Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-09-28 / 39. szám

190ß < EVANGELIKUS ÖRÁLLÖ 343 családi otthona ... de . . . legyen az az állam egységes céljaira barátságosan közreműködő mindannyi. Erezze magát hon, élvezze jogait, ámde teljesítse az egyházban is hazája iránt való szent küzdelmeit mindenki. Államtörvény hatalma előtt meghódolás, állami céloknak egyház célja engedte korlátok közt közös erővel mánkálása, a haza iránt való törhetlen hűség, irányában a szeretetnek, megszakítást nem ismerő folytonosságban, nyilvánítása, a szabadság és védelem összes előnyeinek hálás elismerése . . . Tulajdonok, a melyekkel egyházunk kezdettől fogva ékeskedik. A mint volt, úgy lesz és hogy úgy lehessen, neliemiási bölcs, higgadt s mégis meleg közbenjárásodra, kedves testvér, teljesen számítunk. Hass oda egyházban, hazában kedves hittestvéreinknél, hogy sem ábrándképekkel ne altassák magukat, sem rémképek festésével ne rontsák meg a szeretetteljes összhangot közöttünk, egyházunk és államunk közt. Van nekünk benn különben is sok fékezni és kiegyenlíteni valónk. Ki végzi el azt, hogy ha mi torzsalkodunk. Oda használjuk fel Isten adta teljes erőnket. Legyünk termékeny egyháztagok, mindannyian Nehemiás népének hasonlói. Az elöljárók lesznek a munkavezetők hivatásuk és kötelességük szerint, egyházunk jó népének pedig mindannyija fegyverrel és munkaeszközzel fogja védeni e haza és ezen egyház, egy vonalon kezdődő és végződött határait, fog egyházunk jobb sorsának közös erővelfmegvédésén és felépítésén, áldásthozó törekvéssel és foliászszal „hajnaltól a csillagok feltámadásáig" hűségesen és áldásthozólag közreműködni. Gyűljünk haza, össze tehát, hogy Isten a mi mennyei Atyánk is majd segíthessen minket. Lássa minden . . . rajtunk, köztünk, hogy Istentől való dolgot cselekszünk. íme kedves Testvér, egy

r gazdag mező vár új munkavezetőre, Reád. Légy az Úr szent nevében lelkes előmunkás! Egy vitézlő sereg sorakozik, új vezértárs köréd : bontsd ki a régi szent zászlót s vidd azt az Úr szent nevében előre ! Tégy egyházban egyházunkért mindent. Ne engedj egyházban egyházunk ellen semmit. Sorakozzál, új egyháznagy, azon elöljárók közé készséggel, kik Isten szent lelke, egyházunk ősi szent szelleme által vezéreltetve, az egyház egyvoltán, az összegyűjtött nép segítségével s az Úr segedelmének mindenkor könyörgésével annak biztos jövőjén hivatásszerűen közre mnnkálnak. Néped fohásza: áldjon az Úr! Néped áldása: áldott légy, a ki jöttél az Úr szent nevében. Ámen. Az ily módon megkötött szövetség leveledre, add reá imént a hűség pecsétjét szent eskütétel által. A beszéd után térdre ereszkedett az új püspök és mélységes csendben tette le a püspöki esküt, mire Zelenka Pál püspök megáldva őt, kézadással és testvéri csókkal e szavakkal püspökké fogadta: „Igen, Isten Téged úgy segéljen! Felavatunk és megáldunk Téged szeretett testvérünk. Nyujtjuk neked testvéri jobbunkat, mint törhetlen baráti szeretetnek jelképét, ajkaidra tesszük testvéri csókunkat, mint igaz jelvényét azon meleg szeretetnek, mely Noémi ismételve mondott hűségével mutatja „a hová Te mégy, én is oda megyek, mert néped népem, Istened Istenem" ! A kerület esperesei pedig fejére tevén kezöket, elénekelték az ősi Confirma Deus hoc opus kezdetű éneket magyarul. Megható, megindító volt e jelenet nemcsak magára az új püspökre, hanem a jelenlévőkre is, kik közül nem egynek szemében ott láttuk csillogni a megindultság könycseppjét. Miközben a közönség egy énekverset énekelt el, a felavató püspök s az esperesek távoztak az oltár mellől, az új püspök a következő imában fohászkodott a Mindenhatóhoz: Mindenható Isten, édes mennyei Atyám ! Itt állok megalázva magamat szent színed előtt, életem e fontos, e nagyjelentőségű órájában, a Te orcádat keresve, a Te szent lelkedet áhítva, a Te atyai áldásodért könyörögve, mert csak a Te áldott szent lelked lehet az én akaratomnak irányítója, vezére és erős kősziklája az ón hitemnek és minden törekvésemnek. Meghajoltam a Te híveidnek akarata előtt s elfoglaltam a helyet, melyre állítottak ; tettem ezt, Te benned bízva és Tégedet kérve: „légy Te az én erőm az én gyengeségemben". Taníts, Atyám szüntelen szent Fiad igéjében, mely „szövétneke az én lábaimnak és világosság minden én utaimon". Cselekedd, hogy mindig „úgy akarjam, mint véghez is vigyem" a mit Te akarsz és rendelsz és legyen ez az én új tisztségem, — míg azt viselnem adatik — a Te nevecinek dicsőítése, a Te szent országodnak építése. És mert munkámhoz, a melybe állíttattam, buzgó nagyszámú híveket s szerető segítőtársakat rendeltél mellém, kérlek Atyám, áldd meg őket és szenteldd meg őket. Áldd meg a mi anyaszentegyházunkat, annak vezéreit és tagjait, a nagyokat és a kicsinyeket. Légy Te annak védőpajzsa és biztos oltalma a jövőben is, csendes lakozást és jó menedéket engedj nekünk a Te kegyelmed szárnyainak árnyékában. Aldd meg közelebb ezen mi egyházkerületünket. Adj bölcseséget, testvéri szeretetet és egyetértést a Te híveidnek, hogy megmaradhassunk az ősök véráldozatán szerzett szabadságunk birtokában zavartalanul, törhetetlen buzgalommal ragaszkodván a Te igazságodhoz s Urunk és Üdvözítőnk szent tanait életünkkel is ékítsük mindenkor. Óvd meg szentegyházunkat a visszavonás és pártoskodás veszedelmétől s távoztasd az egyenetlenség gonosz indulatát, hogy meg ne fogyatkozzék a hit és meg ne hidegüljön a szeretet. Irtsd ki a hitetlenséget és közönyt és add, hogy tartsuk meg a lélek egységét a békesség köteléke által Áldd meg a mi iskoláinkat, azokban a tanulóifjúságot, ennek tanárait és tanítóit, hogy virágozzék azokban a tudomány, erősödjék az erkölcs és a Te félelmed, szent Isten! Atyai oltalmadba vedd a mi szegény, küzdő egyházainkat s a híveket, kik az evangeliom miatt megtámadtatnak és üldöztetnek s mentsd meg őket az ő ösvényükben. Végül távoztasd a harag, a türelmetlenség lelkét más vallású embertársaink szívéből, hogy megértsék: egy az Istenünk és Atyánk, egy az Urunk s Üdvözítőnk s velük együtt könyörögjenek, hogy jöjjön el a Te országod mindenüvé e földön, a melyben legyen „egy akol és egy pásztor'

1, ki egyes-egyedül a Te szentséges fiad, az Úr Jézus Krisztus, kinek legyen dicséret és dicsőség örökkön-örökké. Ámen. Végül az új püspök megáldotta a gyülekezetet s a jelenlévők a gyűlésterembe távoztak. III. A közgyűlés folytatása. A mint a gyűlés tagjai elfoglalták helyöket, Zsilinszky Mihály kerületi felügyelő elnöktársát a tőle megszokott ékesszólással, a szív bensőségéből fakadó szavakkal üdvözölte, mely szavakat egészökben közöljük itt: