Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-09-14 / 37. szám

328 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 fölavatása a Bél Mátyás-utcán Prónay Dezső b. egyet, felügyelő beszédével, 11 órakor gyámintézeti közgyűlés; 1 Vü órakor közebéd. Délután a város és egyház nevezetességeinek megtekintése. Harmadik nap: (szept. 24.) Elegendő jelentkező esetén kirándulás Bazinba és Modorba Illésházy István nádor sírjának és kastélyának, valamint a ker. leányiskolának megtekintése. Jelentkezéseket, tudakozódásokat az „Evang. egyházi iroda" Pozsony, Konvent-u. 6. kell küldeni (elszállásolás, kirándulás stb. ügyében). Késmárk ünnepe. A késmárki ág. h. ev. kerületi lyceum az 1906/7. tanév megnyitása alkalmával két nagyjelentőségű ünnepet rendezett: Kiszely Ervin nagyérdemű tanár, a protestáns magyar tanügynek lankadatlan munkása negyvenedik szolgálati évét töltötte be és a kibővített, új, korszerű iskolaépület adatott át rendeltetésének. A kettős szép ünnepély szept. 6-án következő sorrendben folyt le: Kilenc órakor az ág. h. ev. templomban istentisztelet volt. Az ünnepi beszédet nagy hatással tartotta a helybeli lelkész, Dianiska Frigyes a 127. zsoltár első verse felett: „Ha az Úr sem építi a házat, hiába fáradnak, a kik építnek, ha az Úr sem Őrzi a várost, hiába vigyáznak az őrizők", utalt az új, korszerű épületre, a melyben a régi jó szellem, a tudomány, a vallásos nevelés és a hazafiság uralkodni fog. A templomból bevonult az ünneplő közönség a lyceum auditóriumába, a hol „Erős vár nekünk az Isten" énekkel kezdődött az ünnepély. A megnyitó beszédet tartotta a most megválasztott lyceumi felügyelő, Oszwald György, megköszönté a benne helyezett bizodalmat és igérte, hogy kész annak megfelelni minden irányban az ősrégi intézet fejlesztésére. A Lyceum új igazgatója is, Karátsony Zsigmond, először nyitotta meg az iskolai évet hatásos beszéddel: „A nemzeti kultura szolgálatára emelt, új, díszes, kibővített palota itt, a Kárpátok magas bércei alatt, biztosítsa az intézet fejlődését és hirdesse a jövendő századoknak, hogy a mit a dicső elődeink áldozatra készen, nemes buzgósággal, egyházuk és hazájuk iránt való példás ragaszkodásból, szeretettel alkottak, azt mi, méltó utódok gyanánt, szent kötelességünknek tartjuk ápolni, továbbfejleszteni, szeretett magyar hazánk és egyházunk javára és dicsőségére." Ünnepi beszédében megemlékezett az intézet 400 éves múltjáról, a XVI. századi faépületről s 1774., 1865, 1893. és 1906. évi építkezésekről. Báthory Andor lyceumi tanár előadta alkalmi költeményét, melyet a közönség nagy tetszéssel fogadott. Azután következett Kiszely Ervin tanár üdvözlése 40 éves tanári működése alkalmából. Szívesen üdvözölték őt Dianiska Frigyes a helybeli presbyterium, Karátsony Zsigmond a kartársak, Weber Samu a szepesi városi egyházmegye, Székely Gyula a tátraaljai egyházmegye, Kerszter Sándor az ev. iskolák, Gömöry János az eperjesi collegium és Rélóczy Sándor a polgári és kereskedelmi iskolák nevében. Az üdvözletekre meghatott hangon felelt a jubiláló tanár, visszapillantván életrajzára, tanulmányaira, alkalmaztatására a legszerényebb anyagi viszonyok között, a mennyiben első fix fizetése 300 frtból állott. Hogy mégis sikerült a mai napot 40 szolgálati év után elérnie úgy , hogy még testi és szellemi ereje megfelel kötelességének teljesítésére, azt a Mindenhatónak köszöni. Elete e fontos pontjának jelzésére 100 koronát ajánlott a szepességi sanatoriumra. Mindezekre következett Binder Jenő lyceumi vallástanár áhítatos záró-imádsága. A Hymnus eléneklésével véget ért az emlékezetes szép ünnepély, melynek vígabb vége következett este 8 órakor a Brunmayer szállóban. Zelenka Pál, a tiszai egyházkerület püspöke, ki nem jelenhetett meg az ünnepélyen, szép levélben üdvözölte a lyceumot és az érdemekben megőszült jubilánst. Hasonlóképen a testvérintézetek és számos más testület és hatóság, valamint az intézet volt tanítványai. Emléktábla-avatás Yadosfán. Lelketemelő, nemesítő ünnepségnek voltak tanúi a vadosfai artikularis gyülekezet hívei szept. 2-án. Ugyanis e napon adták át rendeltetésének a rendes istenitisztelet keretében ama márvány-emléktáblát, a melyet a pongyelóki Róth család illesztetett a régi dicsőséget hirdető ósdi templom falába az oltár előtti sírboltban porladozó dicső ősei emlékére, a kik a múltban oly tevékeny részt vettek a gyülekezet életében. Az ünnepségen megjelentek: Róth Loránd és családja, Fiáth István és Béla, Chernely család, Barthodeiszky család, Ostffy család stb. Maga az ünnepély a mily egyszerű, épp oly megható volt. A rendes istentisztelet alkalmával az egyházi beszédet Czipott Géza ev. s. lelkész tartotta. Ennek végeztével egy közbeeső ének után László Miklós, a gyülekezet buzgó lelkésze igazán megható beszédben szép vonásokkal ecsetelte a sírban porladozó dicső ősök emlékét, a néma kő rendeltetését s felavatván adta át azt rendeltetésének. Legyen örök időkön át hirdetője e néma kő a dicső múltnak, s a remény nyel gazdag jövőnek. Halálozás. Özv. simonyi Hajas Gáborné, szül. nemesszalóki Szalóky Franciska úrnő hosszas szenvedés után 84 éves korában Kisgeresden elhúnyt. Horváth Sándor budapesti lelkész anyósát gyászolja az elköltözöttben. A köztiszteletben állt matróna elhúnyta széles körben keltett őszinte részvétet. A pozsonyi Luther-Társasági s gyámintézeti ünnepségekre mintegy 120-an jelentkeztek eddig. Mint értesülünk, a Rázgha-emléktáblánál a beszédet báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő fogja tartani. Megjelenése és beszéde mindenesetre nagy jelentőséget fog adni az ünnepnek. A bonyhádi kerületi gyűlésről a jövő számban közlünk részletes tudósítást. Tótkomlós. Egy alföldi egykor virágzó gyülekezet pusztulásáról értesültünk. Tótkomlósról van szó, a mely hajdan buzgó, erős hitű, hazafias lelkészek vezetése alatt az anyagi és erkölcsi virágzás magas fokára jutva gyöngye volt a lutheránus alföldnek. Most csupa züllés, belső harc színhelye. Hogy jutott eddig, — Isten a megmondhatója. A távolból alapos vizsgálat nélkül hozzászólni nem lehet. Elég az hozzá, hogy Komlósnak most két felfüggesztett s elmarasztalt lelkésze van s egy elmarasztalt tanítója. Az egyik papot hazaellenes pánszláv üzelmek miatt hivatalvesztésre ítélték A napilapok részletesen ismertették az ügyet, azonban nyilván kihagyták a javát, mert azon tanúvallomások alapján, a miket a hírlapok közöltek, bajosan lehet a hivatalvesztést kimondani. A birói ítélet bírálatába — elvünkhöz híven — nem ereszkedünk bele, mert ez felsőbb ítélőszékek dolga. Azonban helytelenítjük azt, hogy a békési egyházmegye törvényszéke a részletes tájékoztatással maga sietett a közfigyelmet az esetre felhívni s egyházunkat abba a hírbe hozni, mintha nyakunkig érne a nemzetiségi bajok bozótja. Nem tudunk elképzelni evangelikus embert, a ki örülne azon, ha egyháza ilyen hírbe keveredik. Ha szükség van, dorgálunk, büntetünk, szigorúan is, ha máskép nem érünk célt, de az ilyen publicatióknak kasznát nem látjuk. A napi sajtó természetesen magasztalta a „hazafias" bíróságot. Ám furcsa, ha érdemképen ünnepelnek olyasmit, a mi természetes dolog, a minek vérünkben kell lennie. A bíróságnak pedig legnagyobb erénye az igazságszeretet. Attól tartunk, a komlósi gyülekezet jövőjét már pusztán a „jog" alapján, ügyvédek bölcsességével nem lehet megmenteni. János