledkezvén a bibliaismertetésről és az imádságokról. A pályázati hirdetés ezen részét is kiegészítendőnek tartom tehát, még pedig akként, hogy a bibliaismertetés és az imádságok a kátéhoz csatoltassanak függelékképen. A rövid egyháztörténetnél pedig, a tárgy fontossága okából kívánatosnak tartanám a kiválóbb alakok arcképének, a nevezetesebb enemények helyrajzának stb. a szövegbe való beillesztését. A wittenbergi vártemplom kapuja, a wartburgi vár, a lützeni és augsburgi emlékművek; Husz János, Gusztáv Adolf, Bocskay. Bethlen, Thököly,Luther, Melanchthon, Zwingli, Kálvin, Bölcs Frigyes, Rákócziak, Máday, Székács stb. arcképei, a melyek magyar könyvkiadóktól is olcsón megszerezhetők volnának: nagyon emelnék az ekként terjedelemben kissé meggyarapodott könyv értékét. Még csak egy könyvről akarok szólni, mielőtt befejezném ezt a talán már hosszúra ís nyúlt cikket. Ez a könyv pedig a középiskolák és polgári iskolák I. és II. osztályainak szánt tankönyv, a pályázati hirdetés szerint „Bibliai ismertetés". Helytelen a cím s azt hiszem, hogy helytelen a fogalom is, a melyet a pályázat meghirdetője ezen könyvre, illetőleg ezen könyv tartalmára nézve magának megalkotott. A könyv címe és az a rövid kis utasítás, melyet a hirdetmény a szerzőnek ad, t. i. hogy „tekintettel legyen az egyes bibliai könyvekben előforduló szép és építő mondásokra, szakaszokra; ezekkel vezesse be a tanulót a szent könyv szellemébe" — egyenesen arra