Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-09-28 / 39. szám

351 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1906 bői felrándult többi lelkészek beszéltek, az áldásos újítást évről-évre megismétlik A bécsi theol. fakultáson a mult évben 57 hallgató volt beiratkozva, köztük 2 Magyarországból, 7 Erdélyből és 2 Slavoniából, vallásra nézve voltak ág. h. ev. 42, ev. ref. 11, róm. kath. 2 (rendkívüli hallgató) 1 szabad református és 1 a csehmorva testvérek egyházához tartozott. A bányai egyházkerület közgyűlése. Csöndesen, zajtalan munkában folyt le a kerületi közgyűlés két napja; nagyobb érdekességgel biró nagyfontosságú kérdések nem igen vetődtek fel, nagyobb mozgalmat legfeljebb a választások keltettek. Mindamellett az érdeklődés, különösen a gyűlés első napján elég szépen nyilvánult s csak a második napon csappant meg. Előidézi ezt némileg az a körülmény is, a melyet már az elmúlt esztendőben szóvá tettünk, t. i. a tárgyalás módja. Napirend nélkül, az elmúlt esztendei jegyzőkönyv pontjai nyomán folyik a tárgyalás, mely így sokszor vontatottá, nehézkessé válik. Elöértekezlet. F. hó 18-án este 6 órakor nagy számban jelentek meg a gyűlési tagok a szokásos előértekezleten, melynek célja a fontosabb ügyek előzetes megbeszélés útján való előkészítése. E fontosabb kérdések közül, melyek itt megbeszélés tárgyát képezték, első volt „a kerületi tisztviselők hatásköréről" szóló szabályrendelet-tervezet, Meglehetős egyhangú volt a felfogás e kérdésben : a lelkészek sok pontját sérelmesnek találták és készültek állást foglalni vele szemben. A hangulat meglehetős izgatott volt, de a kitörésnek elejét vette Csipkay Károly és báró Podmaniczky Géza felszólalása, a kik a maguk részéről is kifogásolták a tervezetnek túlságosan a részletekbe menését s azt hangoztatták, hogy helyette egy, inkább a főelvek vázolására szorítkozó tervezet volna készítendő, mely a helyi viszonyokkal számolva az alsóbbfokú egyházi kormányzatoknak is megadja bizonyos megillető határokig a szabad kezet. A másik kérdés a nagyobb lélekszámmal biró egyházak körökre osztása volt. Nehéz kérdés ez, melynek megoldása útjában sok, sok akadály áll, elsősorban a templomhiány, jogszokások, helyi viszonyok, a melyek összevéve lehetetlenné teszik egy oly szabályrendelet kidolgozását, hogy az mindenütt alkalmazható legyen. Első nap. A tárgysorozatban az első pont a püspökhelyettes jelentése volt, melyet a püspöki titkár olvasott fel Kitűnik belőle, a hitélet terén nincs hanyatlás, az áttérések, valamint a gyermekek vallására nézve a megegyezések javunkra csökkennek, az áldozatkészség, az adakozási kedv a hívőkben nem lankad, csak a pogánymissióra gyűjt kevés egyház. Sajnálatosabb jelenség gyanánt emeli ki a bácsi esperességben a vadházasságok és a törvénytelen gyermekek számának szokatlan emelkedését s azon tüntetésszámba menő, már szinte provocativ eljárást, melyet némely egyházközségben a hivatalos magyar nyelvvel szemben tanúsítanak. A püspöki jelentésnek emez utolsó pontjához szólt mindjárt hozzá Csipkay Károly közigazgatási biró, fölhiva a figyelmet arra, hogy a kerület a nemzetiségi mozgalmak színtere lett, a mit néma elnézéssel tovább tűrni nem szabad. Ép ezért a következő határozati javaslatot nyújtja be és ajánlja elfogadásra: A kerületi közgyűlés a felolvasott püspöki jelentést helyeslőleg tudomásul veszi. Egyidejűleg azonban nem mulaszthatja el azon tapasztalatának kifejezést adni, hogy egyházkerületünkben mindinkább olyan nemzetiségi mozgalmak jelei észlelhetők, a melyek magyarhoni ev. egyházunk hagyományaival és hazafias missiójával merev ellentétben állanak. Egyes lelkészek és egyéb egyházi tisztviselők az egységes magyar politikai nemzet eszméje elleni izgatásban vettek részt, volt eset, hogy abban vétkesnek is találtattak s így a Zsinati törvény 324. §-ában körülírt egyházi vétséget követték el. Az egyházkerület, midőn ezen jelenségek feletti megbotránkozásának ad kifejezést, minden tisztviselőjétől és egyházának minden tagjától elvárja, hogy az egységes magyar nemzeti állameszme iránti tántoríthatatlan hűséggel, hazafias kötelességeit teljesíteni fogja; egyházi tisztviselőit, nevezetesen az egyházmegyei elnökségeket fölhívja, hogy az olyan tüneteket, melyek a Zsin. törv. 324. §. e) pontjában körülírt kánoni vétség jellegével bírnak, az illetékes egyházi törvényszéki eljárás végett a püspöknek bejelentsék s végre elvárja a kerület, hogy a lelkész és tanítók választásánál a kandidácionális jog a hazafias magyarosításra való tekintettel fog gyakoroltatni. Egyértelmű helyesléssel emelte a közgyűlés e javaslatot határozattá. Scholtz püspök ajánlatára a gyűlés köszönetet szavazott Belohorszky püspökhelyettesnek, a ki odaadó hűséggel vezette hónapokon át az egyházkerületet; Kruttschnitt indítványára elhatározza a püspökavató ünnepélyen elhangzott beszédek kinyomatását és külön füzetben való terjesztését, Kovácsy lelkész fölszólalására pedig a szavazatszedő bizottság két jegyzőkönyvét is fölvétetni rendeli a gyűlési jegyzőkönyvbe. Megszakítva itt a tulajdonképeni tárgyalást a főjegyző és egy törvényszéki biró választásához fog a gyűlés; az első tisztségre Szeberényi Lajos esperest, fóti lelkészt választották meg egyhangúlag, a másodikra Petrovics Soma esperest titkos szavazás útján szavazattöbbséggel. Mindkettő nyomba letette az előírt hivatalos esküt. Ugyancsak a püspöki jelentéssel kapcsolatban szólalt fel báró Podmaniczky Géza, szóvá téve azt a miniszteri rendeletet, a mely a baptistákat a felekezetek sorába emelte. E fölszólalás alapján a kerület tiltakozó fölterjesztést intéz az egyetemes egyházhoz, miután valamely felekezet elismerése nem a miniszter, hanem a törvényhozás hatáskörébe tartozik. Nagyobb mozgalmat okozott a rákospataki leányjavító-intézet imaházának fölszentelési ügye. Az igazságügyi minisztérium nevezett javítóintézetben közös protestáns imaházat épített s fölszólította a püspökhelyettest, hogy gondoskodjék ennek fölszenteléséről. Á püspökhelyettes e cselekvény elvégzését a pestmegyei esperesre bízta, melléje rendelvén az illetékes rákospalotai lelkészt. A mikor a püspökhelyettes ezt a minisztériumnak bejelentette, ez kifogást emelt Kovácsy lelkész kiküldetése ellen azzal a megokolással, hogy nevezettet a javítóintézetnél viselt hitoktatói állás alól röviddel előbb fölmentette; erre a püspökhelyettes Geduly újpesti lelkészt küldte ki, de az esperes nem akarván az illetékes lelkészt mellőzni, illetve a megokolatlan mellőzését rá nézve sértőnek találván, a fölszentelést végre nem hajtotta. Fölszólalt erre az érdekelt lelkész, Kovácsy is, s előadta, hogy hitoktatási állásából történt fölmentése politikai okokból történt, s bár többször kérte maga ellen a fegyelmi vizsgálat megindítását s az iratokba való betekintést, amazt el nem rendelték, emezeket ki nem szolgáltatták. Fölhívja a kerület figyelmét azokra a viszásságokra, a melyek ebben az intézetben fönnállanak s kéri újból a