Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-12-21 / 51. szám

484 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 tanának fel. E tekintetben kerületeink már meg is tették a kezdeményező lépést. Aszód, Rozsnyó, Modor, Kőszeg leánynevelő intézetei élő bizonyság, hogy a legilletékesebb helyen ismerték el e kérdés voltát. Minden áldozat, a mit a kerületek e téren hoznak, csekély, mert hiszen Isten országa munkálásáról van szó, a hol az áldozat nagyságáról szó nem lehet! Nógrádi. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. Ausztria. Az osztrák klerikálisok minden úton és módon azon vannak, hogy megmutassák, mennyire gyűlölik a protestánsokat és hogy a hatalom még az ő kezökbe van. Legújabban remekül stilizált megjegyzésekkel akarják azon áttérteket keresztleveleikben megbélyegezni, a kik mégis arra vannak szorulva, hogy keresztleveleiket kikérjék. így a gráci plébános azt a megjegyzést írta a keresztlevélbe: apostata anyjával együtt a protestantizmusba elveszett, a langenwangi plébános pedig még díszesebben fejezte ki megbotránkozását, oda irván: a szülők elestével a római kath. hitből az eretnekségbe átvétetett. Ép oly türelmetlenek a halottakkal szemben is. Monasteroban a gradiskai tartományban meghalt egy evangelikus katona, ott evangelikus temető nem lévén az 1868-iki törvény értelmében a kath. temetőben volt neki hely utalványozandó, de minő nagy lett a temetési menet elcsodálkozása, a mikor a temetőbe érve a teljes pompájú katonai temetésnek eleibe állt az illetékes alszolgabiró s a r. kath. püspök rendeletére hivatkozva megtagadta az eltemettetést a rendes sorba s egy félreeső helyet jelölt ki a szegény katona számára. A mikor a fungáló ev. lelkész a sírásót megkérdezte, hogy milyen hely alszolgabiró úr megtiltotta a sírásónak, hogy felvilágosítást adjon, s nagyon csodálkozott, hogy a lelkész a kath. püspök dekretumát tudomásul venni nem akarta. Végre a hatalomnak engedni kellett, s mert a főszolgabíró úr megígérte az orvoslást, a lelkész meg nem fellebbezte az ügyet, s ennek következtében semmi sem történt. A klerikálisok pedig most jót mulatnak ügyes eljárásukon. Hasonló eset fordult elő Snarján a görci tartományban, a hol egy ev. gyermeket az öngyilkosok közé kellett temetni, a fellebbezés folytán az illető plébános költségére kellett volna a gyermeket exhumálni s a rendes helyre eltemetni, mire az ügyes plébános úr úgy segített magán, hogy útólag beszentelte az öngyilkosok helyét s most az eltévedtek csontjai is szent földben nyugosznak. Jellemző eset történt Salzburgban; egy falopási ügyben tanuként volt egy apáca kihallgatandó, ámde az érsek úr megtiltotta az apácának, hogy a törvényszéknél megjelenjen, a vádló a karhatalommal való előidéztetést javasolta, no de az állam képviseletében igazat mondó biró ettől megijedt s hogy az érsek úr kedvében" járjon, az összes birói apparatussal együtt ő maga elment a kolostorba, a hol egy zöld függöny mögött elrejtve a főnökné jelenlétében kihallgatták az apácát. Ez történt az Úrnak 1906-ik esztendejében. Ausztria. Az utóbbi időben nagyobb adományok birtokába jutott egynehány egyház és intézet, így hagyott a Bécsben elhalálozott özv. Burianné a gallneukircheni diakonissaháznak Gmunden mellett egy nagykiterjedésű földbirtokot gyönyörű nyári lakkal és kerttel a szabadságon levő diakonissák pihenő helyéül. Egy prágai kereskedő 120,000 koronát hagyott az ottani diakonissa intézetnek és az egyháznak. Aschban pedig egy gazdag úr két házat vett, a melyek a három új paplak közt állottak s odaajándékozta őket az egyháznak, azon célból, hogy lebontassanak s így az egyház szép szabad tért nyerjen. Most október 13-án volt 125 esztendeje, hogy II. József császár kiadta volt türelmi rendeletét, ezt a napot most az osztrák evangelikus egyház feltámadásának emléknapját megünnepiendő, egyhangúlag elhatározta a Luther-verein, hogy Haberben Auscha mellett egy árvaházat létesít, a melyet Toleranz-Waisenhaus-nak neveznek el. Haber a legrégibb egyház északi Csehországban, még 1784-ben keletkezett s tőle ágaztak el a többi egyházak Haiden és Eger közt. Új templomok is épültek Weiperten és Peggauban és Neuhausban imaházat adtak át rendeltetésének. Érdekes hír járja át most a lapokat: Oberseidlitz-Hrammelben egy Németországból iderendelt barát kezdett templomot építeni, a mely a Los von Rom mozgalomnak ellenbástyájául volt szánva. A megfelelő építési költség a hatósági engedély kérelmezésénél ki lett mutatva, egyszerre azonban a mikor fizetésre került a dolog nem volt pénz. Katholikus egyházközség nem volt, a püspöki aula tudni sem akart az új templomról s a derék páternek nem volt egy garasa sem. Végre sok huza-vona után mégis csak előkerült valamicske pénz, de a perköltségeket nem akarták fizetni. így tehát dobra került a róm. kath. templom. Ily sunyi módon jutnak az ultramontánok templomhoz, mert hogy az árverésen jó olcsó pénzen megveszik az bizonyos, de hogy hol marad az erkölcs és a tisztesség, az más kérdés. Hogy milyen eszközökkel dolgoznak a Los von Rom ellen, arról fogalmat ad a legújabb eset. Grulichban megszaporodtak egy idő óta az áttérések, erre, hogy kinek a kezdeményezésére nem tudni, a senftenbergi szolgabíró minden egyes áttérőhöz elküldte a zsandárőrmestert tudakozódandó, micsoda okok késztették az áttérőt az áttérésre. Egy kisasszonyt, a ki a grulichi gyárban könyvvezető, hivatalos helyiségében a többi hivatalnok jelenlétében examinálta a jeles őrmester. Közbe kiderült, hogy ugyanabban az időben a grulichi lelkészi hivatal egyházi levele is eltűnt, illetőleg nem jutott rendeltetési állomására és hogy valami tervszerű agitáció folyik Tech vikárius ellen. Ez az eljárás méltó felháborodást keltett az evangelikus körökben, hiszen az egyes ember törvényileg védett s amúgy is legszentebb szabadságáról, emberi jogáról van szó. Legközelebb az osztrák parlament is fog e kérdéssel foglalkozni, mert Hauck és társai sürgős interpellációt jelentettek be, a melyben kérdezik : hajlandó-e a belügyminiszter oly rendeletet kiadni, hogy a senftenbergi szolgabiróság a törvénytelenségeket megszüntesse, hajlandó-e a vallásügyi miniszter az evangélikusokat törvény adta szabadságaikban megvédeni, s hajlandó-e a kereskedelmi miniszter a levéltitok megóvása érdekében erélyesen eljárni. Nehéz, nehéz sora van az orsztrák evangelikus egyháznak. EGYHÁZI ÉLET. Az eperjesi vértanuk emléktáblája. A nagy hazafias nemzeti mozgalom, a mely Thököly és Rákóczi s társaik holttestének hazaszállításával és fejedelmi pompával való eltemettetésével nyerte eddig befejezését, bennünk eperjesiekben azt az eszmét ébresztette fel, hogy illő és szükséges megemlékeznünk azon mártírjainkról, a kik hazájukért s protestáns vallásukért nemcsak anyagilag áldoztak s háborúban harcolva vért ontottak, hanem