Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-03-02 / 9. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 69 gyámolításunkat; tiszteljük a testvéregyházak nagy történelmi hivatasát. Az individuális elvet ne rendeljük alá soha a hatalmi elvnek, mert számra igen kicsiny közösség is tud nagyot, történelmileg értékeset alkotni. Mint testvérek szerethetjük és szeressük is egymást, dolgozzunk egymásért, de ne elmélkedjünk olyan unióról, mondhatni: fusióról, a melyet jelzőkép fel-felkap egy-egy áramlat, de megvalósulásában senki se hisz s a mi a reformáció örökének szempontjából nyereség sem volna. Az élet kérlelhetetlen törvénye minden törekvést eltipor, a mit nem általános, parancsoló szükségérzet hozott létre. Ragaszkodjunk szilárd elhatározással a lélek, a szellem egységéhez, de ne áltassuk magunkat a teljes egység gondolatával, a melyen a világtörténet szekere végig gázolt. X. Y. Z. SZEMLE. Lutheránus türelmetlenség. Dr. Verusnak ily című cikke széles körben vert visszhangot; erről tanúskodnak azok a levelek és cikkek, a melyek válaszképen érkeztek hozzánk. Érdemes íróik bocsássanak meg, ha közlésöket mellőzzük, mert a jobbára helyeslő nyilatkozatok lenyomatása céltalan volna. Eszmeérlelő vita ilyformán ki van zárva. Egy rövid megjegyzést mégis kiválasztunk a sok közül. Rövid pár szóból áll az egész s a címe: Lutheránus türelem. Tartalma annak megállapítása, hogy az evang. egyetemes egyház budapesti háza évekig adott otthont nagyobb bérért a róm. kath. propagandát nem csekély sikerrel űző Szent Imre-egyesületnek. Most értjük csak, miért halasztgatták esztendőről-esztendőre a Luther-ház kiépítését. A Szent Türelem nem engedte, hogy Szent Imrének valamiképen némi kellemetlenséget okozzanak. Már most, — mivel úgy halljuk — az építést a tavaszon csakugyan megkezdik, magunkhoz maradunk következetesek, ha a hajléka vesztett Szent Imréék kártalanítására közadakozásból alapot teremtünk. Ennyi a cikk. Olvasóinkra bízzuk, elhiszik-e s megfogadják-e, a mit mond. Mi hajlandók vagyunk a hitetlenség táborához való csatlakozásra. Gyáinmtézeti bírság. Vitatni lehet, vájjon az evang. gyülekezetek kötelesek-e képviselőket küldeni az egyházmegye gyűléseire vagy nem. Mi sokféle oknál fogva a kötelezés mellett vagyunk. A szabadság, önkormányzat üres keret az ellenőrzés gyakorlása nélkül. A jog a lemondás ismétlése következtében elévülhet, de mindenesetre veszít erejéből, tekintélyéből. Ritkán mondunk le gyakrabban olyasmiről, a minek értéket tulajdonítunk. A gyülekezeteket azonban valami erkölcsi erővel kellene erre kényszeríteni, nem pénzbírsággal. Mihelyt a pénzbírság ismétlődik, elhomályosul a büntetés jelentősége s egyszerűen váltsággá válik. Még kevésbbé tartjuk megengedhetőnek, a mi egyik legmintaszerűbben igazgatott egyházmegyénkben tényleg megtörtént, hogy a hiányzó gyülekezeteket a gyámintézet javára bírságolták meg 5—5 koronával. A gyámintézet alapszabályai tudtunkkal nem ismerik a bírságpénz intézményét, de különben is a gyámintézet a szeretet elvére alapított egyesület, a melytől a bírság merőben idegen. A gyámintézet perselyébe nem szabad más fillérnek jutnia, mint a mit az adakozó szeretet önként vet bele. Szinte fontosabb az, hogy szívesen adjunk, mint hogy sokat adjunk. Nem kell-e joggal attól tartanunk, hogy az ily bírságpénzek miatt a megrótt gyülekezet elidegenedik a gyámintézettől, holott arra kellene törekednünk, hogy mindinkább keblére ölelje és lelkétől-leikezett gyermekének tartsa ? KÜLFÖLDI KRÓNIKA. Ausztria. A római propaganda a legcsekélyebb alkalmat is felhasználja, hogy az evangelikus szellem megnyilatkozását megakadályozza s szorgosan iparkodik azon, hogy tisztán állami intézményekre is ráüsse az ultramontanismus bélyegét. A linzi városi tanács azt követelte nem rég, hogy az interconffessionális nyilvános iskoláknál az előadást ne kezdjék róm. kath. konfessionális imákkal; hasonló kérelmet terjesztett az országos iskolaszékhez Scharten község is. Az elsőfokú hatóság méltányolva az okokat, a felterjesztés értelmében intézkedett. Lett erre nagy felháhorodás a pápisták részéről. A mikor Schartenben a gyerekeknek ki lett hirdetve, hogy ezentúl a „Mi atyánk" és az „Ave Maria" elmaradt a római kath. gyerekek irtóztató lármával nekiestek az evangelikus gyerekeknek s nagy verekedéssel kituszkolták őket az iskolából. Ennyire fajul el a gyűlölség! A linzi klerikálisok is megmozdulnak s ujságcikkezés, gyűlésezés és interpelláció útján végre kiviszik, hogy az országos iskolaszék a régi rendet kénytelen visszaállítani, de megengedi, hogy az evangelikus gyermekek a róm. kath. imádkozás ideje alatt külön teremben gyűlhetnek össze. Hogyha már a kicsinyek ilyen türelmetlenek egymással szemben, nem csoda, hogy a nagyok még inkább ki vannak téve a zaklatásnak. A saazi segédlelkész, Spanuth, még a mult év elején Berlinben volt egy diákegylet ünnepélyén s ott beszéd közben említést tett a stíriai evangelikus mozgalomról. Nyolc héttel később levelet kap egy egyleti tagtársától, a melyben az felszólítja őt, nevezné meg neki azokat a róm. kath. lelkészeket, a kikről ő említést tett s a kik erkölcsileg vétkeztek. Spanuth e levélre nem felelt. Egyszerre csak idézést kap s néki a bíróság előtt védekeznie kellett, hogy valami Lippert nevezetű római katholikus lelkészt rágalmazott volna. S bár ártatlansága teljesen kitűnt, e rosszakaratú eljárásnak mégis az a következménye, hogy az osztrák kormány Spanuthot, kit ezalatt Leoben választott meg lelkésznek, nem erősítette meg hivatalában. Ily inzultusok dacára mégis terjed az evangelium s újabb és újabb híreket veszünk az áttérésekről. Bécsben e mozgalom a legerősebb, a mult évben 5452 személy lépett az evangelikus egyházba, 7674 születési esetet hozzáadva 13,126 lélekkel szaporodott a bécsi evang. egyház, mely most 55,555 lelket számlál együttesen. Miirzzuschlag 40, Salzburg 5, Jablonz 93 áttérést jelent. Árra a nyílt levélre, melyet az Őrálló is a mult számok egyikében közlött s a melylyel az osztrák evang. lelkészek energikusan protestáltak a bécsi polgármester, dr. Luegernek a katholikus nagygyűlésen tartott beszéde ellen, végre megszólalt a polgármester úr egy Hochstetter lelkészhez írt levélben, a melyben egyenesen kijelenti, hogy ő a német evangelikus keresztyéneket sohasem sértette meg. Nem régen történt, hogy a feldbachi (Stiria) földes úr, Morsey báró, a mi már e lapokban is jelezve volt, egy klerikális népgyűlésen szenvedélyesen támadta az evangeliumi mozgalmat, sőt egyesek gyanúsításától sem riadt vissza, most e beszéd utóhatásaként közölnek az evangelikus lapok egy levelet, melyet egy parasztegyleti tag (Bauernbtindler) tesz közé. „A mi" úgy ír az illető „a feldbachi avagy más osztrák vicariusnak, ha velem szembe megkisérlette volna, ép oly kevésbbé sikerült volna, mint Morsey báróné és udvari káplánjának proselyta csinálása, az a feldbachi klerikális gyűlésnek lett