Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-10-05 / 40. szám

364 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 mindenki a maga erejéhez képest, sőt sokszor azt meghaladólag hozzájárult. Az adakozásnak e mértéke elismeréssel találkozik mindenkinél, sőt talán az irigységet is felköltötte. Az áramlat oly kedvező, hogy húsz év múlva, 1658-ban újabb, egyenesen a magyar és tót istentiszteletre szánt evangelikus templom épül és pedig toronynyal és haranggal, szintén a belvárosban. A hívek áldozatkészsége ismét fényesen megnyilatkozik, legszebben talán azon iparosok adományaiban, a kik saját kezük munkáját hozzák áldozatul „Istennek dicsősségére és a templom megépítésének segítségére". Úgy látszott, hogy Pozsony városában az evangelikus egyház egyszersmindenkorra meg van alapítva s a teljes virágzás kora küszöbön van. Ámde a megpróbáltatás ideje ismét beköszöntött. Egy-két évtized virágzása után ismét és pedig súlyosabban, mint bármikor előbb, a sors csapása nehezedett egyházunkra. 1672-ben a fegyveres hatalom elveszi templomainkat; a főtemplomból a városház közvetlen közelében a jezsuiták s a másik kisebb templomból az Orsolya apácák kolostora lett. Az üldözés új erővel lép föl. Börtön és halál fenyegeti íiztj cL ki hitéhez ragaszkodik. A kegyetlen veszedelem megfélemlíti a legbátrabbakat is, mert ha végül életük és szabadságuk kegyelmet nyer is, a hosszú kínos sanyargatás után vagyonuk is érzi a keserű büntetést. Az erőszak azonban nem éri el célját. Alig 10 év múlva, 1681-ben a földre tiprott evangelikus egyház föltámad, egyelőre a Kégl-féle magánházban, majd egy esztendőre rá az Apáca-pályán egy önálló, habár csak fából készült épületben. Igazán megható a bátorságnak és óvatosságnak, a szívósságnak és kitartásnak, a bölcsességnek és halálmegvetésnek ama rendkívüli mértéke, a melyet a vezérek a hatalmi elfogultsággal és vallási türelmetlenséggel szemben tanúsítanak. Az áldozatkész-' ség, mely a hívek nagy seregét áthatja, megint ragyogó lapokkal gazdagítja egyházunk történetét. És habár az erőszak és kísértés ezentúl sem szünetel, egyházunk napról-napra fejlődik és erősbödik. Eleink hősies buzgalma nem nyugszik meg addig, míg végül ismét kőből épült állandó templomokban nem imádhatják istenöket. 1776-ban nyílik meg az új német s a következő esztendőn az új magyar és tót templom. Habár az idők változása következtében az evang. hívek száma túlnyomó többségből kisebbséggé olvadt le, az új épületek nagysága és dísze semmiben sem marad el a száz év előtt, szerencsésebb viszonyok közt emelt templomok mögött. A hívek számában beállott apadást pótolta a hithűségnek és áldozatkészségnek minden üldözéssel dacoló megnövekedett ereje. A pozsonyi egyháznak e röviden vázolt fenséges epopoeája két nagy tanulságot tartalmaz, a melyet becses és elidegeníthetetlen kincs gyanánt kell szivünkben őriznünk. Az egyik az, hogy az Úr minden megpróbáltatások közt sem hagyta el egyházát, sőt megpróbáltatásokkal, szenvedésekkel is azért látogatta meg, hogy megerősítse bennünk hitünkhöz való ragaszkodásunkat. Az Úr kegyelme velünk volt. Az emberiségnek szüksége van a protestantismusra, a mely fejlődésének egyik legbecsesebb gyümölcse. Nem mondhat le róla, ha csak további haladásáról lemondani nem akar. Lehet oly vallási felfogás, mely talán erősebb hatást gyakorol a képzeletre; lehet oly irányzat, mely emelkedettebben szárnyal: de oly vallási felfogás, mely a szivet és értelmet egyszerre el tudja bűvölni és megnyerni, alig akad más, mint a miénk. Mert a protestantismus leereszti nemes gyökereit a legegyszerűbb ember kedélyvilágába s ugyanakkor gazdng lombozatának koronájával fölér a legfenségesebb szellemek magaslatáig. Minden igaz emberi haladás abban foglalható össze, hogy az embereket egygyé tudja forrasztani; hogy át tudja hidalni az ellentéteket, együvé forraszt gazdagot és szegényt, miveltet és míveletlent, az emberi társadalom különböző rétegeit; hogy ugyanakkor, a midőn nagy és merész gondolatokat költ a gondolkodóban, vigaszt és egyhülést is tudjon nyújtani a szűkölködőknek és szenvedőknek. A míveltség minden haladása értéktelen, ha csupán fény-melegség nélkül, ha csupán a felső osztályokra szórja fényének ragyogó kévéit és az alsóbbakra nem terjeszti ki jótékony melegét. A mi egyházunknak nagy érdeme, hogy már presbyteri szervezetünknél fogva nem tesz különbséget kicsiny és nagy, szegény és gazdag, mivelt és míveletlen ember közt s hogy egyformán, egyértelemmel szolgálja azt, a mit különféleképen nevezünk, de egyként érezüuk: a szeretetet. A nagy apostol a galatiabeliekhez írt levele ötödik részében, a 14. versben azt mondja, hogy hitünknek csak egy törvénye van: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ez a szeretet, a mint utóbb a 23. versben mondja, magában foglalja az örömet, békességet, békességes tűrést és kegyelmességet, jóságot, hitet, alázatosságot és mértékletességet. Az emberiség fejlődésének kezdete, a vallásosság első nyilvánulása ott kereshető, a midőn azok, a kik egymásra törtek, akkor, a midőn diadalmaskodtak, ellenfeleiknek legalább életét megkímélték. A szeretet vitte az emberiséget az ellenség legyilkolásától a rabszolgasághoz, a rabszolgaságtól a jobbágysághoz, a jobbágyságtól a röghöz kötött pór felszabadításához. A fejlődésnek ez üres vázát meg kell töltenünk a szív melegével ; a kiknek jogokat adtunk, oly helyzetbe is kell juttatnunk, hogy élni tudjanak jogaikkal. Nem puszta véletlen, hogy a világ legelőrehaladottabb népei protestánsok; nem puszta esetlegesség, hogy az emberiség élén az angolok és németek haladnak; az a két nép, mely legtöbbet törődik a legalsóbb osztálylyal, habár az egyikben a szabadság levegőjében megedzett társadalmával maguk a munkások kiizdötték ki sorsuk javítását, míg a másiknak autokratikus szervezetében a nagy királyi hatalom intézi a munkásokról való gondoskodást. Egyházunk története ebben a városban azonban még egy másik tanulságot is rejt magában. S ez az, hogy a protestantismus ereje és virágzása elválhatatlan kapcsolatban áll a magyar nemzet erejével és szabadságával. Mindaz, a mi a magyart erősbítette, a mi annak szabadságát biztosította, erősbítette és biztosította a protestantizmust; mindaz, a mi a magyart gyengítette és szabadságát békóba verte, gyengítette és békóba verte a protestantizmust is. 1606-ban Bocskay diadalai teremtették meg első egyházunkat. Mikor a bécsi béke kérdésessé vált, nyomban kezdődtek az üldözések ; mikor megszilárdult és törvénynyé lett, egyházunk is feléledt. Midőn Bethlen Gábor dicsősége zenithjén bevonul 1619-ben Pozsonyba, akkor szólal meg Alvinczy Péter Szentmárton egyházában Bethlen Gábor hatalmának hanyatlásával megnyengül városunkban az evang. egyház. 1. Rákóczy György csillagának emelkedésével éled újra fel eleink bátorsága egyházuk felépítésére s az az erő, mely 1645-ben a linci békét létre hozta, ád nekik teljesebb biztosságot a fejlődésre és virágzásra. A magyar alkotmány felfüggesztését 1671-ben, Ampringen Gáspár kormányzóságát, a nemzeti vértanúk halálát nyomban követte pozsonyi templomaink elvétele s csak az 1681-iki soproni országgyűlésen beállt kedvezőbb fordulat jelentett nekünk is virradást.