Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-12-07 / 49. szám

II £

v Budapest, 1906. december 7. 49. szám. E7AMELIKUS ŐEÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ: KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. Külföldi TARTALOM: A pozsonyi ev. egyházközség és lycéuma jubileumára. Albert József. — Pozsonyi ünnepek. A. J. és e. — krónika. — Egyházi élet. — Irodalom. — Pályázatok. Jj pozsonyi ev. egyházközség és lyceuma jubileumára. — Irta : Albert József. — Csillagjárás van. Kigyuladtak újra Csodás, bűbájos, rég' kihunyt napok, Benépesül a hadak fényes útja, És visszatérnek ők, a hűk, a nagyok. „A kik honért régen fegyvert fogának, Hitért szemébe néztek a halálnak, Mind feltámadtak /" — Zengi völgy, orom, S örömtűz ég, hazám, oltáridon. E harcra edzé három századon át Elődeinket alma máterünk, Tanítva, hogy, mint kik Tróját leronták, Csatát csak ész- s vitézséggel nyerünk, Hogy „Kard, ki kardi Előre a halálba/" Ha Bocskay, Thököly úgy kívánja, De ha Bél Mátyás, a bölcs, hívogat Tudásnak építsünk oltárokat! De mi, kiknek ragyogtak példaképül, Méltók vagyunk-e rájuk e napon ?! Vagy himnuszunk, mely ünnepükre készül, Csak pengő érc és zengő cimbalom ?! Miként kihűlt égi test fénysugára A mit mutat, már rég' nincs a világba': Az ünnepi magasztos, szép szavak Talán erős hitök visszhangja csak ?! S a küzdelem így folyt „csendben, viharban Ki-kiújultak a régi sebek; Hány bujdosó nyoma vész rőtt avarban, S hány gályarab zengett bús éneket l A ki kitart, égi borostyán várja, De ki meging, követ ne vessünk rája: Nagy volt a próba. Óh, Uram, kérünk, Kísértésben soh'sem legyen részünk ! Az ünnepeljen, kinek szive tiszta, Kinél csak egy a „szükséges dolog

u, Ki a múló földi jót dobja vissza, Mikor a mennyei kockán forog; Kinek keblét alázat köntösében, Vagy Istenért, hazáért harcra készen, Ha bujdokol vagy láncát csörgeti: Mindig egy égi eszmény ihleti. Hazám, hány ily hű fiad volt a multba\ És hű fiaddá hány lett idegen, A ki fajunk erényin fölbuzdulva, Megosztozott sorsunkba' szívesen ! Mit ők adtak: az új hit s mégis régi, Mit hirdettek örök élet igéi, De iskolát s oltárt mi emelénk, S a nagy, titáni harc érte miénk. Láttátok-é, zivatardult menny boltján A mint a szivárvány kitündökölt, Hogy' öltözött, sebei még sajogván, Új pompába, virágba lenn a föld ? Alig csitult a harc ádáz moraj ja, Alig derült szebb nap fel a magyarra: A mozdult kő helyén fű sarjadott, S egyházunk, iskolánk új fényt, kapott. Költők fogják utódinknak regélni A mult század csodás történetét, S Klio egykor külön érclapra vési, A mit e nép száz év alatt elért. Pozsony, Te láttad e mesés küzdelmet, Ós iskolánk, nem egyét Te nevelted A hősöknek, s ha nagy a haladás: Itt is együtt folyt az alaprakás.