Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)
1906-08-24 / 34. szám
II £ v Budapest, 1906. augusztus 24. 34. szám. EYAMELIKUS ŐRILIÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. lanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL: HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor, félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM : Kételkedés. {Chr. W.) — Templom a családban. Paulik János. — A protestáns egyházak segélyezése. D. J. — Tárca: Ibsen. Kriton. — Oktatásügy. — Külföldi krónika. — Egyházi élet. — Irodalom. — Pályázatok. Kételkedés. „A kételkedő állhatatlan minden ö utaiban." Jakab 1. 1, 8. Bizony igaz. „A kételkedő állhatatlan minden ő utaiban." S a kinek útja csak kételkedés, az jól tudja, érzi, hogy Jakab apostolnak igaza van. Bizonyosság és bizonytalanság között vergődni, most ujjongva tombolni az örömérzésben, majd a porba sújtva vonaglani a fájdalomban: hát bizony áldatlan állapot ez s épen nem irigylésre méltó. Es mégis-mégis, életünk csnpa kételkedés, csupa vergődés... És a mi még szomorúbb : ez állapoton csak úgy könnyen nem változtathatunk. Nem a gonoszság, a nagyzás ördöge, az istentelenség, a megátalkodottság, nem ezek e földi nyomorúságnak legmélyebb gyökerei, hanem a kételkedés, mely nem hisz avagy nem bízik sem földi, sem fensőbb rendben és törvényben. Sőt még a legjobbak lelkét is hogy elfogja a kétely, főleg azokét, a kiknek egész élete egy álló tusakodás és küzdelem az igazság keresésében! Ám ez állapot nem természetes, nem egészséges: ellenkezőleg orvosságra szorul. S ez orvosság: fel a szemmel, szívvel — Istenhez! A ki Istenre néz; a ki Isten lelkében látja e világot, az nem eshetik kétségbe soha. Pedig a kételkedésnek édes gyermeke a kétség... Igaz ugyan, hogy a keresésből így sem jutunk ki soha, nem legalább, míg e földön élünk, ámde az Istenbe vetett tekintet, az Istenbe vetett hit bizonyossággá érlelődik, a mely felold minden kételkedést és kétséget. S ha Isten velünk: kicsoda ellenünk? (Chr. W.) Templom a családban. — Egy magyar „Postilla" tervvázlata. — Kívánatosnak tartanám még azt is, hogy minden beszéd végére egy, az alkalomhoz illő rövid imát is írjunk, hogy az olvasónak Istenhez ilyetén alakban való felemelkedésre is módot nyújtsunk s őt imádkozni tanítsuk. Nem ártana az sem, ha a könyv végére, vagy elejére egy éneksorozatot is csatolnánk, a mely minden egyes alkalomra kijelölne egy-két odaillő éneket, hogy ez által is útmutatást s talán búzdítást adjunk híveinknek az otthon való éneklésre. A már említett Kohlbrüggeféle Postilla minden beszéd elején közöl egy ilyen éneket s bár én ezt az eljárást szintén helyesnek találom, a Luther-Társaságnak csak azért nem merem követésre ajánlani, mivel attól tartok, hogy ez a könyvet igen megnövelné s kiadását megnehezítené. Egyelőre tehát elég lenne csak az éneksorozatra szorítkozni. 4. Hogy a munkának egyéb külső alakiságait is tisztába hozzuk, szükségesnek tartom megemlíteni még azt is, hogy a könyvnek olyan címet adjunk, a mely tartalmát is jelezze s egyúttal magát a könyvet is ajánlja. Eddigelé két figyelemre méltó címet hallottam említeni; az egyik: „Családi prédikátor", a másik pedig: „Templom a családban". Ez utóbbi cím alatt Baltazár János jolsvai lelkésztársam meg is írta már a Postilla ismertetését az „Őrálló" tavalyi évfolyamában. Én szintén ezt a címet tartanám megfelelőnek, a minthogy e tárgyra vonatkozó egyéb szellemes megjegyzéseit is talpraesetteknek találom fenti kedves collegámnak ; engem azok szinte megerősítettek a magyar Postillára vonatkozó nézeteimben. Baltazár az említett helyen a magyar Postillát már mint kész munkát mutatja be, ily alakban óhajtván felhívni az egyház illetékes faktorainak figyelmét erre a fontos kérdésre. 0 a gyermeket születése előtt írta be a matrikába; illő dolog, hogy reménye, hogy t. i. a gyermek jönni fog, meg ne szégyenüljön, mert különben ez a megszégyenült remény nekünk volna legnagyobb szégyenünk ! „ Templom a családban 1 1 — lenne tehát a cím, a melyet egy rövid buzdító előszó s egy a „házi istentiszteletek" jelentőségét s módozatait feltüntető ismertetés követhetne, hogy híveinknek ez által a házi istentiszteletek tartására impulsust adjunk s őket ez irányban útba igazítsuk. Ezek után jönne a tulajdonképeni Postilla, a már említett tételekkel; és pedig Advent első vasárnap-
