Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-02-09 / 6. szám

II év Budapest, 1906. február 9. 6. Szám. mMIHKüS OEÁLLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre a „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. Külföldi krónika. — Szerkesztői üzenetek. TARTALOM: Isten útai. Miller. — A Luther-Társaság érdekében. Bierbrunner Gusztáv. — Szemle — Missióügy. Két árvaház. A. B. C. — Egyházi élet. — Irodalom. — Pályázatok. — Isten útai. Isten útai sokszor keményeknek látszanak. Legédesebb reményeink meghiúsulnak, legszebb örömeink elhervadnak mint a nyár virágai. Szivünk vágyait az élet megtagadja. De ha Isten fiai vagyunk, nem vonhatjuk kétségbe, hogy e veszteségekben s megtagadásokban áldás rejlik. Épen ezekben csillan föl sok, választ nem nyert imádságunk rejtélye; sok, a miért könyörgünk, nem javunkra, sőt kárunkra vált volna; sok, a mit elhárítiii igyekeztünk utunkból, épen előmenetelünkre s legfőbb érdekünkre lényegesen szolgált. Az egészséget rendesen jobbnak tartjuk a betegségnél; de jöhet idő, mikor Isten jobbnak ítéli ránk nézve, hogy betegek legyünk; ő nem találja örömét abban, hogy szenvedésekkel sújtson; bánatunk megindítja atyai szívét s érzi minden bajunkat, szenvedésünket. De sokkal jobban szeret, minthogy mindazt eltávolítsa vagy visszatartsa tőlünk, a mi nekünk fájdalmat okoz, vagy megkíméljen minden rossztól, ha lelkünk javára szolgál. Mint a földi atyák is vérző szívvel büntetik meg gyermekeiket, ha büntetni szükséges. Végül kitűnik, hogy a leggazdagabb áldás az által árad ránk, hogy Isten tőlünk sok vágyunkat megtagadta s reményeinket és örömeinket feldúlta. Azzal, hogy keresztyéneknek neveztetünk, nincs nekünk minden földi jó, öröm és gazdagság igérve. Igaz, hogy a legfőbb örökségből osztályrész van igérve mindenikünknek, mert „Isten örökösei s Krisztus örököstársai'' vagyunk, de a mi örökségünk nem olyan, a minőt az emberek hagynak fiaiknak végrendeleteikben. „Krisztus örököstársainak lenni" azt foglalja magában, hogy osztozzunk először az ő életében, önmegtagadásában s áldozatában, mielőtt az ő örömében s felmagasztaltatása dicsőségében osztozhatunk. • Csendes órák,) Miller, A Luther-Társaság érdekében. Igen megszívlelendő felhívást intézett a LutherTársaság elnöksége a lelkészekhez, felszólítván őket vallásos esték tartására, népkönyvtárak alapítására, a Luther-Társaság számára minél több tag szerzésére, az „Evang. Családi Lap ".terjesztésére és a parochiális könyvtárakról szóló jelentés beküldésére. Mondani sem kell, hogy mindegyik ügy egyházi életünk fejlesztésére felette fontos és teljes erőnkből pártolandó. Mindazáltal én csak a Luther-Társaság érdekében akarom elmondani szerény nézetemet. A Luther-Társaság 19 év óta áll fenn és összes tagjainak száma nem egészen 1550, pedig magyarhoni ág. hitv. ev. egyházunkban van 359,475 magyar, 410,675 német és 462,381 tót ajkú lélek. Látni való, hogy elenyészőleg kicsike, minden 10,000 után 8 tag, az a tábor, mely az evangeliumi világosság terjesztését támogatja. Ha minden nagyobb, teszem azt 3—4000 lelket számláló egyházközségben felváltva öt-öt évenként legalább 50 tag volna megnyerhető ezen áldásos ügynek, rövid idő alatt a Luther-Társaság tagjai 10,000-re szaporodnának, bekövetkeznék mindenütt az evangeliumi ébredés, minden lelket áthatna az evangelikus öntudat és ellenfeleink is észrevennék, hogy élünk. Mert tagadni nem lehet, hogy egyházunk gyengesége leginkább abban áll, hogy közönséges népünk nem ismeri evang. vallásának lényegét. Legtöbbnyire csak külsőségeit ismeri, ezeket adott esetben könnyen elcseréli más külsőségekért és egyházunkra nézve elvész. Ily körülmények mellett a Luther-Társaság elnökségének buzdító felhívása csak örömmel és köszönettel fogadható. A kérdés most már csak az, hogy mily módon lendíthetjük fel a Luther-Társaság ügyét. Az egyházamban létezett fiókegylet öt év alatt 400 koronán felül küldött be a központba. Az utolsó években az ex-lex szomorú viszonyai, a szocializmus Ígéretei ugyan sokat rontottak az egyházi buzgóságon, mégis ismét gyülekezik egy csoport, mely évi két korona fizetés mellett, ha az „Evang. Grlocken" lapot a tagok megkaphatják, fiókegyletet akar képezni, mert a tagok, mint egész egyházam, németajkú és a túlnyomólag magyar nyelvű iratkáknak hasznát nem veheti. Azonban tapasztalatom szerint a Luther-Társaság növekedése, tagjainak szaporítása nem annyira a kiadott olvasmányok, könyvek, lapok és iratkák, mint inkább a felolvasások, előadási estélyek által mozdítható elő.