Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)
1906-12-21 / 51. szám
494 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 fenséges páratlanságot fejezi ki ezen oxymoron „Dreieinigkeit". Hasonlóan nem egészen adaequat a luth. úrvacsora! tanban a „-ban-val és alatt" kifejezés. „De vájjon egyáltalán képes-e a mi nyelvünk valamit is egészen kimerítően kifejezni?" Nyelvünknek ezen sajátosságán alapul keresztyén hitünk sok igazságának látszólagos észellenessége. (34. 1.). Sokszor meg onnan van e látszat, mert valamely igazságot nem lehet felfogni, megérteni. De e fölött gúnyolódni dicsőség. (4. 1.). És bizony addig, míg e testi életben járunk, sokszor meg kell elégednünk a „hogy" bizonyosságával a nélkül, hogy a „hogyan" lehetőségét és módját ismernők. (15. 1.). Ezek is mind oly érett gondolatok, melyeket világi tudósnál csak annál iukább csodálhatunk, mert mind könyvünk is tudja, van rövidlátó istenellenes tudomány is (39. 1.) és általános a tudósok közt, mit Roscher is tapasztalt az a nézet, mintha „hit" és „tudás" egymással ellentétben állana (98. 1.), sőt gyakori a tudatlanság is, melylyel „sonst tiefblickende Menschen über geistliche Dinge oft laut absprechen, dessen sie in jeder weltlichen Frage sich schämen würden". (73- 1.). Roscher életírója azt mondja, hogy nála a tudomány müvelése és a keresztyén hit nem állottak egymással ellentétben. Sőt irataival és előadásaival ő istenországát akarta építeni. Neki a hitetlen tudomány nem is imponált. Darwin hypothezisét pl. több okból, melyeket fel is sorol, elveti. Annak veszedelmét, hogy a bűnt eltörli, felismeri. (74. sk. 1.). Azon irányt a tudományban, mely az ember és állat közti lényeges különbséget megszüntetni igyekszik, mint bestializmust megbélyegzi. (21. 40. 1). Evvel szemben az Isten lelke, melyet az emberbe lehellt, az, a mi az embert az állattól megkülönbözteti. (40. 1.). Ez teszi az embert Isten hasonmásává. És ennek a fődolognak, hogy a kettő közti különbséget fejlődésből soha sem lehet megmagyarázni, mindig meg kell maradnia. (75. 1.). Egyébként ezen fentartás mellett a Darwin-féle elmélet megengedi, hogy nem is volna ellentétben a keresztyénséggel. (74. 1.). Saját tudományának teréről meg egyenesen azt mondja, hogy a hamis romboló socializmus egyedüli orvossága ama igazi socializmus, mely az összes embereket testvéreknek, a mennyei atya fiainak nézi annak elsőszülöttje a Jézus Krisztus alatt. (56. 1.). Az isten iránti engedelmességben lekötött szív igazán szabad. A ki a Krisztusé, azé minden (1 Kor. 3, 22. sz.). Roscher is teljes szabadsággal ítéli meg a pogány vallásokat meg a mohamedanisinust, egyikben sem akarván tiszta ördögi müvet látni (26. 1.) azután a katholicismust, a melyben szintén tanulni valót talál és olyant, a mi a maga nemében jó és üdvös lehet, ha mindjárt a protestantizmusban a vallásosság magasabb alakját is látja (30. 35. 1.). A görög nyelvet meg alig lehet szebben jellemezni és dicsőíteni, mint Roscher első művében, melyet Thukydidesről irt, tette : „ . .. a nyelvek nyelve, melyben a legszebb emberi szavakat beszélték, a mely még romlásában is azon tiszteletben részesült, hogy a legnagyobb isteni kijelentés edénye legyen. A spanyol iinnepies grandezzája, az olasznak finom édessége, a francia ügyes bájossága, az angolnak pathetikus ereje, a németnek kifürkészhetetlen gazdagsága, sőt még a római senatorok nyelvének méltósága is, mind egyesülnek benne és a szellem tüzében megtisztítva a legfinomabb érccé olvadnak össze. In dieser einen Sprache sind die Trommetentöne des Pindar und die Flötenspiele des Anakreon, sind die gaukelnden Scherze des Aristophanes und die Erinnyenchöre des Aeschylos gedichtet. Sie hat dem Thukydides zum Schildern gedient, dem Demosthenes zum Reden, dem Aristoteles und Piaton zum Spekuliren. Die hellenische Weisheit bedurfte niemals einer fremdem Terminologie." (115. 1.) Mily barátja volt Roscher a művészeteknek! Könyve lépten-nyomon tesz róla bizonyságot. Különösen Händelt emlegeti sokszor csodálattal és tisztelettel, azután Bachot és Mozartot. A festők közül életírója szerint különösen Ratí'aelt szerette. Lakásán egy képálványon mindennap más-más festészeti remekművet állított fel, a melyet aztán napközben többször szokott megtekinteni és szépségeit a családjával megbeszélni. Ha röviden össze akarjuk foglalni Roscher jellemvonásait, azt mondhatjuk, hogy nagymíveltségű, tudományában vezető szerepet játszó férfiú áll előttünk, a ki őszinte alázattal, benső hittel és nemes szivének egész ragaszkodásával szolgál istenének és megváltójának. Előtte egyesül az elmúlt időknek és a jelenkor egyszerű hívő keresztyénjeivel. 0 mutatta legszebben, hogy még a mai kor tudományos míveltségének magaslatán álló ember is lehet igazán és egyszerűen hivő keresztyén Legszebb kifejezést nyerte ezen frigy a modern tudomány és a keresztyén hit közt, melyet ő megtestesített azon szokásában, hogy arcképe alá és aláírása elé ezen szavakat szerette írni a szentírásból: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem istennek minden igéjével, mely az ő szájából származik". Hornyánszky V. cs. és kir. udv. könyvnyomdája Budapest. 36.763.