Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-12-21 / 51. szám

1906 491 ARCKÉPEK. o o o Ismeretes dolog, mily nagy kisértő hatalma van hitünkre nézve azon tudatnak, hogy mások, esetleg híres és nagy emberek közönyösek voltak a hit iránt, vagy épen hitetlenek. A legelső támadások hitünk ellen talán épen azok voltak, hogy azt mondta nekünk valaki, ez vagy az az ember, kit mi tán tiszteltünk és becsültünk, sem hiszi ezt vagy azt. Hát a vitatkozásban meg hányszor történt meg az, hogy a hitet támadó ellenfelünk azt vágta szemünkbe, hogy a legtudósabb emberek is hitetlenek voltak vagy hogy a mai nap nincs már számba vehető komoly tudós ember, a ki hivő ember volna. Igaz ugyan, hogy hitünket, ha a kellő alapon nyugszik, az ily ellenvetések ha igazak volnának is — meg nem dönthetik. Sokkal szilárdabb alapon áll és kell is hogy álljon az, mintsem hogy ilyen támadásra már összedőlhetne. De azért bizonyos kisértő hatalom mégis csak rejlenék azon tényben, ha tényleg csak a szellemileg inferioris emberek volnának hitünkben társaink. Ellenkezőleg is igaz az, hogy a mi hitünknek jobban örvendünk és bátrabban állunk ellen az ellene irányuló kísértéseknek s támadásoknak, ha tudjuk, hogy nem állunk egyedül és hogy hitünkkel jó társaságban vagyunk. Már a gyermeknek is jól esik, ha szülei és tanítói példájára hivatkozhatik. Ez megerősíti állásfoglalásában. Később ugyan önállóbbakká leszünk mindenben s így hitünkben is. De a milyen bizonyos, hogy a hit hallásból vagyon az istennek igéje által, (Róm. 10, 17.) ugyanoly bizonyos, hogy hitünknek erőssége a közösségben, a hasonlóan gondolkodók társaságában növekedik, a kikben az ige hallása ugyanazon hitet ébresztette és még ébreszti. Ehhez hozzájárul még, hogy másoknak példája, kiknek hitük erőt adott az életben, az élet bajainak elviselésére, sőt a kik hitükért még szenvedést vagy a halált is eltűrték, szintén csak bátorítólag, erősítőleg hathat reánk. Igaz, mai nap már nem kell hitünkért halált szenvednünk, de annál gyakrabban lehet más gyalázatban, gúnyban miatta részünk. A világ csakhamar kész ítéletével, hogy el vagyunk maradva, ha még hinni merünk, képmutatónak, farizeusnak jelent ki, ha bátran valljuk hitünket, mely az ő hite látókörén túl esik. Mily hamar itél el bennünket vakbuzgóságra, fanatizmusra, szemforgatásra clZj £1 ki semmit vagy kevesebbet hivén mint mi, azt hiszi, hogy jó lelkiismerettel nálánál többet senki sem hihet. Csak nem rég olvastam egyik híres újabbkori theologus könyvében, hogy lehetetlen az egyház és a biblia hite mellett kitartani, mikor látjuk, hogy a legnagyobb költők, tudósok, államférfiak stb. már nem osztják azt. És bizony hányan vannak, a kik a mai kor hitetlen tudományával és természettudományi naturalistikus világnézetével szemben bátran ki mernek tartani a szent írás és az egyház tana mellett. Bizony kevesen. A többség velük és az egész tömeggel együtt kiáltja: Nagy az efezusiak Dianája. Szóval egész szellemi életünkre s így hitünkre is a mi korunknak, környezetünknek nagy befolyása van. Hogy ez a befolyás hitünkre jótékony legyen, olyan, hogy abban megerősítsen, jó, ha tudjuk, hogy voltak mindig és vannak mai nap is még elég nagy számmal olyan férfiak is, a kik a világi kulturmunkában nagy érdemeket szereztek maguknak, a kik a művészetek, a tudományok terén első rangú tekintélyek voltak, szóval korunk kultúrájának színvonalán állottak és állanak és a mellett mégis hivő emberek vagy épen hivő keresztyének voltak és maradtak Az ilyen férfiakkal való érintkezés is felfrissítőleg hat a mi saját lelkünkre, hitünkre. Ugyanilyen hatása van annak, ha életükkel, példájukkal más úton. esetleg irataikból vagy életrajzaikból is megismerkedünk. Az ilyen tudós és mívelt, de egyúttal hívő keresztyén emberekkel való megismerkedés és gyakori érintkezés tehát a legjótékonyabb hatással lehet hitéletünkre. Példa rá — teszem Tholuck, vagy más neves theologusok, nagy hatása tanítványaira vagy azon hatás, melyet a XIX. század elején Kottwitz báró, Arnswaldt, a nürnbergi Kiesling s mások igen sokakra gyakoroltak. És ma is még, mikor e férfiak már rég sírba szálltak, az ő életükkel vagy hozzájuk hasonló most is élő vagy csak nem rég elhúnyt, tehát saját korunkbeli férfiak életével való megismerkedés a leghatásosabb apologetikai eredményekkel járhat. Épen azért jó, ha korunk más irányba utaló jelenségei mellett az ilyen férfiak példájára irányítjuk tekintetünket, ha őket szemléljük és úgy meggyőződünk arról, hogy bizony még a XX. században sem túlhaladott álláspont a hivő keresztyénség, sőt hogy az még ma is az életnek igazi bölcsessége és vigasztalása. Rajzolhatnánk ezen célból a múltban élt ilyen férfiak életéből ilyen vonásokat. Vagy könnyen találhatnánk akár a mult, akár a jelen kiváló theologusai közt is ilyen férfiakat. De nem nyúlunk vissza sem a múltba, sem a theologia mívelői közt nem keresünk ma ilyen férfiakat, hanem bemutatunk olvasóinknak néhány a legújabb időben élt és nem rég meghalt vagy még élő férfiakat, kik a világi tudományokban kitűntek, de egyúttal hivő keresztyének is voltak, kiknek példája a mi hitünkre is buzdítólag hathat. Nem teljes életrajzokat, sein kerekded kisebb életrajzvázlatokat nem szándékozunk adni, hanem csak kisebb vagy nagyobb, de lehetőleg jellemző arcképeket. I. Roscher Vilmos. A nemzetgazdaságtan újabb időben egyike a legnépszerűbb tudományoknak. És Roscher ezen tudomány mestere, sőt mondhatjuk, hogy ő sok tekintetben úttörő volt annak mezején, a mennyiben ő alapította meg az ú. n. német történeti irányt a nemzetgazdaságtanban. Roscher született 1817. október 21-én Hannoverben. Tíz éves korában már elvesztette atyját, ki ügyvéd volt, majd államszolgálatban állott. Nevelése egészen anyja kezében volt, a ki kegyes, egyházias mecklenburgi családból származott és mély vallásosságával fiára és az egész családra nagy és maradandó befolyást gyakorolt. A hannoveri lyceumon Grotefend az ékírás olvasásának híres feltalálója, volt tanára. A vallástanban a híres lutheránus lelkész, Petri tanította. Roscher maga emlékezik meg róla, hogy mily nagyra becsülte annak tanítását.* Még gymnasiumí tanulmányainak befejezése előtt alaposan áttanulmányozta Niebuhr római történetét és azután Göttingában majd Berlinben történelmet hallgatott. Huszonhároméves korában mint a történelem és az * V. ö. Wilhelm Roscher: Geistliche Gedanken eines Nationalökonomen 2. kiadás. Dresden 1896. 81. 1. Ezen könyv szolgált nekünk is forrásul fenti arckép megrajzolásánál. _