Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-11-30 / 48. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 459 a miniszterrel. 2. Fölterjesztheti egyszerűen minden ajánlás nélkül. Úgy látja, a tanárok ennél többet kivánnak, mert különben nem jöttek volna ide. 3. Rideg elutasítás is lehetne a válasz, de erre senki sem gondol. 4. Az ajánlás, a mit a tanárok kérnek, nézete szerint csak a kerületek meghallgatásával lehetséges, a mi legalább egy évi halasztást jelent. Úgy látja, hogy a tanárok s a felszólalók a halasztás ellen vannak, azt javasolja tehát, hogy az alapszabályokat egyszerűen terjeszszük fel, — ajánlás nélkül a belügyminiszterhez, — de azzal a megjegyzéssel, hogy az alapszabályok s az alakulás ellen az egyetemes gyűlésnek nincsen kifogása. Egyúttal pedig fejezzük ki örömünket az evang. tanároknak e nemes és egyházias törekvésén. Prónay indítványában mindnyájan megnyugodtak s ezt emelték határozattá. Ez volt a tárgysorozat utolsó nevezetesebb pontja. Baltik Frigyes köszönetet mondott az egyet, felügyelőnek a gyűlés tapintatos, sok fáradsággal járó vezetéseért s rövid hálaadó imádsággal a tanácskozást berekesztette A tanárok értekezlete. A tanárok nov. 7-én d. u. rövid értekezletet tartottak Csengey Gusztáv korelnöklésével. Előadó Gömöry János volt, a ki eddig is legtöbbet dolgozott az orsz. tanáregyesület létesítéséért. Majdnem valamennyi középiskolánk képviselve volt, főiskola pedig egy sem maradt képviselet nélkül. Az alapszabályokat csekély módosítással elfogadta az értekezlet. Az eperjesi tanároknak a kidolgozásért elismerést szavaztak. Sorsukról fent emlékeztünk meg. Remélni lehet, hogy esztendő — ilyenkor már, sőt talán a nyáron — megtarthatjuk az alakuló közgyűlést. Egyetemes lelkészi értekezlet. A lelkészi értekezletről már kifejtettük nézetünket a tavalyi értekezlet tanulságai alapján. Jelen formájában — s az egyetemes gyűléssel kapcsolatban, a mikor mint mellékbolygócska szerepel az érdeklődést centralizáló egyetemes gyűlés mellett, — a mikor kevés az idő, fáradt a száz felé osztott figyelem, nem várunk tőle sokat; termékenyítő viták ritkák; megöl mindent a sietség. A hangulat sem kedvező ; az ülés lefolyása sem volt valami fölemelő, mert az értekezlet szervezve nincsen. A dunántúli, pozsonyvárosi vagy szepesi értekezletet kellene mintául vennie, a melyek szervezve vannak, tervszerű vezetés alatt állanak s ez meglátszik munkájukon is. Foglalkoznunk kell a papi értekezlet önállósításának gondolatával, hogy azzá lehessen, a minek alakult. A gyűlést Madár Mátyás szép imádsága nyitotta meg, a melynek keresetlen egyszerű előadása is emelte az áhítatot. Gyurátz püspök nyomban a megnyitás után felszólalt s nézetünk szerint nagyon is helyesen azt kívánta, hogy az értekezlet mindig énekkel nyíljék meg. Enek és imádság elválaszthatatlan egymástól az istentiszteletben is. Illő, hogy papi értekezletünk egy istentisztelet keretében menjen végbe ; a közös éneklés mintegy felsőbb világba emeli a lelket s tanácskozásaink szellemére is nemesítőleg hat. Veres József', az értekezlet elnöke ellenezte az indítványt, mert nincs az éneklésre idő. Alig két óra áll rendelkezésre s ezt nem rövidíthetjük meg. Gyurátz indítványát többen pártolták, némelyek Vereshez csatlakoztak. Percnyi pontossággal meg lehetett állapítani, hogy ennyi idő alatt végig énekelhették volna az „Erős várunkat". Ha valaha külön értekezletünk lesz, teljes istentisztelettel kell kezdődnie. Az értekezletnek úgyszólva egyetlen tárgya Schönviszner Kálmánnak már lapunkban ismertetett s meg is birált javaslata, a melyet a dunáninneni kerületi gyűlés mellőzött s a melyet Schönviszner ép ezért vitt a papi értekezlet elé. Felolvasása felszólalásra bírta Gyürky Pált, a nyugdíjintézet ügyvivőjét, a ki részletes előadásban ismertette az intézet állását s óvton-óvott túlzó optimisztikus reményektől. Természetesen híve a magasabb nyugdíjigénynek, de az osztályozásnál igazságosabbnak tartja az egyenlőséget. A kérdéshez sokan hozzászóltak, többek közt Gyurátz F. püspök s Händel Vilmos, Krupec István, Bognár Endre, Paulik János, Terray Gyula. Á közvélemény általában a nyugdíjemelés mellett, de a kétféle nyugdíj ellen nyilatkozott meg. A vita eredménye volt, hogy felkérik az egyetemes gyűlést a nyugdíjbizottságnak kerületenként négy taggal való kiegészítésére. Ez a kívánság részben teljesült is. A lelkészek tanulófiait segélyzö egyesülete. A lelkészek tanulófiait segélyző intézet f. hó 7-én tartotta rendes évi közgyűlését Budapesten az egyetemes közgyűléssel kapcsolatban a tagok meglehetős csekély érdeklődése mellett. A közgyűlést megelőzőleg az igazgató-bizottság ülésezett, a mely a közgyűlés tárgyát előkészítette és kiosztotta a folyamodók között a rendelkezésére álló segélyeket, még pedig egy szabad asztalt és 550 K át. Segélyben összesen 10 folyamodó részesült. A folyamodók nagyrésze kérésének — sajnos — most sem tehetett eleget a bizottság a rendelkezésére álló segélyösszeg kicsi volta miatt. A közgyűlésen az ügyvivő felolvasta évi jelentését, a melyyől kiveszszük a következőket; „A mai közgyűléssel öt esztendei működését fejezi be az intézet. Szerény mederben, de nem minden áldás nélkül működött ezen idő alatt a lelkészek gondjainak enyhítésén s ha nem is sikerült ezen idő alatt a remélt fejlődést elérni, a munka — Istennek legyen hála — még sem volt hiábavaló, mert önérzettel elmondhatni, hogy az alapot vetettük meg annyira, hogy az esetleg szerencsésebb kezű utódok szilárd épületet emelhetnek a lerakott alapra. De ezek is csak akkor, ha sikerül leküzdeniök azt a közönyt, a mely ellen eddigelé a lelkészek legnagyobb részénél hiábavaló volt a küzdelem. Igazán csodálatos, hogy az ebben a tekintetben az elnök úrral karöltve végzett munka alig mutat fel valami eredményt. írásnak, kapacitálásnak, könyörgésnek kevés a látszatja, semmi az eredmenye. Legjobban bizonyítja ezt az a körülmény, hogy a közel 800 evang. lelkész köziil mindössze 96 tagja az intezetnek s hogy a tavalyi közgyűlés óta a mai napig mindössze két lelkésztársunk lépett be intézetünkbe (Noszkó István rákoskeresztúri és Kapi Béla körmendi). Hála Istennek, hogy legalább más téren volt némi eredménye a működésnek. U. i. a nagyhonti, a pozsonymegyei és budapestvárosi egyházmegyék és a szarvasi egyházközség 200—200 K alapítványt tettek intézetünk javára, az iglói egyházközség és a bakonyvidéki lelkészegylet pedig rendes tagjaink sorába léptek be. A közgyűlés a pénztárvizsgálatról szóló jelentés kapcsán örömmel tudomásul vette az intézet vagyonának örvendetes gyarapodását s az ügyvivőnek a felmentvényt készséggel megadta. Felhatalmazta a közgyűlés a számvizsgáló bizottságot, hogy az intézet tőkéjét — előnyösebb kamatoztatás céljából — kellő biztosíték mellett esetleg váltókölcsönre is kiadhassa, természetesen vagyoni flelőssége mellett. A jövő évi költségelőirányzat szerint — ha csak a körülmények megengedik — 700 K segélyösszeget álla-