Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-04-27 / 17. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 152 kezik, hogy a sokszor megvetett és lenézett sémiek még sem oly alantas faj, még sem oly semmitérő emberek, mint sajnos manapság is oly gyakran szeretik állítani. Térjünk vissza e kitérés után a kísérlethez, hogy Izráelnek a próféta lényegére vonatkozó képzeteit az etymologia útján kifürkészszük. De itt egy igen fontos tényt nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy t. i. az etymologiai ősjelentéssel a szónak tényleges értelme azon korban, melyben azt gyakorlatilag alkalmazva találjuk, még távolról sincs bebizonyítva; mert megvan a nyelvnek, és megvan a szóknak is a magok története, így pld. a marschall szó etymologice a lovászt jelenti és manapság a marschall alatt mégis csak mást értünk, mint lovászt. A nyelv- és culturtörténet feladata kimutatni, hogyan fejlődött az etymologiai ősjelentésből az a másik átvitt értelem A héber nyelv a prófétát nabi szóval jelöli. Feltűnik mindjárt, hogy e szónak ép oly kevéssé van átlátszó héber etymologiája, mint a papot jelölő kohén szónak vagy a specifikus izraeli Istennévnek, melyet rendesen Jehovának szoktak kiejteni. De ha nem vagyunk képesek a nabi szót a héberből kielégítően megmagyarázni, úgy már ebből nagy fontosságú következtetésre vagyunk feljogosítva: akkor a dolog nem lehet valami specifikus izraeli, nem is képződhetett történeti időben izráeli talajon. A többi sémi népekhez kell tehát felvilágosításért fordulnunk és fel kell tételeznünk, hogy a sémi nyelvtörzsnek azon ágában, melynél az etymologia még egész világos és átlátszó, keresendő a dolognak hazája is. A nabaa gyökkel még az asszyr-babyloniaiban és az arabban találkozunk. Az asszyrban egyszerűen annyit jelent, mint „beszélni", „szólni", „hirdetni", „nevezni" — a belőle származtatott főnév: „mondás", „megnevezés". Innen származik az ismert asszyr Istennek, Nebonak, neve is, babyloniaiban Nabu, mely mint első alkotórész a babyloniai tulajdonnevek egész seregében feltalálható, mint Nabopolassar, Nebukadnezar, s a fentemlített gyökjelentésnek teljesen megfelel, hogy e babyloniai Istenség Nabu a bölcsesség és tudomány, a szó és beszéd Istene, kit ezért a görögök Hermesszel azonosítottak s ki után nyerte napjainkig a Merkur csillagzat nevét. Ez asszyrbabyloniai etymologiából kiindúlva a héber nabi a beszélőt jelentené és ebben kényszerűségből elvégre meg is nyugodhatnánk. mert régi időben a próféta működése tisztán személyes és szóbeli. De nem minden szónok prédikátor és nem minden beszélő próféta is egyúttal. Hiányzik tehát ez asszyr-babyloniai etymologiánál a legfontosabb pont, t. i. a prófétai beszéd jellemző sajátosságának megjelölése. Ezt az arabból nyerjük. Az arabban az őssémi typus a legtisztábban maradt fenn, ezért az arab nyelvnek a sémi nyelvek tudományos megismerésénél ugyanazon fontos szerep jutott, mint a szanszkritnak az indogermán nyelvtudományban, sőt még jóval fontosabb, mert az arab az őssémihez sokkal közelebb áll. mint a szanszkrit az ősindogermánhoz. Az arabban is megvan a nabaa gyök, de jelentése soha sem az általános értelmű „beszélni" mint az asszyr-babyloniaiban, hanem egész speciális értelemben használtatik „megjelenteni" : az az ember nabaa vagy anbaa, a ki valami határozottat jelent vagy valami megbízást közöl. Az arabban benne fekszik tehát az az egész specifikus vonás, hogy e beszélő nem magából beszél, nem sajátját adja elő, hanem valami különös okból vagy más valaki hehett szól Ezek alapján a nabi a megfogadta el Cornill, s közölte a fentiekben. Hogy azonban e felfogás teljesen téves, bizonyítja a vallástörténet, mely primitív népeknél ily kerülő utakat az Istenség elnevezésében, ily magas képzeteket az Istenség lényegéről s az ember feladatáról nem ismer (H. Schultz, Alttest. Theologie 5-ik kiadás 18%. 4U6. old. jegyz.) (A ford.) bízott beszélőt jelentené, kinek határozott közleni valója van, kinek valami üzenetet kell átadnia, — és evvel a dolog valódi lényegére és magvára akadtunk. Hogy ez alapjelentésnek nyomai még a héberben is megmaradtak, ezt egy jellemző hely bizonyítja Mózes második könyvében. Mózes a megbízást, hogy Pharao előtt jelenjék meg. azon kifogással utasítja vissza, hogy ő nem a beszéd embere, mert ajka és nyelve nehéz. Ekkor Isten azt válaszolja, hogy fivére Áron ékesen szóló, ő beszéljen helyette. Ezt következőképen fejezi ki a szöveg: Lásd én Istenné teszlek téged Pharao számára és Áron, a te fivéred legyen a te prófétád; te mondd néki, a mit én neked parancsolok és Áron, a te fivéred közölje azt Pharaoval. Áron tehát Mózes profétája, mert helyette beszél s az ő megbízásából szól. Hogy a technikus értelemben vett prófétánál ki adja a megbízást és ki beszél tulajdonképen, bizonyára nem szorul hosszas kérdezésre és keresésre: Isten. És evvel a legsajátságosabban megegyezik a görög phrophétés szó technikai értelme. Prophétés t. i. az, a ki az Istenség érthetetlen kinyilatkoztatásait, Dodonában a szent Zeus-tölgy zúgását, Delphiben Pythia articulálatlan hangjait és ekstatikus kitöréseit megfejti és világos, általánosan érthető beszéddé alakítja át. így joggal nevezheti magát Pindaros is a múzsa profétájának, mert ő csak azt adja elő, a mit a múzsa vele közlött, A héber nabi mindezek után az, ki nem magából, hanem felsőbb megbízásból, Isten nevében és mint az ó küldötte szól Izráelhez, — a görög prophétés ellenben az, ki a csak számára érthető isteni kinyilatkoztatásokat megfejti és a környezettel közli. Ez eredménynyel a prófétának azon fogalma, mel;, az izráeli profetismusban lép elénk, teljesen megegyezik. Mind e férfiak tudatával bírnak annak, hogy nem saját erejökből cselekszenek, hogy nem saját elméjök találmányát adják elő, hanem hogy ők csak eszközei egy felső hatalomnak, mely általok működik és belőlük beszél; Isten szájának érzik magokat, mint Jeremiás egy alkalommal jellemzően mondja. De ha az arabban találtuk meg egyetlen kielégítő magyarázatát a szónak, úgy hajlandók vagyunk a], dolog őshazáját is Arábiában keresni és tényleg a visionárius és ekstatikus vonás, mely a profétasággal összefügg és melyet csak az izráeli profetismus tudott legyőzni és levetni, a sivatagra .emlékeztet. Az első nagyszabású próféta, ki az O-Testámentomban megjelenik, Illés, nem származott a tulajdonképeni Palastinából, hanem a Jordánon túli keleti tartományból, azon határvidékről, hol arab vérrel való keveredés kimutathatólag nagy mértékben meg volt. S az Izráellel szomszédos népeknél se hiányoztak a próféták. Illés történetében találkozunk a phöniciai Baalprofétákkal és Jeremiás is tesz említést prófétákról a körülfekvő népeknél. EGYHÁZI ÉLET. A pozsonyi ev. egyház 1905. évi értesítője az évek óta szokásos alakban és beosztással jelent meg. Bevezezetéskép Ebner Gusztáv alesperes, elnöklő lelkész tollából magyar és német nyelven szerkesztett visszatekintést találunk a múltra, a mely kegyeletesen emlékszik meg a lefolyt év nevezetesebb halottairól, Michaelis Vilmosról a lyceum volt nagyérdemű igazgatójáról, Fürst János-ról a gyülekezet közkedvelt hű lelkipásztoráról, volt alesperesről, Solcz Rezső-ről az árvák igazi atyjáról és Stromszky Armin dr-ról a lyc. internátus orvosáról. Az árvaház új gondnokává Theisz János tanár, az internátus orvosává Limbacher Rudolf dr. választatott, lelkészszé pedig Fröhle