Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-12-14 / 50. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 477 olvasói, hanem munkatársai sorában a lelkészeket. E lap hasábjain volna helye a katechetika elméleti és gyakorlati művelésének. E lapnak tulajdonképen egy evangelikus iskola könyvtárából sem volna szabad hiányozni. e. Molnár Viktor beiktatása. Molnár Viktor vallásés közoktatásügyi államtitkárt vasárnap Brassó, hétfőn pedig a megye tíz csángó-magyar községének népe páratlan fénynyel és kitörő, őszinte lelkesedéssel ünnepelte abból az alkalomból, hogy esperességi felügyelővé beiktatták és a tíz község díszpolgári oklevelét átadták. Az államtitkárt vasárnap (dec. 2.) Brassóban a 12 bárcasági gyülekezet elöljárósága várta nagy közönséggel. Hétfőn (dec. 3.) reggel kilenc órakor Brassóból százhúsz lovasból álló díszbandérium és beláthatatlan kocsisor kisérte az ünnepség színhelyére, Csernátfaluba ; a menetet mindazon községekben, a melyeken iskolásgyermekek sorfala között átvonult, harangok zúgása köszöntötte. Csernátfaluban az egyház előtt álló díszkapunál beláthatatlan lelkes néptömeg várakozott, a melynek nevében Kiss Árpád lelkész szép beszéddel üdvözölte az államtitkárt, egy fehérruhás leányka pedig bokrétát nyújtott át. A közönség a templomot zsúfolásig megtöltötte. Bohus Pál esperes buzgó imádsága után Skita Mihály esp. másodfelügyelő megnyitotta a közgyűlést s kihirdette a felügyelőválasztás egyhangú eredményét. Molnár Viktort hat tagú küldöttség hívta meg a templomba s megjelenésekor zúgó éljenzés fogadta. Az esperes beiktató beszéde után letette az esküt s a köztetszés sűrű hatalmas nyilvánulásai között mondotta el tartalmas, emelkedett szellemű beköszöntőjét, a melyet a közgyűlés jegyzőkönyvbe foglalt. Köszönettel kezdte s azután e szavakkal folytatta: „Nehéz viszonyok között élünk, a melyek mindenkinek kötelességévé teszik, hogy a ránk nehezedő terheket és kötelességeket megosszuk és közösen vállaljuk. A súlyos gazdasági és társadalmi viszonyok az utolsó évtizedekben mindinkább előtérbe tolták az egyéni érvényesülést és mindinkább háttérbe szorítják a közintézmények iránti érdeklődést és áldozatkészséget. Különösen tapasztaljuk ezt az egyház terén, a melynek magasztos hivatása iránt bizonyos közönyt tapasztalunk, a melynek következménye lett, hogy egyházunk tanítása és szervezete ellenére a lelkészkedő papság magára hagyatva, a kor romboló hatását nem tudja egymaga ellensúlyozni. A protestáns egyházban az erőtlenség, a gyengeség bizonyos érzete fogta el az elméket és oda juttatott bennünket, hogy a hatalmasabb állam segítő kezét kérjük és követeljük. Kétségtelen, hogy az állam támogatására egyházunk mindenképen érdemes és arra jogosan számíthat is, mert a múlthoz képest a jelenben is államfentartó szolgálatokat teljesít, a közerkölcsnek hű őre, a közművelődésnek lángoló apostola és a nemzeti érzés hivatott terjesztője volt és ma is az. Az állami támogatás igénybevétele azonban csak addig jogosult, míg az egyháznak ideje és alkalma van közgazdaságunk és közművelődésünk rohamos fejlődése által meglepett szellemi és anyagi helyzetét kiegyenlíteni. Mihelyt azonban azokat a hézagokat, a melyek a magyar állam politikai, társadalmi, gazdasági és művelődési váratlanul gyors átalakítása következtében az utolsó félszázadban az egyházi téren támadtak, kitöltöttük,. a mi általában és nagyjában véve a kormány nagymérvű támogatása révén immár megtörtent s a közel jövőben már teljesen kiegészül, mulhatlan kötelességünkké válik: a protestáns egyház keletkezésének és nagy történeti múltjának tradíciójához képest önkormányzati önállóságunkat és magasztos hivatásunk érdekében önmagunkban, saját erőnkben, a hivők szoros összetartásában, áldozatkészségében és keresztényi erényekben és munkásságában keresni továbbá boldogulásunk és fejlődésünk egyedül biztos alapját és forrását. Az eszmék áradatában könynyen elmosódnak az egyéniségek, de a jellemek csak az élet küzdelmeiben képződnek". A beiktatás után a felügyelő küldöttségeket fogadott, még pedig az ág. h. ev. esperesség, valamint a tíz községnek dr. Jekel alispán vezetésével megjelent elöljáróságait, a melyek átadták a díszpolgári oklevelet. Az oklevél szép allegóriában jelképezi a tíz falut: egy csángó-magyar leány mindegyik kezében öt-öt vadrózsát tart, a melyeknek ágai egybefolyva virágzanak. Tisztelgett az államtitkárnál továbbá az ev. ref. és az unit. egyház, a görög-keleti főesperesség, a r. kath. egyház, a tanító-egyesület és az állami polgári iskola. Az ünnepélyes közgyűlést 250 terítékes közebéd követte, a melyen a megyei élet irányadó körei kivétel nélkül képviselve voltak. A bankett alkalmából, a melyen az államtitkár iránt való lelkesedés ismételve megnyilvánult — Petrovits Pál és Rozsonday K. lelkészek ódával ünnepelték —a kormányt, valamint az egyházkerület püspökét táviratilag üdvözölték. Molnár Viktorhoz is számos üdvözlet érkezett, így a távol Pozsonyból, a theol. akadémia tanári karától is. Az államtitkár azt az édes reménységet hagyta maga után hátra, hogy a sok viszontagságon és viszályon átment esperességre új nap virradt s ez fordulót jelent egyházközségeink együttes életében a jobb jövő felé. Az egyetemes nyugdíjügyi bizottság nov. 28-án br. Prónay Dezső egyet, felügyelő és dr. Baltik Frigyes püspök társelnöklete alatt ülésezvén a következő ügyeket intézte el: Kegydíjat szavazott meg Lanstják András 57 évi szolgálat után nyugalomba vonult felsőzellei lelkésznek 800 koronát. Klimo Mihály volt bocabányai lelkész kérelmét a már megállapított kegydíj felemelése iránt indokoltnak nem találta. Ellátási dijat kaptak: Prinyi Ottóné volt vycliodnai lelkész özvegye és három kiskorú gyermeke. Vladár Viktorné szügyi lelkész özvegye. Linczényi Lajosné királylehotai lelkész özvegye és négy árvája. Pukánszky Béla, volt pozsonyi theol. akadémia tanárának árvája Mária, 18-ik évét elérvén, még kivételesen kap 240 koronát. Illók szlavóniai lelkészi állomásnak a felvétele még mindig függőben marad, mert a hivány nem felel meg az E. A.-nak, a mennyiben lelkészének nem biztosítja a fizetési minimumot, kongrua pedig Szlavóniában nincsen. A zombori új lelkészi állomás felvétetett. Új tagok lettek : Perl János keszőhidegkúti, Seregély Pál rohonci, Varga József őriszigeti, Schád Boldizsár lajoskomáromi, Kottuka Ede diópincédi, Kund Károly Vilmos zsablyai, Vapnyi Pál illoki, Lombos Alfréd zombori, dr. Lajcsák János bocabányai, Hecsko Gyula vázseci, Bázlik Mihály pribilinai, Porubiak János vychodnai, Treszler László malompataki és Pósch Gusztáv Adolf topporci lelkészek; Hüttl Ármin budai és Reif Pál óbudai hitoktatók. Vallásos esték. Magyarbolyban is megkezdődtek a vallásos estélyek. Nov. 21-én a helybeli lelkész „Az egyház lényegéről és jelentőségéről", nov. 28-án Az egyházi évről s a karácsonyi ünnepkörről tartott előadást. A vallásos esték mindig közénekkel, imával, bibliaolvasással kezdődnek és végződnek. Az ev. nőegylet nov. 25-én tartotta offertoriummal összekötött estélyét, a mely alkalommal az „Irgalmasság és igazság"-ról tartott felolvasás, továbbá ének és szavalat gyakorolt építő hatást a megjelentekre. Ugy a vallásos estélyt, mint a nő-