Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-08-10 / 32. szám

r m - ' f flP"-""*• ITfl i M 280 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1906 A számok pedig azt beszélik, hogy 329 tanitó és 166 lelkész nyugdíja forog veszedelemben az által, ha a tanítókat újra fölveszszük a Gyámolda kötelékébe. Kik kívánják azt, hogy ezeknek a régi tagoknak nyugdíja leszállíttassék 1/

4 résznyire, vagy tán ha fölemésztődik az egész gyámoldai tőke — egészen is megszüntettessék ? Ezt első sorban a tanítók kívánják. S az a csodálatos, hogy nem csupán az újabbak, a kik végtére is semmit nem kockáztatnak, hanem a régibb tanítók, tehát a gyámoldai tagok maguk is szolidaritást vállaltak fiatal tiszttársaikkal és segítenek nekik megbuktatni a tulajdon saját nyugdíjukat. Hogy ezt miért teszik? Erre a kérdésre igazán nem tudom megtalálni a feleletet. De azt kell hinnem, hogy maguk a nyugdíjigénynyel bíró tanítók vagy nem értették meg, vagy nem hitték el a kerületi számvevőnek előterjesztését. Máskép lehetetlen volna föltenni róluk, hogy maguk alatt segítenék vágni a fát. Másodsorban Czuppon esp. úr — s meglehet, hogy még mások is — kívánják azt. Tehát lelkészek is készek áldozatul hozni gyámoldai nyugdíjukat azért, hogy a fiatal tanítók is fölvétessenek. Hát én kész vagyok ugyan meghajolni Cz. úr véleménye előtt, de józan észszel követni őt képtelen vagyok. Mert — lássuk csak: kiknek a kedvéért történik ez a példátlan áldozatkészség s felbuzdulás? A fiatal tanítók kedvéért. Mi okból? Talán ezek a szegény fiatalemberek ki vannak zárva minden nyugdíjjogosultságból s csupán a Gyámolda volna az egyedüli, melynek ajtaján bebocsáttatásért joggal zörgethetnek? S ha ide be nem bocsáttatnak, akkor földönfutókká lesznek ? Távolról sem ! Sőt ezek a fiatal urak, kik 18—19 éves korukban megkezdik hivataloskodásukat, 40 évi szolgálat után, tehát úgy 60 éves korukban teljes fizetéssel nyugalomba mehetnek. Ez a teljes fizetés pedig most (később bizonyosan emelkedni fog) 800 K és 500 K korpótlék = 1300 korona. A mint látszik tehát, semmivel sem lesz rosszabb dolguk akkor sem, mikor már „nyugosznak", mint most, mikor még dolgoznak. Sorsuk tehát egyáltalán nem részvétet keltő. Nekünk lelkészeknek ilyent még álmodnunk sem lehet jövőnkről. S most mégis mit kívánnak ? Nem kevesebbet, mint azt, hogy az 1300 koronához még 420 K-t kapjanak a Gyámoldából, így lenne aztán 1720 korona jövedelmük a nyugalomban, 60 éves korukban ... Tehát sokkal több, mint mikor még dolgoztak. Nagyon szép! Tagadhatatlan ... Es ha e miatt 329 öreg tanító s 166 lelkész nyugdíja tönkre megy? Mit bánják ők, ha Pestbuda összedűl is, csak még az a 420 K legyen meg. És a nyugdíjigénynyel bíró öreg tanítók is chórusban zengik velők: mi sem bánjuk !... És Czuppon úr is „elszorult lélekkel s fájó szívvel" bár, de velük zengi: én sem bánom !... No hát én azt hiszem, hogy ez már valamivel több még a nagyságnál is ... Az öreg tanítók szolidaritásáról nem szólok. Az az ő dolguk. De hogy mi lelkészek, készebb elvesztjük az új tanítók miatt 420 K gyámoldai járulékunkat s azzal a nyomorult 800 kor. egyetemes nyugdíjjal 70—75 éves korunkban, mikor már csak a szemfedő van hátra, megyünk koldulni, csak mellettünk a fiatal 60 éves tanítónak 1720 K nyugdíj élvezete legyen meg: már engedelmet kérek, de ha ezt kivánni lelketlenség, elkövetni meg őrültség. Mi történjék tehát, hogy a fiatal tanítók jogain esett „csorba" mégis kiköszörülve legyen? És a régi gyámoldai tagok se veszítsék el miattuk szegényes nyugdijukat? Szóval, hogy az a bizonyos kecske is jóllakjék stb. Mikor a fiatal tanítók nagy sérelmeiről van szó, itt hangsúlyoznunk kell, hogy az egyházat nem lehet hálátlansággal vádolniok, mert hiszen az ő érdekükben, az ő javukra évenkint 24 K-át fizet be adókép az országos tanítói nyugdijalapra, holott pedig a Gyámoldába az én gyülekezetem 4 nyugdíjigényes tanitó s egy lelkész, összesen tehát öt gyámoldai tag után 45*56 K-át, a miből egy után mindössze 9 K esik. No hát ezt tessék összehasonlítani az országos tanítói nyugdíjalapra befizetett összeggel s akkor a fiatal tanító meggyőződhetik arról, hogy ő egyáltalán nem mostoha gyermek, mert a gyülekezet évenkint 24 K-t, aztán meg a tankötelesek után fejenkint és évenkint 30 fillért, tehát egy 80 főből álló osztálynál a másik 24 K-t is befizeti s ekkép 48 K, áldozatot hoz az a „hálátlan egyház" az ő „mostoha kitagadott" tanítójának érdekében. Tehát kétszer annyit, fí mint lelkésze érdekében. E szerint tehát jogsérelemről s hálátlanságról beszélni — gyerekes dolog. De ám orvosolja meg a kerület a nagy jogsérelmet! Hogyan ? Úgy, hogy a Gyámolda sorompóit most: lelkészek és tanítók előtt bocsássa le, a régi Oyámoldát zárja be; a mostani tagok nyugdíját, míg az utolsó is ki nem hal, bonyolítsa le. S egyidejüley a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodva, új számítási alapon nyisson \ meg egy új Gyámoldát s azt nyissa meg egyiránt kötelező belépéssel a következendő lelkészek s a régi Gyámoldából kimaradt tanítók előtt. Csináljon a kerület, miután a régi Gyámoldát lezárta, egy tabula rázát s azon, új mathematikai kulcs szerint egy új Gyámoldát. Ez egyenlő mérték lesz, mely ellen kifogást senki sem tehet, főkép a tanítók nem. Ebbe az új Gyámoldába u aztán, ha majd a réginek utolsó tagja is ki lesz elégítve, azaz kihal, át lehet hozni azokat a bizonyos alapokat is, ' a mikhez a tanítói kar jogot tart. F. EGYHÁZI ÉLET. GYŰLÉSEK. A soproni felső egyházmegye július 18-án Ruszton tartotta évi rendes közgyűlését Brunner János esperes és dr. Démy Lajos esperesfelügyelő elnöklete alatt. A közgyűlést megelőző gyámintézeti istentiszteleten Scholtz Ödön ágfalvi lelkész prédikált Nehemiás 2, 17 felett, mire az esp.-felügyelő megnyitotta az esperességi közgyűlést. A megnyitás után mindenekelőtt a szükségessé vált választások ejtettek meg. Egyházi főjegyző Scholtz Ödön lett, helyébe mint másodjegyző Geistlinger Pál harkai lelkész lépett, a tanügyi bizottság egyházi elnökévé Breyer Jakab medgyesi lelkész választatott. Különben a tanügyi bizottság az új szabályrendelet értelmében újra szerveztetvén, az esperesség területén fekvő soproni evang. felsőbb tanintézetek igazgatói is beleválasztattak, a mi úgyis virágzó esperességi tanügyünknek csak előnyére fog válni. Az esperes évi jelentése során mély részvétének adott a közgyűlés kifejezést Lujza dán királyi hercegnő