Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-12-28 / 52. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 501 mikor a tettek terére lépek. A nyugdíj megállapításáról tanácskoztam a pénzügyminiszter úrral, s remélem, hogy a fizetésrendezés, melynek épen csak a befejezése, utolsó részlete van kidolgozás alatt, a napokban a pénzügyminisztériumhoz fog áttétetni. Talán nem vagyok abban a helyzetben, hogy az összes felmerült kívánságokat már mostan teljesítsem — bizonyos fokozatokat kell tartani itt is, — annyit azonban mindenesetre fogok tenni, hogy nélkülözésről, nyomorúságról szó se essék többé, hogy a fejlődő nemzeti jólét és az ezzel karöltve járó pénzügyi megerősödésnek gyümölcseit a tanítóság is élvezhesse; abban a reményben teszem ezt, hogy a tanítóság buzdítást fog meríteni ebből arra, hogy a nemzeti öntudat és gondolat terjesztésére fordítsa azt, természetesen szilárd valláserkölcsi alapon. A kultuszminisztériumban tisztelegtek még a dunántúli tanítók Halász Ferenc miniszteri tanácsos előtt is, a mely alkalommal a küldöttség szónoka Szutter Dániel volt. Halász Ferenc válaszában arra intette a tanítókat, hogy bízzanak Apponyi Albert grófban, ebben az igazán nagy emberben, a ki a tanítóság ügyét szivén viseli. Délután hat órakor a küldöttség a kereskedelemügyi miniszter előtt tisztelgett, a hol a tanítók kérelmét Pataky Béla csékuti tanító adta elő. Arra kérte a minisztert, hogy hasson oda, hogy a felekezeti tanítók minden tekintetben egyenlő elbánásban részesüljenek az állami tanítókkal, fizetésük azokéval egyenlő legyen, nyugdíjukba teljes fizetésük beszámíttassék s végül, hogy a vasúti kedvezményben és hivalalos levelezéseikben portómentességben részesüljenek. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter szívesen fogadta a küldöttséget és kijelentette, hogy kérésüknek első két része nem hozzá, hanem a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez tartozik, a ki tudomása szerint épen most fáradozik bajaik orvoslásán. A mi azon kérésüket illeti, hogy vasúti kedvezményben részesüljenek, ennek — bármennyire sajnálja is — eleget nem tehet, mert ugyanilyen címen több, mint negyvenezren tarthatnak igényt hasonló kedvezményre, a mit pedig az állam anyagi ereje és pénzügyi helyzete meg nem bír. Hivatalos levelezéseiknek portomentességben való részesítését pedig törvény által jóváhagyott szabályrendelet tiltja. Apponyi a képviselőházban dec. 13-án tárcája költségvetésének tárgyalásakor nagy beszédet mondott, a melyben a nem állami tanítók fizetésének rendezéséről így szólt: A nem állami tanítók. Most pedig áttérek a nem állami tanítókra (Halljuk ! Halljuk!) Az én célom az volt, hogy — a mint azt Széli Kálmán miniszterelnök az ő fizetésrendezési javaslatának benyújtásakor mondott — ha az állam nem is teheti azt, hogy a maga eszközeivel azokat, a kik nem az ő alkalmazottai, teljesen ugyanabba a helyzetbe juttassa, mint az állami tanítókat, ne legyen közöttük nagy eltérés. A nem állami tanítókra, a községi és felekezeti tanítókra nézve — természetesen a később közlendő kikötések és feltételek mellett (Helyeslés) — a kezdőfizetést ép úgy állapítsa meg, mint az állami tanítókra ugyanazokban a kategóriákban. Az első és második lakbérosztályban 1200, a harmadikban 1100 ós a többi községekben ezer korona a kezdőfizetés, a mely kezdőfizetésig, ha az iskolafentartó kimutatja, hogy nem tudja ellátni, az állam pótolja a hiányt. Ezután a két első korpótlék 200—200 korona, öt esztendő múlva hozzáadva az állami fizetéskiegészítést is, 1200, illetőleg 1300 és 1400 korona fizetéshez jut az a felekezeti tanító. Épen úgy a második korpótlék is 200 korona. Hat korpótlékot veszek fel, a harmadik és negyedik korpótlék ismét 100—100 korona, a két utolsó korpótlék ismét 200—200 korona. Úgy hogy az állami fizetéskiegészítéssel a nem állami tanító eléri a különböző kategóriák szerint, a mint az első, második, illetőleg a harmadik lakbérosztályba tartozik, vagy nem, a 2300, 2100, illetőleg 2000 korona fizetést. De ebbe a törvénybe, hogy az equiparacióhoz még közelebb jussunk, egy fontos új intézkedést akarok behozni. (Halljuk! Halljuk 1) A míg t. i. eddig az állam csak a minimumig egészítette ki a fizetést és az iskolafentartó hiába emelte fel a maga erejéből ezt, mert ezzel nem javított a tanító sorsán s mintha elesett volna az állami fizetéskiegészítéstől, addig ebbe a törvénybe most azt a princípiumot akarom bevenni, hogy még egyszer megállapított állami segély, ha az iskolafentartó a maga erejéből fel is emeli a tanító fizetését, le nem szállítható mindaddig, a míg az illető el nem éri a hasonló fokozatban levő állami tanítóknak a fizetését. (Általános helyeslés.) Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ez a rendezés, a mely az állami költségvetést kerek összegben az eddigi hozzávetőleges, de komoly alapon nyugvó számítással, körülbelül hat millió évi többlettel fogja megterhelni, ez a fizetésrendezés az adott viszonyok között megfelel annak, a mit tehetünk és rendkívül nagy javulást jelent a tanítók sorsán. (Igaz ! Úgy van !) Három kategóriája van t. képviselőház a fizetést, javítást igénylőknek, a kik különös tekintetbe jönnek: a vasutasok, a birák, a tanítók. A vasutasoknál a kereskedelmi miniszter abban a szerencsés helyzetben van, hogy saját tárcája keretében tud célszerű intézkedések által fedezetet találni a nagy igények kielégítésére. Az igazságügyminiszter és én magam nem vagyunk abban a helyzetben, nekünk az állam általános rezervoir-jához kell appellálnunk és ezért természetesen nemcsak a pénzügyminiszternek, a mihez hozzájárul, de nekünk is arra, a mit követelünk, tekintettel kell lennünk arra, hogy az állam pénzügyeit megrongáló válságba hozni nem szabad. (Helyeslés.) De ez nem is szükséges t. képviselőház. Mert vegyük egy felekezeti tanító helyzetét, a ki ma 800 koronáig részesül fizetéskielégítésben. Az új rendszer folytán először mindjárt 200 korona felemelésben részesül a legkisebb helyen, mert ezer koronáig egészíttetik ki az alsófizetés. Részesül pedig száz korona korpótlékban, négyízben kétszáz korona korpótlékban. De még egyet, t. képviselőház, gondoskodni fogunk arról is — nem tudom, hogy a tanítói fizetésrendezési törvényben vagy a tanítói nyugdíjtörvény revíziójánál-e, — hogy alkalmas módon elimináljuk azt az igazságtalanságot, mely abban rejlik, hogy a míg a felekezeti tanító fizetéskiegészítésénél az ő fizetésén kívül a kántori fizetés is alapul vétetik, addig a nyugdíjazásnál a kántori fizetéstől elesik. (Felkiáltások : Éz helyes !) Én azt hiszem t. képviselőház, hogy ezzel a íizetésrendezéssel megtettük nemcsak azt, a mit állami pénzügyeink megengednek, hanem azt is, a mit a méltányosság tőlünk kíván. (Helyeslés). Méltóztatik látni, hogy ebbe a témába belefér, hogy a mikor az állam pénzügyei megerősödnek, a mikor abban e helyzetben leszünk, hogy az egyéb közfoglaltságokkal foglalkozók igényeit is kielégíthessük, belefér ez a haladás. A feltételek. Már most, t. képviselőház, ezzel a fizetésemeléssel azonban, mint mondám, nemzeti irányunk feltételeit kell szem előtt tartanunk. Azok a feltételek, a melyek az