Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-08-10 / 32. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 283 ^ A számvevőszék munkájáról Banczik Samu számolt be, a kinek indítványait a gyűlés mind elfogadta Megrótta Tiszolcot, hogy papját, tanítóit rendetlenül fizeti s még a mult esztendőről is tartozik. Az özvegy-árva-intézet vagyona, 1000 K évi gyarapodást bele számítva, 32,200 K s a segély egyénenként 51 K-ra emelkedett. Az egyházmegye vagyona 11,572 K. Ebből könyvtári alap 918 K, a Kollár-alap (jórészt a könyvtár gyarapítására) 2700 K. Az egyházmegye évi költségelőirányzata 3884 K 57 f; feljegyezni való, hogy alig van jótékony és közmívelődési cél, a mire állandó segélyt ne adnának. Szép összeg jut irodalmi és könyvtári célokra, a rimaszombati gymnasiumra, az özvegy- és árvaintézetre. Az egyházak összes bevételei 128,000 koronára rúgtak, a kiadások 117,000-re. — Rendkívül örvendetes képet tárt a gyűlés elé az iskolákról Liszkay János alesperes. A vallás kivételével minden tárgyat magyarul tanítanak az iskolákban és pedig szép eredménynyel. Likéren, Nyustyán és Rimabrézón a vallást is magyar nyelven tanítják. Csodálatos azonban, hogy az iskolákban aránylag a vallástanítás eredménye legkedvezőtlenebb. Ennek főokát jó tankönyvek hiányában keresik s ezért megkérik az egyetemes egyházat, a Luther-Társaságot, hogy a hiányon segítsen. Liszkay kiemelte Banczik S. kézi könyvének használhatóságát; ezt a könyvet évek előtt fölterjesztették már az egyetemes tanügyi bizottsághoz, de mindeddig nem érkezett reá bírálat. — Az oktatás sikerében része van a rima-murány—salgó-tarjáni részvénytársaságnak, mely nagyon sok jutalomkönyvet osztott szét. A telepi és bakostöréki tanítót szegény híveik 40 éves szolgálati jubileumuk alkalmával 120 K ért. ajándékkal lepték meg. Az iskolai jelentéssel kapcsolatban két pontnál nagyobb vita támadt. A pongyeloki tanító a susányi 12 evang. tanuló hitbeli oktatását abbahagyta, mert 2 évig hasztalan várt díjazásra s fuvarja megtérítésére. Yalentinyi Dezső szerint 12 tanulót hitoktatás nélkül hagyni s idegen egyház martalékául odadobni nem egyezik meg a tanítói lelkiismerettel. Igaz, hogy nem hiványszerű kötelesség ez, ámde az evang. tanítónak magát Krisztust kell választania mintaképül, a ki mindenütt tanított, a hol csak hallgatóra talált. A kerület is hibás, mert ilyen célra kell pénzének lennie. Ez fontosabb a közigazgatási kiadásoknál. Gyürky Pál felszólalása után a kérdést úgy oldották meg, hogy a pongyeloki anyaegyházat felszólítják, hogy a susányi szórványt rendezze s a híveket e célra adóztassa meg. Mivel azonban a szórványban adóztatás nagy nehézségekkel jár, alaposan megokolt emlékiratot intéznek a kerülethez segítségért, mert fontos egyházi érdek veszedelméről van szó. — Varbóc, Ráhó filiája hat év óta nem választott tanítót, az iskolakötelesek Ráhóra, az anyaegyházba járnak s a tanító illetékének egy része az oktatás fejében a ráhói tanítónak jut. A varbóciak szegénységökre, a tanulók csekély számára s az iskola, valamint a tanítólakás helyreállításának költséges voltára hivatkozva, a választást évről-évre odázgatják. Az egyházmegye bizottságot küldött a hely színére s a nyomozás kiderítette, hogy a kifogások alaptalanok. Ennek következtében elrendelték az iskola megnyitását. Varbóc különféle címeken megint halasztást kért. Az iskolanyitást akkorra ígérte, ha vállai a terhet megbírják. Belicza András lelkész hosszasan s jobb ügyhöz méltó buzgalommal védte a varbóciakat; az oktatásnak kára nincsen, mert Ráhóra járnak a gyermekek. Az iskolanyitás oly költségekkel jár, hogy azt elerőtlenült hívei meg nem" bírják. Csak egy menedéket lát: az államosítást. Cseh István halálos veszedelmünknek tartja az iskolák apasztását. Ha a nép elszokik az áldozatoktól, az iskola fentartásától, utóbb majd a templomtól is sajnálja filléreit. Minden papnak örök éberséggel kell őrt állnia az iskolák mellett. Az egyházmegye már kimondta akaratát komoly vizsgálat adatai alapján. Varbóc nem vitatkozhatik az egyházmegyével, köteles egyszerűen meghajolni és engedelmeskedni. Banczik Samu nem érti, hogy ajánlhatja ev. lelkész az iskola államosítását, mikor arra elégséges ok nincs. Állami iskolát csak olyan ember kíván, a ki nem ismeri a különbséget az állami és felekezeti iskola szelleme közt. Amott a vallást heti két óra osztályrészszel elégítik ki, emitt minden tárgy tanítása közben szinte észrevétlenül plántálgatják az evang. vallásos szellemet. Tisztességes lutheránus ember nem mondhat olyat, hogy el leszek iskola nélkül. A mely egyház iskolájáról lemond, saját élete fájának tápláló gyökereit vagdalja le. Apáink a maguk egyházi terhei mellett a róm. kath. egyház terhein is osztoztak, még sem zúgolódtak, örömest hordták össze filléreiket. Hihetetlennek tartja, hogy Varbóc ennyire sülyedt volna. Erélyes intézkedést sürget. Meclveczky Sándor: Mentől tovább odázza el Varbóc, annál több nehézséggel fog találkozni. Késlekedésével kockáztatja az állami hozzájárulást s talán bekövetkezik az a szomorú s megszégyenítő eset, hogy a r. kath. püspök állít állami segítséggel a jobbára evang. Varbócnak iskolát. Fel kell világosítani a népet, hogy újabb terhei nem lesznek. Gyürky P. felszólalása után a közgyűlés a ráhói anyaegyház elnökségének felelősség mellett meghagyta, hogy a varbóci tanító hiványát minél előbb terjeszsze az esperesség elé, hogy az új tanító legkésőbb egy év múlva munkába állhasson. A közgyűlés megválasztotta még a kerületi gyűlési képviselőket, elrendelték a rozsnyói árvaházra az évi offertoriumot s több kisebb folyó ügyet intézett el. A gyámintézetnek 245 K bevétele volt; az egyházmegye rendelkezésére álló összeget megosztották Osgyán, Hacsava s a pozsonyi diakonissa anyaegyház között. Az istentiszteletet Kemény Lajos osgyáni lelkész végezte. (T.) Pestmegye. Pestmegyei esperességünk aug. 1-én és 2-án Budapesten tartotta gyűlését. Az egyházmegye kiválóságai jobbára megjelentek; csak a lelkészek közül hiányzott az esperesség egyik oszlopa, Laukó Károly, a kit súlyos betegség tartott távol. A gyűlés kedves családi ünneppel kezdődött. A napi rend előtt Szeberényi Lajos esperes szép beszéddel üdvözölte tavaly leköszönt elődjét, Török Józsefet s az egyházmegyei tisztviselők, összes lelkészek és gyülekezeti felügyelők arcképével remek díszalbumot adott át lelkes éljenzés közben. Török meghatva köszönte meg egykori serege megemlékezését, a mely egyik legkedvesebb emléke lesz. Laukót, a ki a tavaszszal egész csendben ünnepelte lelkészségének 40-ik fordulóját, meleg szavú távirattal köszöntötték. Még a gyűlés alatt megérkezett Laukó köszönő válasza. Az egyházmegye azonban más módon is lerótta háláját Laukó Károly érdemeivel szemben. Laukó volt az esperességi papi özvegy-árvaintézet felvirágoztatója; az ő lankadatlan munkássága révén gyarapodott a vagyon akkora összegre, hogy az országban talán első helyen áll. A segélyző-egyesületnél Laukóalapot létesítenek, a melynek kamatait a legtöbb árvával bíró papi családnak szánják. Ez a határozat azért is érdemes a közfigyelemre, mert Pestmegye ezzel határozottan állást foglalt a nyugdíjintézeteknél általában meghonosított gyermekszám-korlátozás ellen. Üdvözöljük Pestmegyét ezen az úton, mely végre az emberiesség szempontjának győzelmére visz. A közgyűlésen legelőbb az általános tisztújítást ejtették meg. Minden hivatalban megmaradtak a régiek.