Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-01-11 / 1-2. szám

1907 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 9 mely a maga legbensőbb szellemi lényege szerint itt e földi életben, a földi viszonyok között is megvalósul s melynek minél nagyobb mértékben való megvalósítása minden Isten képét viselő teremtménynek legmagasabb erkölcsi hivatása, de a melynek teljes, a földi lét korlátain túlmenő megvalósulása, ép úgy, mint kezdete az isteni kegyelemnek ténye s azért a hívő lélek legszebb reményének tárgya. Istenországának, a kegyelem, a szeretet, az igazság, a békesség, az üdvösség országának minél nagyobb mértékben való megvalósulását megmunkálni az Isten igéjének, az evangyéliomnak hirdetése és a Krisztustól rendelt szentségek kiszolgáltatása állal: ez a keresztyén egyháznak egyetemes hivatása s azért egyetlen feladata s az egyháznak minden munkája, minden intézménye csak ettől az egyetemes hivatásától nyeri magasabb jogosultságát, értékét, hatalmát. Az egyháznak ez az egyetemes hivatása, határozza meg a jelenkor szociális bajaihoz, a szociális kérdéshez, a szociális reformtörekvésekhez, általában az emberi társadalomhoz való viszonyát s erre a viszonyra vonatkozó feladatát is. Ha ennek alapján az egyháznak a szociális kérdéshez való viszonyát és sociális feladatát közelebbbről meg akarjuk határozni, mindenekelőtt egy az értelemhez szóló, tehát inkább elméleti természetű követelés áll elő s ez abban áll, hogy az egyház, közelebbről különösen annak vezetésre hivatott tagjai, tehát elsősorban a lelkészek, felügyelők, tanítók, igyekezzenek megismerni a szociális kérdés mibenlétét, a szociális bajnok eredetét, forrását s azokat a társadalmi mozgalmakat, reformtörekvéseket, melyek eme bajok orvoslását célozzák, hogy képesek legyenek azokat az egyház egyetemes hivatásának világában, tehát evangyéliomi keresztyén vallásos-erkölcsi szempontból helyesen megbírálni s egyházunk idevonatkozó konkrét feladatait felismerni. (Folyt, köv) OKTATÁSÜGY. Felelet a Középiskoláink c. közleményre. Az Evangélikus Őrálló f. évi 50. és 51. számában, Középiskoláink címmel egy cikk jelent meg, melyre az alábbiakban válaszolok. Előre is kijelentem, hogy íróját nem ismerem, de hangja után ítélve, nem lehet más, mint a ki mintegy másfél évvel ezelőtt a bonyhádi ev. gymnasiumnak főgymnasiummá való emelése ellen szólt, nem valami épületes, nem valami türelmes modorban. S most, ime a Selmecbányái ev. lyceumot tűzte avatott tolla hegyére, hogy alaptalan, felületesen áttekintett adatok alapján, meglehetősen elmaradt gondolkozásra valló fejtegetéssel kimutassa, hogy iskolánk, hogy ev. iskoláink nem felelnek meg annak a célnak és hivatásnak, a melynek meg kellene felelniök. Nem neveljük prot. szellemben az ifjúságot, befogadunk más hitvallásúakat is, sőt még segélyezzük is őket ev. pénzen, ev. jótéteményekből, alapítványokból, az ev. vallásúak rovására. Cikkének második felében a tanárokra támad, kiket vallástalansággal, nemtörődömséggel vádol, mert nagyrészük nem „theologiailag" képzett tanfi. Érdemesnek se tartanám az e cikkre való válaszolást, ha véletlenül-e, vagy szántszándékkal nem épen a selmeci ev. lyceum volna az a központ, mely köré okoskodását fűzi, fűzögeti. De így, mint ennek az iskolának a tanára (talán más prot tanártársam nevében is), kénytelen vagyok válaszolni s válaszomnak hangja hasonló lesz a m. t. cikkíró úr közleményének hangjához, de nem tehetek róla! Statisztikai adataival nagyon röviden végzek, mert nem érdemlik meg a hosszabb beszédet. Csupán alaptalanságaira s következetlenségére akarok ráutalni. Az egyetemes egyház ugyanis nem 8083, hanem csak 5252 koronával járul a lyc. főgymn. fentartásához; a többi összeget az egyházkerülettől, jobban mondva a közalapból a lyceummal kapcsolatos tanítóképző kapja. Az az állítás tehát, mintha az egyház egy főgymn. ev. tanulóra 56 koronát költene, nyomban elesik. És még itt prot. tanulóról beszél, addig az első közlemény ötödik hasábján már más vallásáról szól s hogy milyen alapon, milyen okoskodás, számítás útján, nem tudom. Ide írom e két részt, mert én rajta eligazodni nem tudok s azt hiszem más se fog tudni. „Van egy intézetnek 144 ev. növendéke. Már most világos (mint a vakablak), hogy a prot. fentartóknak egy-egy növendék nevelése 8083 :144 =56 korona többletbe kerül." Majd pedig, miután olvasta, hogy élelmezőnk egy-egy tanulóra 37 korona 32 fillért fizetett rá, így folytatja: „Már most a két körülményt összevéve, tegyünk egy számítást. Mily összeget fizet rá p. o. a Selmecbányái ev. lyceum fentartósága egy más vallású növendékre kiképeztetése alatt? Csak gyengébb tanulót vegyünk számításba, a kinek mindent fizetnie kell, a ki nem részesülhet semmiféle segélyben. Évente tehát a fentebbiek szerint a tandíj címén 56 koronát, az alumneum címén pedig 37*32 koronát költ, mint fentartásra egy-egy más vallású növendékre." Hát ez olyan zavaros, képtelen okoskodás, annyira magán viseli a szőrszálhasogatás, a ferdítés, a csűrt-csavart gondolkozás látszatát, hogy vele tovább nem foglalkozom. De menjünk tovább, hogy a modern gondolkozásról is hű képet nyerjünk! Mért van az ev. iskolákban sok más vallású tanuló ? Hát, kérem szépen, nálunk csak annál az egyszerű oknál fogva, mert itt teljes római kath. főgymnasium nincsen. Aztán meg azért, mert a mi iskolánk „a tudomány magas színvonalán" áll. A mely r. kath. fiú tehát érettségit akar tenni, idején átjön, vagy már itt is kezdi tanulmányait, hogy egyöntetű eljárás, tanítás és módszer mellett jobban boldogulhasson, mint úgy, hacsak a VII. osztályba kénytelen hozzánk átjönni. Az iskolaváltoztatás, mint paeclagógus mondom, sohasem jó a tanulóra. Új tanárokkal, új módszerrel, eljárással kell megbarátkoznia, mely bizony épenséggel nincs hasznára. A zsidó tanulók régidők óta jobban szeretnek nálunk tanulni, mint a r. kath. nagygymnasiumban. Hogy miért, ők maguk tudják a legjobban. Mi erre büszkék vagyunk! Hogy tandíjat csak annyit fizetnek, mint az ev. vallásúak, hogy tandíjelengedésben s élelmezői kedvezményben is részesülnek, ugyan mi van ezen megütközni való? A ki érdemes rá, mért ne! ? A mi iskolánknak, mint igazi prot. iskolának, a türelmesség, a méltányosság, a szeretet a főelve, nem pedig az oktalan gyűlölködés és a haszonlesés. A tandíjat, hogy csak annyit fizetnek, mint a prot. vallásúak, ez csupán azért van, mert nem akarjuk a szorultságukat- kizsákmányolni; nem akarjuk velük éreztetni, hogy ők rövidséget szenvednek azért, mert véletlenül nem születtek evangélikusoknak. Az éleimezői jótéteményre meg úgyszólván joguk van. Mert nem csupán ev. alapítók, adakozók vannak ám itt, mint az ideális cikkíró úr gondolja, hanem r. kath. és zsidók is. Ha tehát az élelmező alapítványaiból, tőkéiből más vallásúak is részesülnek jótéteményben, az csak igazság, az csak méltányosság, az csak szeretet: a legszebb prot. vonás valamennyi! Egyébként, a következő tanévtől kezdve, a nagy drágaságra való tekintettel, fentartóságunk az élelmezői díjat jelentékenyen fel fogja emelni.