Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-03-29 / 13. szám

122 *~v EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 a másodikban pedig a lelkészi gondozás gyakorlati szabályait és törvényeit fejtegeti. Az elméleti rész túlságosan bőnek látszik. Sok felesleges , adattal magyarázza tételeit, melyeknek körülbelől fele elegendő lett volna a felállított elmélet megerősítésére. A külföldi példák annyira elfoglalják a szerző figyelmét, liogy a hazai példákról és viszonyokról egészen megfeledkezik. Már pedig, bármennyire becsüljük is a külföldi példákat, mivel e mü magyarhoni lelkipásztorok használatára Íratott, méltán megkövetelhettük volna, hogy magyar viszonyokról, a magyar belmisszióról is szólt volna legalább egy szakaszban. Ez tehát pótlandó lesz. A gyakorlati rész általában dicséretet érdemel. Hiányul róvja fel méltán Baksay püspök úr, hogy a lelkész családi és házi életéről, feleségéről és gyermekeiről megfeledkezett. Pedig a példás papi családi élet nagyon jótékony hatással van a nép erkölcsi életére. A prédikálás és katechizálás értékéről is lehetett volna valamit mondania, a mi utólagosan még pótolható leszen. A lelkipásztori látogatásról szóló rész nézetem szerint helyes és szükséges. Ettől eltérő Baksay S. püspök úr nézete, a ki a látogatást szükségtelennek tartja, mivel az alkalmatos időt nehéz eltalálni. A lelkipásztori látogatások Baksay szerint csak félelmes időben, nagy megpróbáltatáskor, üldöztetések és vallási elnyomatás idején szükségesek; de céltalanoknak és lehetetlennek tartja rendes időben. Hivatkozik az apostolokra, a kik csak akkor fordultak meg vendégek gyanánt egyes házaknál, mikor hivták őket. De szerény nézetem szerint Krisztus cs az apostolok idején nem létezhettek olyan gyülekezetek, a minők mai időben a magyar gyülekezetek, a hol a nép mindenféle bajoknak és kisérteteknek lévén kitéve, nagyon is rászorul lelkészének vigasztaló és tanácsadó szavára. Nem a nyáj keresi és őrzi a pásztort, hanem a pásztor a nyájat. Egyébiránt a tapintatos lelkész meg fogja találni módját a helyes látogatásnak. Vinetnek idevágó tanulmánya igen becses. A mit szerző a lelkész orvosi hivatásáról és a nép előítéleteiről mond, az figyelemre méltó ; de nem bizonyítja azt, hogy felesleges. Csak okosan kell gyakorolni. Ez áll az egy-gyermek rendszer kipusztítására irányult lelkészi gondozásról is. Bar.ók püspök úrnak azon óhaja, hogy a szerző a lelkészi mellékfoglalkozásokra is kiterjeszsze figyelmét, méltányos. Ezt a legújabb kor tapaszlásai teszik szükségessé. A szóban levő munkának az a része (383. 1.), melyben szerző tanácsokat ad a lelkésznek azon esetre, ha országos képviselőnek választatnék, minő álláspontot foglaljon el, egészen elmaradhat. Mert ha van állás, mely a lelkészt tulajdonképeni kötelességeinek elmulasztására vezeti és a lelkek egységét és hitét megzavarja, akkor a politikai szereplés az. Élő példák mutatják, hogy a politikai pártharcokba keveredett lelkészek több kárt okoznak az egyháznak, mint a mennyit használnak az országnak. Két úrnak senki sem szolgálhat, s a két fizetés sok botránkozásra ad alkalmat. A lelkipásztor maradjon saját nyájánál; vagy ha lelke a politikai dicsőség után hajtja, akkor vagy állítson maga helyett rendes helyettest, vagy hagyja el papi székét. Az idegen életrajzok egy része, a mü értékének csökkenése nélkül, bátran elmaradhat; de a hazai életrajzok még pótolhatók lehetnének egy párral; például Wimmer Ágost, felső-lövői híres pap életével. Gyurátz püspök úr szintén sok üdvös tanácsosai szolgál szerzőnek, melyek megszívlelendők és esetleg a nyomtatás előtt felhasználandók. Például a szegénységet szerző nagyon sötét színekkel festi, azt bizonyítgatván, hogy a szegénység megakadályozza a haladást. Vannak ellenkező példák is az apostolok korából és a későbbi időkből is. Sokallja a papi nevek számát. A magángyónás példáit szerette volna felemlíteni. A baptistákról szóló rész (161.1.) kiigazítandó, mivel időközben ezeknek felekezete elismertetett. A jótékonysági rendek közül kimaradtak a templáriusok. A mü irálya ellen az a kifogás, hogy terjengésre hajló ; a mondatok nehézkesek, vontatottak, de könnyen rövidíthetök. Gyurátz és Baksay püspök urak a kéziratszélén több értelemzavaró mondatot jelöltek meg. Ezek is kijavítandók. A második számú pályamű három vaskos kötetből áll. Mind a három biráló sok jót talál benne; de bajos benne megtalálói a logikai fonalat. Regényes modorban van írva. Úgy látszik, mintha Edvi Illés kézikönyve és Solzmann ifjúsági iratai lebegtek volna szemei előtt. Mint Edvi Illés nagy gonddal és kellő kritikával hordta össze a gyermek elméjének megfeleld anyagot: úgy szerző is ilyenformán akarta a lelkész munkájának anyagát összeállítani. Csakhogy túltömve beszéli el a lelkipásztor teendőinek kimerít etetlen halmazát. És mint Solzmann szereti a maga pedagógiáját, sőt lelkipásztori gondoskodási nézeteit egy-egy regénybe foglalni: úgy e mü szerzője is ilyet próbál; de nem bírja megalkotni a kellő keretet. „Nagy Márton, istenfiú lelkipásztor" tevékenysége és buzgalma dicséretes ; de sz Tzője annyi képekkel és színekkel festi pásztori munkálkodását és annyi mindenféle képzelhető do'gokkal rakja meg keretét, hogy megzavarja az olvasó figyelmét. Nincs benne rend és nincsen benne lelkészi család. Beszél egészen reális dolgokról, azután á csap az ábrándok világába, a hol már az olvasó elves/.ti szemei elől a lelkészt és a temérdek anyaghalmazban elveszti a fonalat is. Egy nagy részét, jóformán kétharmadát el lehetne hagyni anélkül, hogy az által a mü becsét csökken'enök. A mi végül a pályadíj odaítélését illeti, e tekintetben a pályabirák egyhangúlag azon nézetben vannak, hogy a két pályaműnek egyike sem abszolút becsű; de viszonylag határozottan az első számú jobb ; és mint lelkiismeretes, józan elvek alapján készült mü, a bírálatokban felhozott helyek javításával és kihagyásával, megérdemli a jutalmat. Mind a két mü nagy tudásra és lelkiismeretes munkásságra vall; de ezúttal csak az első számú vagyis azon mü szerzőjének volna kiadan ó a jutalom, melynek jeligéje: „ Úgy ítéljen mifelettünk az ember, mint Krisztusnak szolgái felett." Címe: Lelkipásztorkodástan. Ezekben voltam bátor jelentésemet összefoglalni. Midőn végül arra kérem Nagyságodat, hogy a jeligés levél felbontásának helye és ideje felett határozni méltóztassék, egyúttal a LutherTársaság nevében hálás köszönetet mondok nemes szivre valló áldozatkészségéért és egyházi ügyeink iránt viseltető meleg és cselekvő érdeklődéséért. Fogadja kérem kiváló tiszteletemnek és szívélyes üdvözletemnek Őszinte kifejezését, melylyel v.igyok az iratok csatolásával Nagyságodnak készséges szolgája Zsilinszky Mihály, a biráló-bizottság elnöke. A bizottság hosszas vita után — a pályadíj kitűző dr. Kéler Zoltán óhaja iránt való különös figyelemmel — a 2000 korona pályadíjat a jelentésben kikötött javítások feltétele mellett s azon kiegészítéssel, hogy a lelkész szociologiai munkásságáról egy új fejezetet beilleszteni tartozik, — a jutalomnak kiadását s a jeligés levél felbontását határozta el. A jutalom csak a kikötött feltételek teljesítése után tétetik folyóvá. A jeligés levél felbontatván, kitűnt, hogy a győztes mü szerzője Csiky Lajos, debreceni theol. tanár. A másik mü szerzője — igazolás mellett — dolgozatáért jelentkez hetik Falvay Antal jegyzőnél, Budapest. IV. ker. Deák-tér 4 szám.