Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-09-07 / 36. szám

320 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1906 nyi gyülekezet elnöksége fog gondoskodni. — Kérem ennélfogva a Gyámintézet és a Luther-Társaság t. tagjait, a kik ezen gyűléseinken megjelenni és a kedvezményeket igénybe venni óhajtják, hogy eziránt legkésőbb folyó évi szeptember hó 15-ig alulírottnál jelentkezzenek. Falvay Antal, jegyző, Budapest, IV., Deák-tér 4. A büki kettős egyházi ünnep. A történelmi nevetességű Csepreg szomszédságában, a büki nemes gyülekezet augusztus hó 26-án ritka szép és megható ünnepélynek volt színhelye. Ilyenhez hasonlókat csak a XVI. és XVII. században láttak őseink, a mikor még az első szerelem szent tüzében égtek a szivek. Gyurátz Ferenc püspök honosította meg Dunántúl azt a jó szokást, hogy az ifjú Timotheusokat évenként más-más népesebb gyülekezetben avatja lelkészekké. Ez által is az egyház iránt való érdeklődést akarja éleszteni mind szélesebb körben. így volt már lelkészavatás Sopronban, Pápán, Győrött, Kőszegen, Cell-Dömölkön és most került a sor Bükre, a püspök szülőfalujára. Előzőleg tíz derék ifjú, a kik közül öten külföldi egyetemen is voltak, állotta meg Sopronban a lelkészi vizsgálatot sikerrel, ú. m. Darvas Aladár, Fóris András (erdélyi), Görög Ernő, Haniífel Sándor, Horváth Olivér, Kirnbauer Gyula, Kund Vilmos, Mód Aladár, Nóvák Elek, Rónai Gyula. S ezekhez egy-egy Pozsonyban és Eperjesen végzett s szintén külföldön járt ifjú is csatlakozott, ú. m. Szűcs Gábor és Varga Imre. így egészült ki az ifjú apostolok száma éppen tizenkettőre. Az oltárhoz tizenegy régebbi, részben már jól kipróbált harcos vezette őket; elől Gyurátz püspök s őt környezve Poszvék Sándor, theol. igazgató, Németh Pál esperes, vései lelkész, Brunner János esperes, soproni lelkész. Mód Lénárd, volt esperes, simonyi lelkész, Farkas Mihály esperes, geresdi lelkész, Bálogh István porrogszentkirályi, Farkas Elemér büki lelkész, Payr Sándor theol. tanár, Magyar Géza geresdi és Szabó István büki segédlelkészek. Ezeken kívül ott láttuk a túlzsúfolt templomban a főszolgabírót, a kir. tanfelügyelőt, felsőbüki Nagy István orsz. képviselőt, dr. Ajkay Béla esperességi, Jánosa Ferenc és Takács Lajos gyülekezeti felügyelőket, a Gnotli, Patthy, Torkos, Komjáthy, Mihályi stb. családok tagjait, Papp József, soproni tanítóképzőint. igazgatót, Haniífel Sándor, Hollósy Kálmán, Kárpáti Sándor, Szabó József soproni lyceumi tanárokat, Horeczky, Rónai és Szűcs tanítókat, az ifjú papok szüleit, rokonait, theologus barátait és sok ismerős egyháztagot Sopronból s a szomszédos szakonyi, meszleni, acsádi stb. gyülekezetekből. Az elemi iskolások már be sem fértek a templomba, a melynek ajtaja előtt fehérbe öltözött leánykák virágot hintve álltak sorfalat, míg a püspök és kísérete bevonult. Az úrvacsorát igen szép, tömör és tartalmas beszéddel Németh Pál somogyi esperes (Bük szülötte) osztotta ki a kandidátusoknak. Közben Hajas Kálmán tanító vezetése alatt szabatos, szép férfi karének emelte az áhítatot. Majd Gyurátz püspök lépett az oltár elé Poszvék Sándor igazgató és Farkas Mihály esperes kíséretében, hogy megtartsa egyik legsikerültebb szónoki beszédét. Mintha a szülőföld még több erőt és szent tüzet adott volna főpásztorunknak. A felavatás megható aktusánál nem maradt szem szárazon. A szülők és jó barátok könnye egybefolyt az idegenekével. Az esküformulát Poszvék igazgató olvasta s a püspök után az összes jelenvolt esperesek és lelkészek is kézrátétellel áldották meg a felavatott ifjú papokat. Rövid pihenő után a közel épült új iskolához vonult át az ünneplő közönség, hol az udvaron, szabad téren, a gyülekezeti közös ének elhangzása után Farkas Mihály esperes mondott kiváló szónoki előadással igazán magvas és magasan szárnyaló avató beszédet. Majd egy iskolás fiú szavalta el ékes dikcióját, hálás köszönetet mondva az iskolaépítő szülőknek és elöljáróknak. Közben ismét a férfikar énekelt s végül a püspök imádkozott és mondott áldást. Ez utóbbi ünnepélyen a r. kath. plébános is jelen volt. Az ünnepély után a közönség bevonult a rendeltetésének immár átadott szép, új épületbe s a kellőleg felszerelt két tágas és magas tanterem s a csinos tanítói lakás megtekintése után teljes elismeréssel adózott a büki gyülekezet hitbuzgalmának, a melytől ez az új iskola is — hallomás szerint — mintegy 35,000 korona áldozatot követelt. A szellemi élvezetek után délben közös ebéd volt a község egyik vendéglőjében, melyre a gyülekezet, mint szíves házigazda, magyaros vendégszeretettel hívta meg az ifjú Timotheusokat és az avató lelkészeket. Este pedig a fiatalság az új iskola javára táncmulatságot rendezett. Püspök urunk azonban családi mély gyásza miatt már a közös ebéden sem vehetett részt. Áz ékes felköszöntők mégis főként őt ünnepelték s Büknek többi szülötteit, Németh Pál esperest, Balogh István lelkészt, a vendéglátó gyülekezetet, ennek vezetőit stb. Reá mutattak Bük és fa szomszéd gyülekezetek (Szakony stb.) kulturális nagy jelentőségére, a melyek mintegy Csepregnek régi szerepét vették át protestáns egyházunkba. Bük és a szomszédsága már sok kiváló fiat nevelt a hazának s a soproni lyceum növendékei között évről-évre mindig nagy számmal szerepelnek Büknek és vidékének szülöttei. Úgy az ünnepélynek példás rendezéséért, valamint a nagy áldozatkészségért teljes elismerés illeti a büki gyülekezet minden egyes tagját s ezek ólén a vezetőket, Farkas Elemér lelkészt, Jánosa Ferenc felügyelőt és Hajas Kálmán tanítót. Az Úr áldja és védje a múzsák új csarnokát. S a régi iskola protestáns jó szelleme, mely oly sok kiváló fiat nevelt, költözzék át és lakozzék az új épületben is ! r—r. Templom-avatás. A barcsi ág. hitv. ev. leányegyházközség új templomát e hó 2-án avatta fel Gyurátz Ferenc püspök megbízásából Németh Pál somogyi esperes. Mikor a felavatás d. e. V^IO órakor kezdetét vette, már megtelt a templomudvar különböző rendű és hitű hallgatósággal. Fuchs Pál levita-tanítónak vezetése mellett elzengett közének: „ Isten felséges adománya" után ott a templomajtó előtt Kaimt felügyelő átadja a templomkulcsot Németh Pál esperesnek, kérve őt a templomszentelés eszközlésére. Ő meg, rövid beszéd kíséretében, Fuchs Pál tanítót hívja fel a templomajtó kinyitására. Ez megtörténvén, az ünneplő sereg bevonul és elhelyezkedik a világos, tiszta és felékesített templomban. Itt a dunántúli énekeskönyv 601. énekének 1. és 2. verse elzengése után Németh Pál esperes lép az oltár elé és lendületes beszéddel, melyet a nála megszokott szónoki hévvel adott elő, felavatja az új templomot, ennek minden részével: oltárával, szószékével, tornyával, harangjaival együtt. A beszéd egyes megindító részeinél ott ragyogott sok hívőnek szivében az örömnek könnye, hogy a jó Isten felvirrasztá az örömnek e napját és teljesülni engedé sok szívnek e templom létesiilése iránt táplált forró vágyát. A harangok felavatásának actusa végén megszólalt a barcsi ev. toronyban a három új harang, messzeható ércnyelven, hirdetvén a világnak, hogy erős várunk az Isten megsegité az ő fiának e kisded seregét. Egy gyönyörű, szivet-lelket felemelő kar-