Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-03-16 / 11. szám

EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 11)06 geteg anyagából azt, a mit egy rövid óra szűk keretében egy, bár művelt, de e kérdésben laikus hallgató közönséggel közölni kell és lehet; s e mellett igazi mestere a felolvasói szempontból felette nagy művészetnek, mikép kelljen az anyagot úgy csoportosítani s azt a stilus révén úgy népszerűsíteni, hogy az a hallgatóságnak tanulság és élvezet forrása legyen. — A jellemzés, a melyet a két fő mozlim szektáról, t. i. a sunnitálcríA és a shyitákról, illetőleg az az utóbbi körből kinőtt ú. n. ismaéliták felekezetéről adott, ráutalva egyrészt a kettő közötti ütközőpontra (a mely a kalifaságban, vagyis a próféta-utódlás jogában csúcsosodik ki), másrészt pedig az ez ütköző pontból kiágazó ellentétes utakra (amott, t. i. a sunnitáknál a „consensusra", vagyis a kalifa személyében összpontosuló közvéleményre, egyébként bármely származású legyen is; emitt pedig, t. i. a shyitáknál, a prófétától való jogszerű leszármazás elvére, vagyis az „auctoritások"), a melyek e két főfelekezetet elvi alapon állítják egymással szembe: világossága s meggyőző erejénél fogva mesterinek mondható. Klasszikus volt a kritikája azon újabb, francia földön fakadt elmélettel szemben, a mely népszichologiai momentumot vegyítve a kérdésbe, a leginkább Perzsiában elterjedt shyita szektában a felvilágosodottabb és mozgékonyabb árja szellem képviselőjét látja a sunnismusban megnyilatkozó türelmetlenebb s maradibb arabs (sémi) szellemmel szemben : holott, mint Goldziher praktikus példával (az idegennel való érintkezésből eredő tisztátalanság kérdésével) szemléltetően igazolta be, épen a sunnismus az, a melynek dogmatikus felfogása a szabadabb mozgást megengedi, míg a shyismus mereven a betűhöz ragaszkodik. A kép pedig, a melyet az ismaelita szektáról festett, úgy tüntetve ezt fel, mint a neoplatonikus emanationális bölcseletnek az izlam mezején való érvényesülését, mely bölcselet aztán az emanationális elv által igazolt ű. 11. lappangó imám (Muhammad újabb és újabb incarnatiói) théoriából az izlam Máhdi (Messiás) hitét fejlesztette ki, mely hitnek praktikus megnyilvánulásai a különböző mahdi-felkelések: szinte drámailag eleven és meggyőző volt. Nagy élvezet volt ez előadás az egész hallgatóság számára s a prot. irod. társaság pozsonyi fiókjának elnökségét elismerés illeti meg, hogy alkalmat nyújtott Pozsony intelligenciájának, hogy e kiváló tudósunkkal személyesen megismerkedhetett. Végezetül meg kell emlékeznünk egy dologról, a mire Goldziher mindjárt előadása bevezetésében utalt. Abból indult ki, hogy miután előadása címét beküldte volna, kétsége támadt, vájjon jól választotta-e ezt meg, nem túlságosan elviselt-e e dolog a közönség szempontjából. Ám csakhamar elűzte aggályait két szempont. Az egyik, hogy épen Strassburgból visszautazóban van, hol a 70 éves jubileumát tartó orientalista tudóst, Nöldeckét ünnepelték s ez útjában nagy lelki gyönyörrel tapasztalta, hogy a művelt közönség mily élénk érdeklődést tanúsított az orientalista tudomány iránt. A másik: mert épen Pozsony ev. theol. akadémiája az, a mely léte első percétől fogva az összehasonlító vallástörténetet, megelőzve sok külföldi intézetet s a budapesti egyetemet is, előadásai programmjába vette, mint ezt nem rég a híres francia vallástörténész, Jean Bevitte egy vallástörténeti kongressuson elismeréssel emelte ki, s mert épen Pozsonyban jelent meg a „Theol. Szaklap" is, a mely ugyancsak az összehasonlító vallástörténeti kutatásoknak szívesen nyitja meg hasábjait. Joggal véli tehát, hogy e városban jó helyen szólal meg s tárgya nem lesz egészen idegen. A kiváló tuclós ez elismerését a theol. akadémia nevében hálás örömmel honoráljuk. Az estén különben volt még két ének, szavalat. Albert József lyceumi tanár újabb meséiből olvasott fel, a melyeket a közönség elismerés jeléül megtapsolt. A világhírű magyar tudóst dr. Dobrovics Mátyás elnök üdvözölte. —p. Vallásos esték. Tátra-Rákoson (Rókusz) nagy érdeklődés mellett tartott március 4-én Dianiska Frigyes, Késmárk lelkésze vallásos előadást a reformátorok feleségeiről és családi életéről. Úgy maga a szerencsésen választott tárgy, mint a lelkes előadás, elragadta a hallgatóságot, A nagy figyelem azt bizonyítja, hogy a lelkek rég sóvárogtak ily nemű táplálék után s már faluhelyen is szép sikerrel meghonosíthatok a vallásos jellemű, de egyúttal ismeretterjesztő előadások. Gyülekezetek évi értesítői. Közegyházunk élete egy organismushoz hasonlítható, a melynek életműködése a legbensőbb összefüggésben áll az őt alkotó egyes szervek életműködésével. Ha a tagok épek, ép a test is: és viszont. Ez okból nem érdektelen egyes gyülekezeteink életműködését megfigyelni, mert ezekben, mint tükördarabokban az egész egyház életének képe tükröződik vissza. A gyülekezetek évi értesítői azért nagy fontosságúak, első sorban közegyházi szempontból. De nem kevésbbé fontosak az illető gyülekezetek beléletének további irányítása szempontjából is: s ez az oka, hogy, miként t. olvasóink visszaemlékeznek, a gyülekezetek nyomtatott évi értesítőinek kérdését lapunkban külön megbeszélés tárgyává is tettük (1. 1905. évf. 50. sz.) azon szándéktól vezettetve, vajha gyülekezeteinket ily nyomtatott évi értesitők kiadására bírhatnók. Elvi álláspontunknak megfelelőn most egy lépéssel szándékozunk tovább menni. Tervünk rövid kivonatban közzétenni az egyes gyülekezetek évi értesítőinek közérdekű adatait s ez okból kérjük a t. lelkész urakat, hogy a gyülekezeti értesítőket szerkesztőségünknek beküldeni szíveskedjenek. Ezúttal a következő gyülekezetekről adunk értesítést. a) A kassai ág. h. ev. 1-sö anyaegyház évkönyve (XXVI. évfolyam) szerint 1905 folyamán e gyülekezetben kereszteltetett 27 gyermek, köztük 4 törvénytelen. Az előző évhez képest a születettek száma kevesebb 3-mal. Konfirmáltatott 27 gyermek: eskettetett 15 pár, köztük csak kettő tiszta ev., 13 pedig vegyes, meghalt 25 személy. Urvacsorával élt 469, 37-el kevesebb, mint előző éven. Hozzánk áttért 2, tőlünk kitért 1 személy. A baptistákat elismerő s lapunkban is ismertetett miniszteri rendeletnek hatását e gyülekezet is már megérezte, a mennyiben 2 nő, a kik már előbb is baptistákhoz szítottak, most hivatalosan áttért a baptista felekezetbe. Az adófizető egyháztagok száma 303, a kik összesen 3672 kor. egyh. illetéket fizetnek. Az istentisztelet nyelve magyar és egyszer havonként német. Az értesítő „Aranykönyv" címen külön rovatban közli azon egyháztagok neveit, a kik egyházi évi illetékeiknek tőkéjét fizették be s ez által az egyház örök tagjaivá lettek, mert a tőke az egyháznak halálok után is ad infinitum kamatozik. 36 ily befizetést találunk. Viszont „az egyház emléktáblája" címen, ugyancsak külön rovatban azon jóltevők nevei vannak megörökítve, kik a kassai evang. egyház és iskola tőkéjét hagyományokkal és alapítványokkal gyarapították. 53 ilyen jóltevő nevét olvassuk, 1870-től kezdve. A hagyományok és alapítványok főösszege pedig 1876—1905. évekről kitesz 171,906 kor. 82 fillért. Érdekes adalék az 1905 évi évkönyvre adakozók kimutatása is, a mely szerint e célra 208 tag 4 koronától le 30 fillérig váltakozó összegben 267 kor. 70 fillért adakozott, a miből kitűnik, hogy az ilyen évkönyvek kiadása nem okoz a gyülekezeti pénztárnak külön terhet, sőt esetleg némi jövedelemtöbblettel is járhat. Az 1905. évi böjti házankénti gyűjtés az egyház