Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)
1906-11-23 / 47. szám
II £ v Budapest, 1906. november 23. 47. szálti. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Dicséret. Tompa Mihály. — Jelentés Paulik János egy magyar „Postilla" kiadását célzó tervvázlatáról. Poszvék Sándor. — Tarca : Az 1791. évi 26. t.-c. által az evangélikusoknak fentartott alapítványokról. Dr. Sztehlo Kornél. — Oktatásügy. — Az egyetemes közgyűlésről. — Egyházi élet. — Irodalom. — Pályázatok. Dicséret. O nagy Felség, hova tekintsek, Hol nem látom hatalmadat 9 A porszemben, a fényes napban Te megdicsőíted magad. Az égen, földön mindenüli, Nagyságod fényes napja sül, Engedd, míg csak tart életem, Nevedet dicsőítenem ! I 'í> mp a Mifiály. Jelentés Paulik János egy magyar „Postilla" kiadását célzó tervvázlatáról.* A Luther-Társaság f. évi közgyűlése alulírottat bízta meg azzal, hogy Paulik János lelkész úrnak egy magyar „Postilla" kiadása ügyében beterjesztett tervvázlatáról véleményes jelentést készítsen. A megtisztelő felhívásnak megfelelve, a kérdéses javaslatot behatóan tanulmányoztam, a minek eredményéről következő tiszteletteljes jelentésem számol be. A magyar „Postilla" javaslatba hozott fontos kérdését a jelentésem tárgyául szolgáló tervvázlat kimerítő, úgy a meg okolásra, mint a végrehajtás módozataira kiterjedő részleteiben kellő megvilágításban, alapos méltatásban s meleg hangon tárgyalja. E mellett vezérelvei teljes összhangban vannak a tárgy lényegéből s abból a gyakorlati célból folyó követelményekkel, mely a belső misszió parlagon heverő földének belterjesebb kultiválásában, névszerint az egyházi közösségtől távol eső hívek lelki gondozásában, egyik legfontosabb, elodázhat! an szent kötelességre hívja fel figyelmünket. Számol a javaslat a tényleges viszonyokkal, a társaságunk anyagi erejének korlátoltságával is, úgy, hogy a megpendített nemes eszmének fokozatos megvalósítása ez oldalról sem fog elháríthatlan nehézségbe ütközni. * E cikkel a Postilla-kérdésről kezdett vitát berekesztjük. Szerk. Melegen üdvözölvén a tárgy- és célszerűség szempontjából egyiránt derék, kiváló, figyelemre méltó tervvázlatot és annak lelkes íróját, azt meggyőződésem egész erejével s szivem egész melegével elfogadásra ajánlom. A részletekre nézve csak egy-két igénytelen szerény észrevétel kockáztatására szorítkozom. A Postillába felveendő egyházi beszédek alapigéje kérdésében annyiban tér el az én nézetem a tervvázlatban kifejezésre jutó véleménytől, a mennyiben a perikopák még pedig az evangeliomi perikópáknak alapul vételét s ezeknek szigorúan szövegszerű feldolgozását kötelezővé tenném. Igaz, hogy ezek istentiszteletbeli beszéd keretében való értékesítés tekintetében nem egyforma becsűek s van köztük néhány, mely tartalmi tekintetben azonos, vagy legalább rokonvonásokban domborítja ki az evangeliomi igazságokat s az azokon alapuló evangeliomi keresztyén életet. De azt a megbecsülhetlen előnyt, mely homeletai tekintetben a hagyományos evang. perikópák használatához van kötve, azt t. i., hogy kivétel nélkül az egyházi esztendő uralkodó eszméjével állnak szoros kapcsolatban, a textusválasztás szabadságának látszólagos előnyével szemben, kockáztatni nem merném. A tapasztalás igazolja, hogy ott, a hol a szabad textusválasztás van gyakorlatban, az egyházi év előtérben álló üdveszméje sokkal inkább szorul háttérbe, mint ott, a hol az egyházi beszéd a kánoni tekintélyűnek hallgatag elismert régi evang. perikópára épül fel. A vallásos élet s a kultusz psychologiája igazolja merésznek látszó állításomat. Mindaz, a mi az idő és hely korlátain túl emeli a lelket, mindaz, a mi mint láthatlan kötelék a jelent a múlthoz, a multat a jelenhez fűzi, a mi Isten házát a családhoz, a családi tűzhelyet a templomhoz közelebb hozza, vallásos kegyeletet ébresztvén, a lelki épülés eszközlésére annyira fontos és célszerű, hogy azt kétes értékű kísérletezésnek feláldozni nem volna tanácsos. Ezen elvnek a kontemplált Postillára való alkalmazása elől alig térhetünk ki, ha azt a célt, melyet az szolgálni lesz hivatva, szem elől nem tévesztjük. A diasporában élő, a templomi istentisztelet építő áldásaiban nem részesülő hívek lelki gondozásának fontos érdeke lebeg első sorban szemünk előtt. Kapocs akar a Postilla lenni, mely az egyházi közösség anyai oltalma nélkül szűkölködőket a templomhoz köti. S ily összekötő kapocsul kínálkozik az evang. perikópa. Ezt ismerik gyermekkoruk óta, ez ébreszti fel szivükben azt a tán szunnyadó vallásos kegyeletet, mely szülőföldjük iskolájához, temploma-
