Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-10-05 / 40. szám

369 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 e beszédeknek oly gondos kidolgozására, összegyűjtve nem alkotnák-e a még most is a legjobb áhítatos könyveket ? Társaságunk énekeskönyveket és agendákat is készül kiadni. De vájjon nem adta ki Luther már 1524-ben „Geistliches Gesangbüchlein" című könyvecskéjét? Nem írt-e maga 42 egyházi éneket, a melyek jó formán mindig utolérhetetlenek maradnak s a melyekkel az evangelikus egyházi ének atyjának nevét vívta ki ? És istentiszteleti rendtartásaival, „Formula missae et communionis" és „Deutsche Messe

1' című műveivel nem végzett-e úttörő munkát az agenda-irodalom terén is? Vallástani tankönyvek is találhatók társaságunk kiadványainak jegyzékében. Vájjon Luther kátéi, hogy csak ezekről szóljak, nem a iegtökéletesebbek-e e nemben, nem igazi drága gyöngyök-e, a melyeknél alig fognak jobbat írni valaha? Tudományos theologiai müvek kiadását is fölvettük munkatervünkbe. De ezzel is Luther nyomdokaiba lépünk, a ki korának nem csak legtudósabb, hanem legszorgalmasabb theologusai közé is tartozott. Kiváló gondot fordítunk olcsó vallásos népies iratokra. De vájjon nem volt-e Luther legtöbb műve szintén igazi népirat, amely villámként hatott, gyújtott és megtüzesítette a sziveket? Végül néplapot is ád ki a Luther-Társaság. Akkoriban még nem léteztek időszakonként megjelenő lapok. Ámde nem úgy hatottak-e számos rövid iratai, mint igazi néplapok, sőt még maradandóbban és mélyebben? És nem röppentek-e szerteszét a nagy világba, mint az a 95 tétel az akkori idők viszonyaihoz képest hallatlan gyorsasággal, mintha csak az angyalok vitték volna szárnyaikon, kunyhóban, palotában egyaránt fogékonyakká téve a sziveket az új, nem az ősrégi, apostoli tudomány iránt? Ezért nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy Luther az, és pedig Luther az író, a kinek a Luther-Társaság örökébe lépett és a kinek szellemében munkálkodni kíván. * * * De hogy társaságunk annál biztatóbban és sikeresebben végezhesse munkáját, még sokkal több tagra van szüksége. Azért ma is toboroz zászlaja alá, igy szól mindazokhoz, a kik munkájától még távol állanak: „Meddig állotok künn Istennek áldott emberei ?" Jertek, sorakozzatok közénk, legyetek a Luther-Társaság tagjai és támogassatok bennünket, hogy népünknek az egészséges evangeliumi szellemi táplálékot nyujthassuk. Támogassatok bennünket, hogy a modern irodalomnak sokszor piszkos árjával szemben erős gátat emelhessünk; segítsetek, hogy azokkal az iratokkal, a melyeket kiadunk, oly szent tüzet gyújthassunk, a mely minden selejtes, rossz, szemérmetlen, istentelen iratot elpusztít, mint az a tűz, melyet egykor Ephesus piacán raktak. Támogassatok jó iratoknak nemcsak kiadásában, hanem terjesztésében is. E téren a közöny, panaszként legyen mondva, igen nagy és pedig sokszor épen a gyülekezet élén álló vezetők részéről. Evangelikus népünk szívesen vesz és olvas jó könyveket. Ebben alig tesz túl rajtunk valaki. És ez érthető is. Hiszen nem volnánk igaz fiai Luthernek, annak a férfiúnak, a ki egy könyvhöz, nem a könyvhöz, a könyvek könyvéhez vezetett vissza bennünket, ha nem volnánk igaz barátai és kedvelői a jó könyveknek. De a jó könyvet gyülekezeteinknek ajánlani és kínálni is kell, mert különben mások más könyveket ajánlanak nekik, a melyek nem építenek, hanem rombolnak. Ismerek kis falusi gyülekezeteket, a melyekben a lelkész a tanítóval karöltve évenként több száz jó könyvet terjeszt, köztük 20 30 korona értékű bibliákat és postillákat is. Nem volna ez mindenütt lehetséges ? Jó könyvek terjesztése fontos ága a belmissiónak. Ez istenországabeli nagy munkáról hazánkban újabb időben sok szó esik, de a sok szónak, sajnos, kevés tett felel meg. A hatalmas fának mindössze két-három ágát ápoljuk. Az egyik a gyámintézet, a mely holnap tartja évi ünnepét De mily lassan halad ez a munka is ! Mint növekszik azok száma, a kik segítségét igénybe veszik, míg azok száma, a kik segítséget nyújtanának neki, inkább fogy. A belmissiónak más munkája a betegek ápolása, a szegények és gyermekek gondozása, a mivel a diakonissák foglalkoznak De mily lassan haladunk ezen a téren is ! Bizonyára azért, mert egy gyülekezettől várják azt a munkát, a mely pedig egész egyházunkra van hivatva áldást hozni. Nem gondolnók meg, mivel épen ebben a gyülekezetben vagyunk, mily szent kötelességeink volnának ezen a téren ? A belmissió harmadik ága, a mely hazai egyházunkban ez idő szerint művelésre talál, a Luther-Társaság. De még ez sem érte el virágzása korát. Bármennyit fárad is a vezetősége, csak nem tud igazán erőre kapni. Ez majd csak akkor történik meg, ha minclen oldalról hathatós támogatásban részesül. Ha minden, még a legkisebb gyülekezetben is könyvraktárakat létesítenének, mint pl. itt Pozsonyban a diakonissa-intézettel kapcsolatban, a hol évenként több ezer korona árú jó könyvet adnak el, vagy mint a soproni felső egyházmegvében, a hol a könyvterjesztő vállalat rövid fennállása óta nagy mennyiségű jó könyvet és iratot terjesztett, akkor el kellene jönni a Luther-Társaság virágzása korának is, a mikor a Luther-Társaság az őt megillető első helyet foglalná el, más egyházak hasonló intézményeivel szemben is, míg jelenleg igen messze van az első helytől. De, újra mondom: mindnyájunknak akarni kell, akkor majd sikerül is. A könyvterjesztés, mint a belmissió általában, nem cél, hanem csak eszköz a cél elérésére. Mindazok könyvek és iratok, a melyeket terjesztünk, egy cél szolgálatában állanak, t. i. hogy odavezették az embereket a könyvek könyvéhez, a Szentíráshoz, a melynek tartalma és hatása egyaránt az örökkévalóságra utal, ahhoz a könyvhöz, a mely a világ minden könyvét túlszárnyalva „mennyet és földet, látható és láthatatlan világot, örökkévalóságot és földi korszakot átölel", a melynek „igéi ragyognak, csillognak és izzó fényben égnek, mint a mennynek csillagai". De a mennyiben e könyvhöz vezetnek, ezzel elvezetnek bennünket Isten legfenségesebb adományához, szent fiának az Úr Jézus Krisztusnak evangéliumához ; igen, egész munkánk nem egyéb, mint buzgó vallástétel erről az evangéliumról, Pál apostol vallástétele szerint, a ki azt mondja: ;

;Én nem szégyenleni a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére". Testvéreim, vájjon ilyen munka nem érdemes-e a legjobbak verejtékére? Ez az evangelium volt Lutherunk mindennapi kenyere, a melyből táplálkozott, éltető levegője, a melyet beszítt, világító napja, a melynek világa nélkül élni sem bírt volna. Az evangelium volt egész gondolkodásának, minden tanulmányának és elmélkedésének, minden küzdelmének és viaskodásának középpontja. Sziklaszilárdan meg volt győződve róla, hogy az igaz evangelium birtokában van. Az augsburgi nap után, midőn Melanchton egészen el volt csüggedve s minden győzelmi öröm elhagyta szivét, Luther Koburgból e szavakkal vigasztalja: „Ha mi velünk nincs a Krisztus, kérlek mondd meg, hol van akkor az egész világon ? Ha mi nem vagyunk az az anyaszentegyház vagy legaláb az anyaszentegyház egy része, hol van hát akkor az egyház? Vagy talán a bajor hercegek, Ferdinánd, a pápa, a török és egyéb e fajta alkotja az egyházat ? Ha nálunk nincs Isten igéje, hát hol van akkor? De ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?"