Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-02-23 / 8. szám

[06 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 kereső hívei visszatartassanak a hagyományok s a pápai és zsinati végzések homályos berkében. Ezekből látható, hogy milyen erős volt a vagyonilag független, komolyabb elem elhatározása, midőn először április 9-én ennek dacára 39 férfi és 41 nő, június 26-án pedig újabb 11 egyén, mégis megtette a nehéz, elhatározó lépést, úgy, hogy a hozzájok tartozó gyermekekkel barcsi kisded leánygyülekezetiink ezen két napon mintegy 200 lélekkel szaporodott. Valóban nagyszerű, lélekemelő órák voltak azok, melyekben első ízben e sorok írója és Hütter Lajos nagykanizsai lelkész, másod ízben pedig Löw Fülöp locsmándi lelkész és kerületi gyámintézeti elnök segédkeztünk az új hívek felvételénél Balogh István porrogszentkirályi lelkésztársnak. A reformáció korabeli lelkesültség hatotta át mindnyájunk szivét, az új hívek szeméből pedig letükrözött ama jézusi szózat: „Azért, ha a Fiú megszabadít titeket, bizonynyal szabadok lesztek". (Ján. 8, 36.). S biztosra vettük, hogy ezen áttért bátrakat most még sokan, nagyon sokan követni fogják az igazság útján. De „régi ellenünk" nem nyugodott, hanem most még fokozottabb erővel azon volt, hogy egyrészt a még mindig ingadozókat visszatartsa, másrészt a már áttérteket ismét visszahódítsa. Megkezdődött az inquisitió s korunk szégyenére legyen mondva, a „világi kar" ismét az „egyház" alázatos szolgájának bizonyult. Volt az áttértek közt öt olyan, ki nem személyesen adta át, hanem másokkal küldte el a kétszeres áttérési bizonyítványt. Az anyagyülekezet lelkésze természetesen ezek áttérését is bejelentette a plébánosnál, mire ez bevádolta őt a szolgabíró előtt. S bár az 1868. évi 53. t.-c. csak a „bizonyítványok benyújtásáról" szól s épen nem mondja ki, hogy ennek személyesen kell megtörténnie, az alantas közeg még sem utasította el a vádat, hanem sok herce-hurca után, miközben máris kitűnt, hogy a plébános szekerét tolja, elmarasztaló ítéletet hozott s csak az alispán, kihez az ítélet meg lett felebbezve, értette meg a törvényt s utasította el a vádat. Mikor így az evang. lelkészszel el nem bánhatott az inquisitió, az áttértek legtekintélyesebbjét, Gertnerhofer községi elöljárót vette üldözőbe. A szolgabíró a hazafiatlanság vádja alatt fegyelmi vizsgálatot indított ellene. Tehát, a ki Magyarországon protestáns hitre tér, az „hazaáruló" s a közigazgatási hatóságnak nincs más dolga, minthogy az áttértek üldözése által, a többieket az áttéréstől elriaszsza s a pápás egyháznak megtartsa. De az üldözött okosabb volt, mint üldözői. Leköszönt tisztségéről s korunk szegényebb lett egy ílélettel, mely gyászos okmány lett volna annak igazolására, mit jelent nálunk olyik szolgabíró előtt a felekezetek törvényben biztositottt egyenjogúsága. Mert arra még nincs példa „Mária országában", hogy szolgabíró üldözőbe vett volna valakit, bármi ürügy alatt azért, hogy a protestáns egyházból a rom. kath. felekezethez tért át. Hogy ez a terv is kudarccal végződött, a kir. tanfelügyelő tűnt fel a láthatáron. Mikor a magyar tannyelvű iskolát nem kifogásolhatta, az evang. „levita" teendői iránt kezdett katholikus volta dacára érdeklődni. Kifogásolta, hogy a „levita" németül énekel, imádkozik, prédikál, német énekes- és imakönyveket s Bibliákat terjeszt, tehát fegyelmit a „tanító" ellen. Az persze elkerülte figyelmét, hogy mindez magyar nyelven is megtörténik, mivel az evang. egyház mindenkinek anyanyelvén hirdetteti az Igét. Csak jó, hogy a somogyi esperesség megmagyarázta a tanfelügyelő úrnak, hogy meddig terjed ügyköre s megértette vele, hogy a levita egyházi ténykedéseért csak egyházi felsőbbségének felelős. De képzelhetjük, hogy buzgó, hazafias levita-tanítónk és családja mennyi izgalmon ment át a miatt, hogy a kath. vallású kir. tanfelügyelő oly melegen érdeklődik az evang. egyházi dolgok iránt, Talán állami érdekből? Dehogy is, hiszen azt nem veszélyezteti Barcson más, hanem ha eddigi eljárásával a r. k. plébános; de azért, mert ha ezt a tanítót el lehetne mozdítani Barcsról, talán mind az egész nép visszatérne a róm. kath. akolba. Képzelhető, hogy ez az inqisitió, a világi karnak a pápás egyház érdekében való mozgósítása, mennyire megijesztette úgy az áttértek között a gyengébbeket, mint azok nagy részét, kik a kath. egyházból ugyan már kiléptek, de egyházunkba való belépésüket még 4 be nem jelentették. De a hatóságokon kivül a plébános most újra mozgásba hozta a tömeget. Tudjuk, hogy ha egy hittérítőnek a pogányok között sikerül néhány tagot megkeresztelnie, mennyi kísértésnek vannak azok kitéve pogány környezetük részéről. A rokoni kötelékek, neveltetésükből folyó régi világnézetük, eddigi szokásuk és életmódjuk ezernyi ezer szállal fűzi s vonzza őket vissza a pogányságba s ember legyen, a ki a fanatizált tömeg most már fokozott kísértésének s vonzásának ellent tud állani. így van ez Barcson is. A klerikálizmus uszályhordozójává szegődött hatóság büntetéssel való fenyegetéssel, a pápás hiten maradt rokonság rábeszéléssel s hivogatással, a nagy tömeg pedig gúnyolódással, szitkozódással, sőt erőszakoskodással s üldözéssel igyekszik a még ingadozókat a tényleges áttéréstől elrettenteni, a már áttérteket pedig visszacsábítani. „Bármennyire buzgólkodnak az istentiszteletben, ha az utcára lépnek, körülfogják az „erőszakosak". A józanabbak türelmesek, szenvedik a zaklatást, de félő, hogy a gyengébbeket visszahódítják." (Vége köv.) EGYHÁZI ÉLET. Zsilinszky Mihály gyásza. Febr. 15-én meghalt Budapesten Reök Istvánné, született rozváci Omaszta Mária. Az elhunytban, ki hetvenhárom éves volt, Zsilinszky Mihály dr. nyugalmazott kultuszminiszteri államtitkár, a bányakerület felügyelője s a Luther-Társaság elnöke, Dirner Gusztáv egyetemi tanár anyósát gyászolja. A temetés február tizenhetedikén délután három órakor volt a kerepesi-uti temető halottasházából. A nemes matróna elköltözése hírét mély megilletődéssel vettük s egyházunk kiváló alakjának méltó gyászában az Őrálló egész közönsége őszinte szívvel részt vesz. A horvát szlavón egyházmegye elnökségének ideje lejárván, az összes egyházmegyei egyházközségek szavazatait beküldték Kuzma Gyula kir. erdőtanácsoshoz Vinkovcéra, a ki a szavazatok felbontására az egyházmegye közgyűlésének határozata megbízásából kiküldött bizottságot f. évi január hó 29-én Vinkovcéra hívta össze. Az eredmény a következő : Főesperes lett: Abaffy Miklós neudorfi lelkész újra 6 évre. Egyházmegyei felügyelő : Weisz Mihály gyáros Mitrovicán. Alesperes: Gretzmacher Samu lelkész Beskán. Egyházm. másodfelügyelő : Kamenár Jenő reáliskolai igazgató Vukovárott. Lelkésziktatás. A volt krcsedini lelkészt, Justh Gézát, a kit már 3 hónap előtt Slatinára (Verőcemegye) ugyanazon minőségben egyhangúlag megválasztottak, f. évi február hó 2-án nagy ünnepélylyel iktatta be Abaífy Miklós főespereres. Jelen voltak: Beck Ernő uradalmi igazgató és az egyházközségnek felügyelője ; a herceg Schaumburg-Lippe uradalom tisztviselői és bérlői; a járás