Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-02-09 / 6. szám

1906 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 45 legfőbb tanítómesterévé Szent Péter apostolt és annak mindenkori törvényes utódját, a római pápát; tanítóivá, pásztoraivá és^kegyszereinek kiosztogatóivá a püspököket és papokat rendelé, a hívő népet pedig arra kötelezte, hogy a pápának és a vele lelki közösségben élő püspöknek és lelkipásztoroknak engedelmeskedjenek, tanításukat hallgassák és kövessék és az általuk kiszolgáltatott malaszteszközökkel buzgón és ájtatosan éljenek". Mely felhívásra — a maga szempontjából — teljesen jogosult is, mikor — miként alább mondja: „Az egyház, mint valami szerető édes anya szüntelen a mi mennyei és földi javunk előmozdításán fáradozik. Bölcsőnktől a sírunkig életünk minden nevezetesebb eseményét, úgyszólván minden fontosabb tettünket és lépésünket áldásával kiséri és imájával szenteli meg. Sőt még a halál sem tud anyai szeretetének határt szabni. Mert földi létünk után sem szűnik meg lelkünk nyugalmáért imádkozni, szent miséket és búcsúkat felajánlani". Miként a szemelvények mutatják, Várossy felfogása szerint is az egyház minden s az egyén — semmi. Az egyház közhite (tana) az irányító, a mely mellett az egyénnek személyes hite csak annyiban jogosult, a menynyiben avval teljesen megegyez. Egy üdvbiztosító intézmény az s az egyén egyedüli joga — az engedelmesség. Ebben nyilatkozik meg a hivő szeretete egyházával szemben. A mint hogy erről is szépen kioktatja híveit: „Szeressük az egyházat és tanusítsuk iránta való szere5 i tétünkét az által, hogy az ő tanítását tanulékony szívvel fogadjuk és ahhoz rendületlen hűséggel ragaszkodunk. Ha hamis tanítók, álpróféták közelednek hozzánk, "kik csábító ígéretekkel, hangzatos jelszavakkal akarnak bennünket szent hitünktől eltántorítani, feleljük nekik: Én azt hiszem, a mit a katholikus egyház hisz, azt vallom, i a mit az egyház tanít; és ezen hitemben akarok élni D. Stöcker volt porosz udvari lelkész s a berlini I I és meghalni. — Tanusítsuk a katholikus egyházhoz való missió teremtő lelke dec. 11-én ünnepelte születésének szeretetünket az által is, hogy törvényeit és parancsait 70-ik évfordúlóját. Ez alkalomból a keresztyén-szociálista híven megtartjuk és kész engedelmességgel követjük, párt, nemkülönben a berlini Bürgerverein nagy népgyűA kit igazán szeretünk, annak — mint mondani szokás lést rendeztek, a melyen különféle szónokok Stockei — még gondolatját is ellessük és minden kívánságát a érdemeit méltatták. Ezúttal Stöckelt a legkülönfélébb legnagyobb örömmel teljesítjük. Ha igazán szeretjük az egyletek a legmelegebb ovációban részesítették, barátai egyházat, akkor a szentmise hallgatására, a böjtre, a pedig egy 40,000 márkás ajándékkal lepték meg, a gyónásra, a keresztény házasságra és egyéb vallási köte- melynek hovafordítására nézve Stöckelnek teljesen szalességeink teljesítésére vonatkozó egyházi törvények badkezet engedtek. E sorok írója örömmel emlékszik megtartása nemcsak nehezünkre nem fog esni, hanem vissza arra, a midőn egy alkalommal — egy nagyobb inkább örömünkre fog szolgálni". I népgyűlésen — Stöckelt hallotta s személyesen élvezHát ez teljesen világos és következetes beszéd s hette annak az agitatórius szellemnek a varázsát, a mely magunk is teljesen méltányoljuk horderejét. Különösen, Stöckelnek oly sajátos talentuma. Bizonyos dolog, hogy ^ ^ ha — hogy csak egy példát idézzek — elgondoljuk, Stockei egyben-másban túlment olykor a kívánt mértéken, mit kell pl. a „keresztyén házasságra vonatkozó egyházi maga is változtatott az idők folytán irányán és módszetörvények megtartása" alatt értenünk... rén, s bizonyos az is, hogy felfogását sem theologiai, Ehhez a felekezetközi szempontból intransigens sem socialis irányában nem osztjuk teljesen. Am azért ultramontán állásponthoz teljesen hozzávág, hogy Kalocsa I a tehetség, jellem és munka előtt teljes tisztelettel kalaúj érseke, híveinek, mint az egyház iránti szeretet és pot emelünk s őszintén kiyánjuk, hogy az Űr e bátor engedelmesség legkegyeletesebb nyilvánítását, a Péter- katonája (hiszen nekünk a legkülönbözőbb talentumok fillérek gyűjtését köti lelkükre s a hazafiság szempont- jj munkájára van épen szükségünk) még sokáig viaskodjából is felállítja a telivér ultramontán elvet, hogy a hassék és alkothasson az Úr gyülekezete érdekében és nemzet iránti kötelességek normálója is az egyház, ki- javára. jelentvén, hogy: „Az egyház mindig vallotta és tanította, I A szász kormány legújabb törvényjavaslata az ev. hogy minden hatalmasság Istentől van, s hogy követ- papok fizetését a következőleg contemplálja: alapfizetés kezőleg minden rendű és rangú elöljáróinknak nemcsak 2400 márka (3000 K) lakáson kívül — s 5 évenként polgári, hanem lelkiismeretbeli engedelmességgel is tar- j emelkedő hat 500 márkás quinqueiniun. Vagyis 30 évi tozunk mindabban, mi Isten és az egyház törvényével ^ szolgálat után a szász lelkészek fizetése 2400 -j- (6 X 500) nem ellenkezik". " jj| 3000=5400márka (7000 K) lesz,hozzá természetben lakás. Már most, a ki tudja, hogy pápás hierarchiai elvi Vájjon mennyire esik Magyarország — a művelt nyugattól? alapon Isten törvénye — az egyház, illetőleg a pápa í:

1 Synodális kérdések. Hogy mily intensiv szellemi törvénye: elgondolhatja magának, hogy meddig terjedhet fj munkát fejt ki a németországi ev. papság s hogy mily az a hazafiság, a melyet a pápás egyház sanctionál. : komolyan fogja fel ott feladatát a lelkészi kar s az egyházi Státus a státusban, sőt e fölött!! .11 fenhatóság egyaránt, annak érdekes példáját szolgáiVégül Várossy érsek felhívja hallgatói figyelmét a népmissziók áldására (ezt jezsuiták szokták tartani). ígéri, hogy gondja lesz az iskolák vallásos (pápás) jellegének megóvására s különösen lelkére köti híveinek az ájtatosság! és egyéb katholikus irányú egyesületek és testületek támogatását, a melyek neki magának is kiváló gondját fogják mindig képezni. Vagyis programmba vette a társadalmi propagandát, a mely téren a hierarchia eddig is, a különféle ifjúsági, női s egyéb kegyes egyletek (Szent Imre, Szent Antal, Jézus szent szíve, Mária kongregációk stb. stb.) révén kiváló sikereket ért el. Mindez légyen jó tanulság nekünk is. Először abban, hogy mikép értelmezzük az oly evangeliomi hangzású r. kath. püspöki szózatokat, mint a Prohászka püspökét, másodszor pedig, hogy hol és mily fegyverkezetben álljunk résen az ősellenség ellen, a mely még mindig egyedül magát tartja (s pedig épen a legkisebb joggal) a Krisztus legitim egyházának, s tőlünk protestánsoktól, a létjogot is megtagadja. Itt nem egyénekkel, de rendszerrel állunk szemben, a mely ma is ott áll, a hol állott a középkorban, a XVI. században s bizonynyal nincs vele szemben más mód és út győzedelmesen megküzdhetni, mint a melyet a XVI. század reformátorai követtek. A harc hosszú és elszánt, de nekünk, csak legyünk hívek reformációi szellemörökünkhez, nincs okunk annak végső kimenetelét illetőleg kishitűleg kétségbeesnünk. S-i. Ö. KÜLFÖLDI KRÓNIKA.