Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-02-16 / 7. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 57 Izgalmas temetés címen tanulságosan megdöbbentő hírt közölt Nagyváradról a „Pesti Hírlap" f. hó 7-iki száma, a melyet érdemesnek tartunk egész terjedelmében ide iktatni. „Az itteni gyermekkórházba pár hónapja került Pampura József géplakatosnak két és fél éves gyermeke, Pampura Károly. A gyermek, a ki gégebetegségben szenvedett, szombaton délután meghalt édes anyja karjai között A temetést másnap, vasárnap délutánra tűzték ki. Pampura József géplakatos, meg a felesége, igen szegény, jámbor, vallásos emberek, felöltöztek talpig gyászruhába és nagy alázattal csókoltak kezet a gondnoknak, meg a főprépostnak, a miért se a koporsó, se a sírásói, halottszállítási költségeket nem követelték tőlük. Vasárnap délután a gyermekkórház kis udvara egészen megtelt gyászoló néppel, Pampura József nagy rokonságával. Három órakor jött meg a kántorral a kis koporsóhoz az olaszi i plébánia egy fiatal káplánja s a mint ez már szokás, megkérdezte a szülőktől, hogy a stólát tudják-e fizetni, mert ha nem, a temetési törvények tiltják, hogy a kis holttestet kikísérje a temetőbe és a sírt beszentelje. Az anya alázatosan csókolta meg a káplán kezét és könyörgött neki, de a káplán hajthatatlan maradt, bár az egész gyásznép körülfogta és kérte, hogy teljesítse az anya kérését. — Ha nem fizetnek — mondta — nem tartozom a koporsót kikísérni és s sírt beszentelni. — Azzal odalépett a koporsóhoz és a szokásos imát gyorsan elmondta felette, mert ez a rövid ima kijár a halottnak, még ha a szülők stólát nem is fizetnek. Ima végeztével gyorsan eltávozott az udvarból a kántorral együtt. Az izgatott tömegben, a gyászoló népben haragos lárma, zűrzavar keletkezett: — Gyalázat! A szegény ember

#gyerekét kutyának nézi! — kiáltották a káplán után. És a koporsó mellől többen felindulva, izgatottan a távozó pap ntán rohantak, hogy inzultálják. Nagynehezen lehetett őket visszatartani. Az anya azonban utána sietett a papnak; utói is érte az utca végén és könyörgött hozzá még egyszer, hogy temesse el a gyermekét. A káplán elutasította kérését. Ezután végbement pap nélkül a temetés. Gyászdalt énekelt a tömeg és egy vasmunkás beszédet mondott az örök pusztulásról és a földi igazságtalanságról. Énekszóval kisérte ki a tömeg a temetőbe a kis Pampura Károlyt, a kinek koporsója teljes három óra hosszáig feküdt a kórház udvarán, mert ott tülekedett körülötte a vallásos érzésnek és a szegényeknek harca." Mi e hírhez nem fűzünk semmiféle kommentárt. Bár el nem tudjuk képzelni, mit tartson az irgalmas keresztyén szeretetről az a Prohászka püspök szavai szerint „az élet terhe által elcsigázott a gazdasági küzdelem által elszegényített munkásnép", a melyet minden oldalról csábít a szocializmus, a midőn papjai igy mutatják be nékik magukon a szeretetet? A pócsi Szűz Mária kép, mint erről olvasóink annak idején a napilapokból értesülhettek: Január havában könnyezett (E hírrel akkor igen érdekesen és elmésen foglalkozott Tóth Béla a „Pesti Hírlap" egyik „esti levelében", a hol kimutatta azt is, hogy e kép nem is az eredeti, csak másolat). E „csoda" az ultramontán sajtóban élénk megbeszélés tárgyát képezte s a jámbor ultramontán újságírók siettek abban Isten ujját fedezni fel, a melylyel e romlott kort fenyegeti. E felfogásnak akadt immár poétája is, valami Dömötör György, a ki a „Magyar Állam" jan. 17-iki számának a tárcájában következő rímekben ád szabad folyást lyrájának: „A pócsi kegykép előtt: Magyarok Asszonya, pócsi Szűz Mária! Miért kellett megint könyednek hullnia? Nagy árvaságunkat, azt siratod talán, A mely végigvonul most a magyar hazán ? Mert saját testvérink fordultak ellenünk. Od'adták prédának nyelvünk és nemzetünk. Mily sok nyelv meggyaláz, mennyi láb megtapod Megsiratni való hazám ez a napod. Miért sirsz jó Anyánk ? Hulló könyed árja Üjabb csapást jelent a magyar hazára? Vagy rajtunk könyezel, kik elhagytunk téged, S tántorgó lábunk a bűn útjára tévedt? Keresed fiaid zokogva, mint Ráchel . . . Hiába keresed, nem találod már fel! Megsebzett szivednek vére az a könycsepp. Sajgó sebeire írul óh mit öntsek ?! Avagy könyhullásod vigasztalás nekünk, Hogy már üt az óra s szép napra ébredünk. Óh csak öntözd akkor örökséged földét, Hogy hit- s honszerelmünk soha ki ne öljék, Mentsd meg könyeiddel ezt az árva népet, Melyet annyi viszály, annyi bú megtépett! Miért sirsz jó Anyánk? Csak a vak nem látja: Az Isten ujja ez, az Isten csodája". Mi meg erre a versecskére csak ezt mondjuk : Uram Jézus, mikor jön már el a Te országod: Igazságnak, Világosságnak országa! A yanyolai (Veszprémm.) ág. h. ev. gyülekezet f. hó 2-án tartotta számadó gyűlését, melyre dr. Poszvék Lajos gyül. felügyelő is lejött Sopronból. A gyülekezeti tagok örömmel győződtek meg a gyülekezeti vagyonnak 1905. évben történt nagyobb mérvű gyarapodásáról. Egyesek adománya 1159 K 50 fillért tett ki, mely összegből 1149 K 50 fillért az Amerikában élő gyülekezeti tagok adtak s gyűjtöttek. A község két évi vadászati bért az ev. s r. kath. gyülekezetek közt osztván meg, a mi gyülekezetünknek jutott 241 K 25 fill. A gyülekezet 1905 dec. 31-diki zárlatáig tőkésített 1220 K-t, mint új orgonaalapot. Az 559 K 59 fill, péuztári maradványból a jövő év számlájára a számadás napjáig takarékpénztárban elhelyezett 450 K-t új orgona s új torony-alapul. Ehhez még hozzávéve 1905 szept 25. elhalt Nagy István 600 K értékű földhagyományát, az 1905. év gyülekezetünknek 2000 K-t hozott. A csak 500 lelket számláló gyülekezet lelkipásztorának, Balogh Istvánnak bölcs gazdálkodása mellett, ennek 13 éves lelkészkedése alatt 500 K régi tartozását törlesztette, 800 K-án magtárt épített, 3000 K költséggel új tanítói lakot emelt, 750 K költséggel a lelkészlakot átalakíttatta, 2400 K-án földet vett — a nélkül, hogy csak egy fill, kivetést kellett volna is valamikor eszközölnie vagy segélyt igénybe vennie; sőt tőkéi s alapítványai is vannak: az 1905. évi dec. 31-iki zárlat szerint 2319 K40 fill, (az említett alapokon s hagyatékon kívül.), Új igazgató. A felsőlövői ág. hitv. ev. főgymnasium igazgatója, Budaker G. Károly lemondván, az iskolai bizottság Németh Sámuel tanárt választotta meg ez állásra ideiglenes minőségben. Tanítóválasztás. Február 4-én tartotta meg Pápa filiája, Acsád a tanítóválasztási közgyűlést Pócza Ferenc pápai m. lelkész elnöklése mellett. A gyülekezet egyhangúlag Káldy Lajos némedi ev. tanítót választotta meg; benne az egyház jeles készültségit tanerőt nyert. A némedi ev. egyházközség a Káldy távozásával megüresedett állásra Németh István oki. tanítót jelölte egyhangúlag Lelkészbeiktatás. Szép ünnepe volt febr. 4-én a pinkafői ág. hitv. evang. gyülekezetnek. E napon iktatta be az egyházmegye esperese, Stettner Gyula az egyház-