Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-10-12 / 41. szám

385 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 Másodszor arra valók, hogy egyes theologiai tudományos kérdéseket is tárgyaljanak egy-egy tanulmány vagy előadás nyomán. A theol. tudományban mindig felmerülnek új meg új kérdések, vagy régi kérdéseknek új szempontokból való elbírálása. Egyházunk története, egyházjogunk, társadalmi s közjogi helyzetünk e hazában és számtalan más kérdés megoldatlanul s ismeretlenül hever. Mennyi anyagot találna itt a búvárkodó lélek, ha ilyen lelkészi értekezlet által indítva, buzdítva s támogatva avagy elismerésben részesítve használhatna egy-egynek megoldásához? Sokan hangoztatják egy új zsinat tartásának szükségét. Elő van-e készítve ? Tudja-e valaki, hogy miért kelljen a zsinat? Sokan sejtik, de a legkevesebben tudják ? Az ily értekezleteknek volna feladata előkészíteni a zsinatot is, nehogy tájékozatlanul előkészítés nélkül belemenjen az egyház s évekig tartson, sok pénzbe kerüljön s keveset használjon. Ha másért nem, úgy már ezért is szükségesek a lelkészi értekezletek. Harmadszor szükségesek azért, mert a hol vannak, kitűnően beváltak az összes fokozatokon, az esperességi értekezletektől fel az egyetemes értekezletekig. Sajnos, nem voltam abban a helyzetben, hogy a dunántúli egyházkerület lelkészi értekezletein részt vettem volna, de őszinte örömmel s nem csekély büszkeséggel olvasom az egyházkerület illusztris s fenkölt lelkű püspökének vezetése alatt működő lelkészi értekezleteknek ismertetéseit s tudom mennyire emeli a dunántúli lelkészi karnak testületi önérzetét, értékét s elősegíti a harmonikus közreműködést. Az egyetemes értekezletnek is csak ez az egy baja van, hogy nincs kellőleg szervezve és az alsóbb fokozatokon előkészítve. Mint a tiszai egyházkerületnek egyik tagja, sajnálattal értesültem a barlangligeti határozatról, a mely egy jó ügyet egy káros határozattal levert, de agyon nem ütött, mert feléledni fog s felélednie kell. Hogy ezen egyházkerületnek intelligens lelkészi kara s világi vezetői azzal a megokolással, hogy a lelkészi értekezletek a világi elem elidegenítésére vezetnek, mentek bele a határozatba, azt meg sehogy sem tudom érteni. Ilyen értekezletek rendes vezetés mellett sohasem voltak és nincsenek nálunk. Ha a világi elem fél tőlök, annak vagy az az oka, hogy nem ismeri azoknak rendeltetését, vagy hatalmi túltengésben szenved s kiskorúságban szeretné tartani a lelkészeket. Harmadik ok nem lehetséges ; a kettőnek pedig nem szabad lennie s ismerve a tiszai egyházkerület viszonyait, nincs is. Mikor azt látjuk, hogy az utolsó hivatalszolgáktól kezdve fel a legmagasabbfokú tisztviselőig, mindenütt szervezkednek az egymáshoz tartozó hivatalnokok, tisztviselők s testületek ; a mikor a munkáscsoportok, munkaadók, kereskedők s gyárosok, földművelők s nagybirtokosok tömörülnek közös érdekeik megismerése, istápolása és védelmezése céljából és a mikor azt látjuk, hogy a hatalmas kath. egyház bíboros püspökeivel az élén, gazdag grófok, mágnások, legkülönbözőbb egyletek és szent társulatok belevonásával kath. nagy gyűléseket tart mindnyájunk szemeláttára és szervezi az egész magyar társadalmat a maga céljaira, akkor nem csekély közönyösség nyilatkozik meg az ilyen határozatban, a mely a lelkészi értekezleteket említett megokolással lehetetlenné akarja tenni. Ha pedig a némethoni ev. lelkészeknek társulási s egyleti működését veszszük figyelembe, a hol a legkülönbözőbb irányú s célú tudományos és gyakorlati érdekeket szolgáló értekezleteken kívül még külön időszaki tanfolyamokat is rendeznek a lelkészek szellemi képzettségének s tudományosságának emelésére, holott egyházi lapjaik s folyóirataik csak úgy szórják a tanulságosnál tanulságosabb ismertetéseket s tanulmányokat, tudományos röpiratokat s testes köteteket: akkor csodálkoznom kell Gömörinek azon a rövidlátású megjegyzésén, hogy maga is osztja azt a nézetet, a mely szerint a lelkészi értekezletek a világi elem elidegenítésére szolgálnak. Ellenkezőleg, ezek az értekezletek az önmívelés s önképzés leghathatósabb eszközei lévén az egyháznak s világi elemnek javára válnak, minélfogva mindenütt esperességek s kerületek szerint szervezendők. Mikor a világ halad, akkor nekünk nem szabad megállanunk, mert elmaradunk. Avagy talán úgy tegyünk, mint a strucmadár, a mely fejét a homokba dugva nem látja üldözőjét s azt hiszi, hogy nem üldözik? Isten legyen nekünk kegyelmes ! Mayer Endre. II. Szükséges e egyhker. lelkészi értekezlet a tiszai kerületben? Az Őrálló 35. számában a tiszai ev. egyházkerület közgyűléséről hozott tudósításban azt olvastam: külön egyházkerületi lelkészi értekezletnek az eszméjét — szerintünk is helyesen — nem támogatta a közgyűlés. Még jobban elidegenítenök ezzel az ú. n. világi elemet az egyháztól ! Erre vonatkozólag elöljáróban megjegyzem, hogy a ker. lelkészi értekezlet szervezése — tudtommal — nem is képezte a közgyűlés határozathozatalának tárgyát, nem is képezhette, hiszen az 1904. évi egyházkerületi jegyzőkönyv 68. pontja alatt már az a határozat foglaltatik, hogy: „mivel az egyházmegyék többsége szükségesnek találja a kerületi lelkészi értekezlet intézményének szervezését, a közgyűlés felhivja a kebelbeli lelkészeket, hogy már a közel jövőben értekezletté szervezkedjenek s ez irányú törekvéseikbe a végett, hogy gyakoribb érintkezés következtében önként is szorosabb viszony létesüljön a kerületi theologia és az egyházak között, vonják be a theologia akadémia tanárait is". így több mint valószínű, hogy Gömöri, a tudósító rosszul értelmezte a közgyűlés állásfoglalását az egyes egyházmegyei lelkészi értekezletek, ill. egyesületek felterjesztett alapszabályaival szemben. Az egyházkerület nem is desavuálhatja annyira önnönmagát, hogy azt, a mit az egyházmegyék többségének megokolt kivánságából folyólag 1904 ben határozatilag, ill. utasításképen kimondott, egy 1906. évi határozattal, ill. állásfoglalással feloldja. A mit szükségesnek ismert fel 1904-ben a tiszai kerület, közömbösnek vagy szükségtelen, sőt káros intézménynek nem tarthatja 1906-ban. Mielőtt azonban rátérnék arra a kérdésre, vájjon hát szükséges-e csakugyan a kerületi lelkészi értekezlet a tiszai kerületben is, ki kell térném a tudósító Gömöri azon közbevetett észrevételére: szerintünk is helyesen, t. i. nem támogatta a közgyűlés a külön ker. lelkészi értekezletnek az eszméjét. Nem tudom, hogy Gömöri csak a maga, vagy mások véleményét is kifejezi-e, a mikor így beszél, szerintünk is, azt sem tudom lelkészi vagy világi egyén-e a tudósító. De ha papi ember, akkor kijelenthetem, hogy általában igen távol áll az egyházkerületi papság irányadó többségének gondolkozásától, mely évek óta sürgeti a ker. lelkészi értekezlet szervezését áthatva attól a tudattól, hogy e szervezkedés egyáltalában nem kicsinylendő, emelő erejévé lenne a lelkészi kar szellemi, erkölcsi súlyának, befolyásának az egyházi közélet intézésében. Ha világi egyén Gömöri, a minthogy nem hiszem és úgy gondolkoznék, hogy a kerületi papság szervezkedése elriasztólag hatna az ú. n. világi elemre, talán