Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-01-26 / 4. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 39^ A kevésbbé vagyonos gyülekezetek szükségleteiről egy felállítandó központi pénztár útján fognak gondoskodni. E mellett a párisi evangelikus közösség főgondját a vagyoni helyzet tisztázása képezi, különösen az egyház tulajdonjogának megóvása ingatlanokra s ingókra vonatkozólag egyaránt. Áz egyetemes zsinat elnöke, Caspari már közölte is a gyülekezetekkel az e tekintetben szükséges utasításokat, nehogy megtörténjék, hogy ha valahol pl. a paplakra nézve a tulajdonjogot kellőleg nem igazolják, azt 5 év múlva egyszerűen az állam lefoglalhassa. Igen lényeges kérdés az is, vájjon egyes alapítványok az egyházra, avagy az iskolára avagy a szegények javára létesíttettek, mert a két utóbbi célra rendelt alapítványokra az állam ráteheti a kezét. A mint látjuk, Franciaországban tehát csakugyan új korszak kezdődik, a melyben az egyház kizárólag a lelkiek vallásos gondozására szoríttatik s az iskolaügy és a társadalmi jótékonyság ápolása kivétetik kezéből. Vájjon képes lesz-e e két utóbbi kérdésnek az állam teljesen megfelelni: oly kérdés, a melyre, tekintve, hogy az egyes államok mennyire messze esnek még az igazi kultúrállam eszményétől: nem nehéz a felelet.. . EGYHÁZI ÉLET. A miben ök erősebbek, mint mi. Az erdélyi szászok hazafiságáról igen sokat írtak pro et contra, úgy, hogy én ezen tulajdonságukat érintetlenül akarom hagyni és csakis vallásos egyházias életökről óhajtok egy pár szóval megemlékezni. Családi viszonyaimnál fogva nov. hó első felében alkalmam volt a szászok között időzni és vasárnapon istentiszteletöket is megfigyelni. Tízig reggel elkészítik ételöket úgy, hogy azután egész napjukat akadálytalanul szentelhetik az isteni tiszteletnek. Ha tíz órakor megkondul a harang, az összes nép, gazdag és szegény, férfi és nő, gyermek és öreg, szolga és úr együtt keresi fel az Isten házát. Csak a ki beteg marad otthon. Templomuk a régi gótstilű dóm, mert itt az ellenreformáció nem pusztított s így az evangélikusok a reformáció idejében elfoglalt templomok birtokában megmaradtak. A nép a templomban ugyanazon ruhában jelen meg az ú. n. „Kirchenkleid"-ban, a melyet csak az isteni tisztelet alkalmával viselnek. A nő fején fejkendőt, barna szoknyát és a hátán fekete selyempalástot visel. A leányok fekete magas karima nélküli cilinderben jelennek meg, melyből sokféle pántlika lóg alá. A férfiak templomi ruhája egy prémes kabát. Az isteni tisztelet egészben a miénknek megfelel, csakhogy a gyülekezet a szokásos reggeli és főéneken kívül még egy „Lob u. Danklied" című magasztaló énekben is kifejezi áhitatosságát. A liturgia csak annyiban különbözik a miénktől, hogy a lelkész az oltári textust nem mint minálunk, az oltár mellől, hanem a templom közepére kilépve, olvassa. A szent beszéd alkalmi volt, tekintettel arra, hogy majd most a mezei munkálatok befejeztével, a beálló hosszabb estéken át megkezdik működésüket az olvasókörök és pedig külön a felnőttek és külön az ifjúság körében. Az alapszöveget Pál apostol I. Tim. 4, 13. szolgáltatta: „A míg odamegyek, légy figyelmetes az olvasásban, intésben és tanításban", mely alapon a lelkész a kérdést felvetette: „Was liesest du?" mire a felelet az volt, hogy: 1. „Flieh' was dich verletzt und reisst" 2. „Lieswas Geist und Seele speist". Beszédében figyelmeztette a hallgatóságot a sajtó ártalmas, istentagadó kinövéseire, ajánlván az épületes, az egészséges hitű irodalom termékeit. Az isteni tisztelet színvonalát s a gyülekezet áhítatát nagyon emelte az állandó négyhangú ének- és a zenekar, melybe az ifjúság be van osztva és mely a folytonos lelkiismeretes szakértő gyakorlás által a művészet oly fokára emelkedett, hogy a közreműködés élvezetet nyújt és a szívet igazán ég felé emeli. Ez a vallásos irány tettekben is megnyilatkozik: „Az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket". (Máté 7, 16). A falusi községben, melyről itt szó van, egy fiatal lelkész alkalmaztatott. A paplak már igen omlatag volt. Egy év alatt azért modern szép nagy paplakot építettek a nélkül, hogy az egyházi pénztárt csak egy fillérrel is igénybe vették volna. Aíjföldmívelők összes terményeik tizedrészét felajánlották e célra íme az áldásos vallásos irány mint érett gyümölcse a felekezeti iskoláztatásnak. A mindennapi iskola 8 évig, bezárólag a gyermek 14-ik évéig tart. Az ismétlő iskola bezárólag a gyermek 18-ik évéig. A család vallásos szellemének köszönhető, hogy kivéve a betegséget, más okon általában mulasztások nem fordulnak elő. A vallástanításra, énekre és zenére a legnagyobb súlyt fektetik, úgy, hogy a gyermekek később a zene- és énekkarban annyi gyakorlottságra viszik, hogy úgyszólván „von Blatt" oldják meg feladataikat. Autonómiájukra igen féltékenyek s ezért felette óvatosak és tartózkodók az állam befolyásával szemben. Ha az állam korpótlékot, vagy valami más segélyt nyújt, ők azonnal készek azt saját egyházaik pénztárából megadni, csakhogy teljes függetlenségüket megóvják, a mit annyival könnyebben meg is tehetnek, miután papjaik 1848-ig a dézsma birtokában voltak, most meg a dézsmaváltságot csak ép úgy kapják, mint minálunk a r. kath. lelkészek. Nem ritkaság, hogy a lelkészi fizetések 2— 4000 frtig is felrúgnak. Ám eltekintve ettől s tisztán csak a benső, az egyházi életnek ily szép tettekben is nyilvánuló vallásos irányt tartva szem előtt, az erdélyi szászoktól is bizony tanulhatnánk egyet mást. Weber S. Pozsony 1906. évi költségelőirányzata 15,540 K deficitet tűntet fel, sőt ha az internátus két évi deficitjét hozzáveszszük, 20,000 K-t is meghaladja. Ennek egyik oka az, hogy a gyülekezet vagyona a nagy építkezések következtében kimerült. A hiányt egyelőre a tartalékalapból fedezik, de mivel ez sem tart örökké, állandó orvoslás csak az egyházi járulék fölemelésével érhető el. A pozsonyi egyháztagok állami adójuknak részben 8°/

0) részben 12%-át fizetik egyházi adóba s ezen a címen mintegy 31,000 K folyik be. Ha 20%-ra fölemelik, ez körülbelül 20,000 K évi többletet jelentene. Keméljük, minden ellenmondás nélkül átmegy az indítvány, hisz hány jóval szegényebb falu van, a melynek népe G0— 100% egyházi adót fizet, mégsem zúgolódik. Drágasági pótlék. A pesti magyar egyházközség jan. 8-án presbyteri ülést tartott, a melyen a vallástanároknak és segédlelkészeknek 5%-°

s drágasági pótlékot szavaztak meg. Az egyházfi készpénzfizetését — mivel a városligeti parochia megteremtésével jövedelme csökkent, — 400 K személyi pótlékkal 1600 K-ra emelték. Mily jó dolguk lehet ez egyházban a sokkal értékesebb munkát végző papoknak, tanároknak, özvegyeiknek, árváiknak, ha egy kisebb jelentőségű munkakört betöltő szolgája iránt is ily hálás a gyülekezet! Pozsony filiái. A pozsonyi egyháznak két filiája van ; az egyik a csallóközi dunaág mellett fekvő Főrév, a melynek lakosai jómódú kertészek és földmívelők, mintegy 600-an. Szép iskolájuk van két tanítóval, felszerelése kifogástalan. Főrév viszonyát az anyaegyházhoz most rendezte az esperesség az E. A. és a canonica visitatiokor adott püspöki utasítás nyomán. A szabályrendelet szerint a pozsonyi papok egyike havonta egy-