Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-11-23 / 47. szám

1V»U() Sztehlo, Zsigmondy) teljes biztosíték arra, hogy e kérdés a közérdek javára fog megoldatni s levéltárunk megnyíltával a magyar protestáns egyháztörténetirásnak űj korszaka kezdődik meg. Ez volt egyetemes gyűlésünknek második kiemelkedő fontos mozzanata. Megsértenők olvasóinkat, ha e határozat nagy jelentőségét hosszasabban fejtegetnénk. Góbi egyelőre megmarad hivatalában , a katalógus készül s a levéltár átköltöztetése a jövő év tavaszán fog végbemenni. Prónay és Gyurátz nagy elismeréssel adózott Góbi munkásságának. Az egyetem új háza. Hosszas tanácskozás után fölépült az egyetem új háza a Szentkirályi-utcában s az egyetemes gyűlés jövőre saját otthonába költözhetik. A ház fölépítése az egyetemes egyház különböző alapjainak felhasználásával vált lehetségessé s jövedelmén ez alapok arányosan osztoznak. Van a házban egy nagy s két kisebb tanácsterem. Fölszerelésre vita nélkül megszavaztak 15.000 koronát; a nagyteremben oltár és szószék is lesz, hogy esetleg istentiszteleti célokra is lehessen használni. Talán idővel új gyülekezet központja lehet e terem. Wagner Géza a pesti magyar egyház nevében a teremnek átengedését kérte gyermekistentiszteletek céljaira. Sztehlo Kornél a kérés teljesítését ajánlja, de azzal a kikötéssel, hogy csupán tanulók lehessenek jelen. Gyurátz püspök lelkes beszédet mondott a mellett hogy a helyiséget díjtalanul kell átengedni s az istentiszteletek látogatását ne korlátozzuk a gyermekekre. Azt a fegyvert, a melylyel egykor a reformáció meghódította a hazát, most az ellentábor forgatja félelmes sikerrel. Egyházunk szelleme a közös istentiszteletet kivánja, a hol öreg és gyermek, férfi és nő, úr és szolga, gazdag és szegény egy közösséggé olvadva épül. A fejlődés új tűzhelyek alapítását kivánja. Meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy a szomjas lelkeket kielégítsük. Csak örülnünk lehet azon, hogy abban a teremben vasárnaponkint hitbuzgó sereg gyülekezik össze Urát dicsérni. Mágócsy-Dietz Sándor és dr. Győry hozzászólása után Gyurátz szavai értelmében mondta ki Prónay a határozatot. Hasonló kedvező sorsa volt a Luther-Társaság kérésének. A Luther-Társaság ugyan egész ingyen lakást kért a titkár számára s egy pincét kiadványainak, de mivel ily nagy mérvű segélyezés a többi alapok megkárosítása nélkül nem volt lehetséges (a lakás bérértéke 1750 kor.), a házépítő bizottság egy pince átengedését javasolta. Ez az engedmény évi 800 kor. értéknek felel meg. Zsilinszky Mihály meggyőző szavakkal állt ki a Luther-Társaság támogatására. Utalt a róm. kath. példára, ott most a reformációtól eltanult fegyverekkel küzdenek. A protestantizmus fő úttörője az irodalom volt, fő fegyvere a sajtó. Ha a nép szivéhez hozzá akarunk férni, a sajtóra áldoznunk kell. Itt minden áldozat gazdag kamatjával térül meg. Mi nem osztalékra dolgozunk; minden jövedelmünket kiadásokba fektetjük. A sors olyan coinicus helyzetbe juttatott bennünket, hogy a mi házunkban a Szent Imre egyesület talált otthont, — akkor legalább annyit kér, hogy a földszinten levő két szobás lakást engedjék át 200 kor. évi bér fejében s az egyetem szólítsa fel a kerületeket a Luther-Társaság hathatósabb pártfogására. Sztehlo Kornél elvileg nem ellenzi ezt a kérést. A két utcai szobából bőven kikerülne a bolt, a titkári szoba. Mivel a lakás bére 700 kor., ez újabb 500 kor. évi adományt jelentene a Luther-Társaságnak. Ajánlja, hogy ezt az áldozatot adjuk meg tíz évre. (Felkiáltások : Ingyen!) Gyurátz, dr. Wagner, Mágócsy-Dietz, Zsigmondy felszólalása után a közgyűlés a 800 kor. bérértékü pincét ingyen, a 700 kor. ért. lakást 200 kor. évi bérért bocsátotta a közgyűlés a Luther-Társaság rendelkezésére. Most már pusztán a titkártól függ, hogy a Társaság életének új korszaka kezdődjék a saját fészkébe való költözéskor. (Vége köv.) EGYHÁZI ÉLET. Új esperes. A budapesti egyházmegyében a gyülekezetek egyhangúlag Kaczián Jánost, a fasori templom lelkipásztorát választották esperessé. Kaczián egy évi lelkészi pályafutás után jutott e díszes polcra, a közbizalom folyományaképen. Múltját tavaly ismertettük s az idén pusztán a tény fölemlítésére szorítkozunk. Beiktatása nem sokára megtörténik. Üdvözöljük őt ez előkelő egyházmegye élén és sok áldást kívánunk munkájára. A zalai ev. egyházmegye f. é. november hó 15-én Kővágóőrsön tartott rendkívüli közgyűlésén iktatta hivatalába jószási dr. Purgly Sándor örökébe új felügyelőjét, lovag Csemez Elek köveskállai földbirtokost. A harangok hívó szavára díszes közönség töltötte meg a közgyűlés színhelyét, a virágszirmokkal telehintett, ünnepi mezbe öltöztetett templomot. „Isten lelke téged kérünk ..." eléneklése és Magvari Miklós egyházmegyei főjegyző buzgó imája után Czuppon Sándor esperes testileg betegen, de szellemének annál frissebb erejével teljesítette elnöki tisztét: üdvözölte a gyülekezetek küldötteit, a vendégeket s a gyűlést megnyitottnak nyilvánította. Az esperesség gyülekezetei kivétel nélkül képviseltették magukat, legalább 3, olyik 5—6 taggal is. A vendégek soraiban többek között ott láttuk díszmagyarosan dr. Devits László kir. táblai tanácselnököt, Szezenzky Gyula, Békeffy István, Purgly Ferenc földbirtokosokat, dr. Győrffy Zoltán tiszti ügyészt stb. Elnöklő esperes jelenti, hogy a nyári esperességi rendes közgyűlés által elrendelt felügyelő-választás megtörtént : a gyülekezetek kivétel nélkül lovag Csemez Elek köveskállai földbirtokosra adták szavazatukat. E bejelentés után öt tagú küldöttség hívta meg az új felügyelőt a közgyűlésre. A templomba lépésekor lelkes éljenzéssel fogadott, fekete díszmagyarba öltözött nyájas arcú, ősz férfiú nyomban megérkezése után letette a hivatali esküjét az esperest helyettesítő főjegyző kezébe. Erre ugyancsak a főjegyző felolvasta esperesnek mély gondolatok fundamentomán fölépített, bizalomról vallást tevő, meleg szeretetet lehelő üdvözlő, iktató beszédjét. És most következett a közgyűlésnek fénypontja: Csemez székfoglalója. Az a bájos egyszerűség, az a páthoszt nélkülöző és mégis szívhez szóló és oda is találó meleg hang, a melylyel az egyházmegyének ez az egyik legrégibb harcosa, csendben, de annál nagyobb lelkiismeretességgel — az egyházmegyei számvevőszéknek világi elnöki székében, továbbá az iskolai bizottságban — munkálkodó tagja legújabb díszes méltóságának elfoglalásakor szólott: köztetszésre talált, mindenkit meghódított, gyakorta hangos, lelkes éljenzésre ragadott. A mint gazdag programmjának részletezését hallgatva szemeinket rokonszenves alakján legeltettük, úgy tetszett lelkünknek, mintha régi puritán uraink közül támadt volna fel egy, a ki előtt a vallás nem sallang, hanem életszükség, nem szóvirág, hanem valóság. „De nem azért jöttem én, hogy beszéljek, hanem hogy a tettek mezején legyek vezér , . ezzel fejezte be programinbeszédét, a melyre nézve elhatározta a közgyűlés, hogy az esperes iktató-beszédével együtt egesz terjedelmében jegyzőkönyvbe veszi, illetőleg kinyomatja.