Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-09-28 / 39. szám

349 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1906 akadémiánknak, theologiai tanári nyugdíjintézetünknek szükségleteire és ezen összeget is az állami dotáció fokozatos emeléséről alkotandó törvénybe belefoglalni kéri. Végül ismételten arra kéri a bizottság a minisztert, hogy az 1848. évi XX. t.-c 3. § a értelmében nyújtandó államsegély kérdését velünk szemben már most haladéktalanul törvényhozásilag megoldja. Erre a felterjesztésre, szabatosabban a felterjesztésnek az 1848. évi XX. t.-c. 3. §-a végrehajtására vonatkozó részére, a vallás- és közoktatási miniszter a miniszterelnök úrral, egyetértésben a következőkben felelt: Ismeretesek a kormány előtt a magyarországi két protestáns egyház híveinek vállaira súlyosan nehezedő egyházi terhek, másrészt méltánylom azt a tagadhatatlan kiváló tényt, hogy ez az egyház a terhes adózási viszonyok közt, korlátoltabb helyzete dacára is, a nemzeti közművelődés minden tényezőjével egy vonalban és egy irányban halad. Hivatalombalépés után egyik legfontosabb feladatomul tűztem ki az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtását e törvény szellemében állandó rendezéssel kezdeményezzem. Hajlandó vagyok a kezdeményező lépések megtételére, hogy a protestáns egyház egyházi és iskolai szükségletének azon része, melyet az egyházak híveik túlterheltetése nélkül fedezni nem képesek és a melynek állami segélyezése útján való fedezése a jelenlegi kultuszi és kulturális viszonyokkoz mérten az 1848. évi XX. t.-c. szelleméből következik, a törvényhozás útján közálladalmi segélylyel fedeztessék. Hajlandó vagyok tehát az emlékiratban felsorolt célok közül elsősorban a hivők egyházi adózásában mutatkozó túlterheltségnek megszüntetésére, az egyházi közigazgatás költségeire, az országos lelkészi nyugdíjintézet segélyezésére az eddigi dotációkon felül évenként három millió korona segélyt rendszeresíteni. Ez az államsegély külön törvényben biztosíttatik, mely azt is tartalmazná, hogy a prot. egyház számára az 1904. évi költségvetésbe egyházak segélyezése címen felvett tétele a törvényhozás által a jövőben leszállíttatni nem fog. Nincs azonban kizárva ezen tételeknek a szükséghez való emelése, a mi lehetővé fogja tenni, hogy a protestáns egyházak az emlékiratban érintett egyéb kulturális szükségleteiket is, a mennyiben az 1848. évi XX. t.-c. szándéka alá vonhatók, híveik túlterhelése nélkül fedezhessék. A lelkészi kongrua emelésének, illetve a lelkészi korpótléknak kérdését pedig az állam csak általános új rendezés keretében karolhatja fel, melynek pénzügyi előfeltételei ez idő szerint hiányzanak. Nem lényeges dolog, de érdekes összehasonlítani a 67-es alapon álló Tisza-kormány leiratát a viszonylagos többségében 48-as alapon álló Wekerle-kormány leiratával az 1848. évi XX. t.-c. 3. §-ára vonatkozólag. A Tisza leirata elismervén, hogy bizonyára az adózási viszonyokban rejlő nagy anomáliák képezik a legégetőbb szükségletet, készségét jelenti ki az emlékiratban jelzett módon és arányokban a segély kieszközlését kérni a törvényhozástól. Nem zárkózik el az emlékirat azon követelményétől sem, hogy a lelkészek javadalma újabb javításban részesüljön és készséggel elismeri, hogy a köztisztviselők illetményeinek újabb rendezése folytán a lelkészi kongruának felemelése vagy korpótlékkal való kiegészítése méltányos és indokolt kívánság. E kérdésnek megoldása azonban oly óriási tehertöbbletet von maga után az államkincstárra, hogy elébb meg kell teremteni az ügy megoldásának pénzügyi előfeltételeit; de azzal az erős elhatározással foglalkozik e kérdéssel, hogy mentül előbb elhárítsa az ügy útjában álló pénzügyi akadályokat és kész annak megoldását kézbe venni, mihelyt az államháztartás egyensúlyának veszélyeztetése nélkül lehetővé válik. A mi az emlékiratban felsorolt többi, pénzügyi kérdéseket illet, az erre szükséges anyagi eszközöket fokozatosan az egyház rendelkezésére bocsátani kész évről-évre, felemelvén az egyházak dotációjaképen a költségvetésbe beillesztett tételeket. Különös súlyt helyez a lelkészi nyugdíjintézetre és az egyház közalapjának javára felvett tétel megfelelő emelése által első sorban biztosítani akarja a nyugdíjintézet kellő dotációját. A öT-es alapon álló Tisza-kormány tehát hozzájárult ahhoz, hogy a két hitvalláson levő evangeiikus egyház által felsorolt címletek, mind oly szükségletek fedezését kívánják az államtól, a melyeket fedezni az állam a 48-iki törvényből kifolyólag köteles. Elfogadta a kormány azon összegek alaposságát is, melyeket az egyház az egyes címek alatt felsorolt. Az időre nézve, a melynek lefolyta előtt várhatók volnának ezek a segélyek, e kormány ugyan határozottan nem nyilatkozik; készségét nyilvánítja azonban arra, hogy a törvényhozástól a segély kieszközlését kéri az adóteher csökkentésére, a többi tételek fedezése végett évről-évre felemelné a költségvetésbe beillesztett tételeket, első sorban a lelkészi nyugdíjintézet dotációjának biztosítására. És erős elhatározással kiván foglalkozni a lelkészi javadalom és korpótlék kérdésének megoldásával, hogy mentül előbb elhárítsa az útban álló akadályokat. — És a többségében 48-as alapon álló Wekerle-kormány? ... Hármat megnevez a címletek közül, melyeknek fedezésére állandó rendezést akar kezdeményezni; de jóval kisebb az az összeg, melyet törvényileg biztosítani akar, annál az összegnél, melyet a Tisza-kormány kilátásba helyezett. És ezt a kisebb összeget is csak három év múlva adná meg teljességében! Hogy azután is még évről-évre emeltetnék a segély, arról e leiratban nincsen szó. És arról, hogy a kormány feladatának tekinti, hogy e kérdéssel azzal az erős elhatározással foglalkozzék, mely szerint mentül előbb elhárítsa az ügy útjában álló pénzügyi akadályokat, e leiratban nincs Ígéret. Ézen miniszteri nyilatkozatnak vannak megnyugtató, vannak kevésbbé megnyugtató pontjai. Megnyugtató a miniszternek az a nyilatkozata, hogy ismeretes előtte az a nagy teher, mely a protestáns egyház híveinek vállára nagy súlylyal nehezedik; megnyugtató és örvendetes, hogy méltányolja a protestáns egyháznak azon szolgálatait, melyeket a nemzeti közinívelődést minden más tényezővel egyenlő módon és mértékben ápolja s terjeszti. Megnyugtató azon elvi kijelentése, hogy hajlandó a kezdeményező lépéseket abban az irányban megtenni, miszerint egyházi s iskolai szükségleteink azon része, melyet egyházhíveink túlterheltetése nélkül fedezni nem képesek a törvényhozás útján közálladalmi segélylyel fedeztessenek. Kevésbbé megnyugtató, hogy arra nézve, vájjon az egyházi iskolai adó mily százalékánál kezdődnék a „túlterheltetés", a miniszter nem nyilatkozik. Pedig a közös bizottság 1904. évi felterjesztés e pontra felhívta a miniszter figyelmét és kérte, hogy a nyújtandó segély mérvének megállapításánál a legbővebb számítást alkalmazni méltóztassék. Kevésbbé megnyugtató az a kifejezés, hogy a protestáns egyház szükségletei „törvényhozás útján" fedeztessenek; mert törvényhozás útján lennének fedezve akkor is, ha a miniszter az évenkinti költségvetésbe a protestáns egyházak segélyezése címén felvenné a megtelelő összeget. Az egyház automiájának ez ugyan jobban felelne meg, mivel az egyház a nyert összeggel szabadabban rendelkezhetnék. De ezen eljárás az egyházat a váltakozó többség és kormány kisebb-nagyobb jóindulatának tenné ki. Egy újabb szerencsétlen ex-lex egészen is bedughatná a tápláló forrást. Az egyház az államtól igényelhető összegekre alapítja rendszeresített kiadásainak nagy részét, minő zűrzavar állana be az egyházban, ha e kiadások fedezete elmaradna! Nem szükséges ezt bőveb-