Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-01-19 / 3. szám

1906 EV

ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 29^ Azt, hogy az ő nevelő befolyása következtében Rómától elidegenedett lelkeket a közöny és a felekezetnélküliség karmaiból kiragadjuk, maga az Úr példája parancsolja, a ki maga is első sorban az elhagyatottakat s a veszendőbe indulókat kereste fel s e munkát nem tilthatja meg a felekezeti verseny sem, a mely mindig megvolt s meglesz, míg csak felekezetek léteznek .. . Visszautasítjuk továbbá azon túlkapását is, a melylyel Ön a mi ev. egyházaink által az 1861- évi április 8-iki császári pátens alapján egyházalkotmányszerűen meghívott külföldi illetőségű ev. papok rövid úton való kiutasítását követeli. Ezen mi atyánkfiai sem az új hazájok iránti szeretet, sem a császár iránti hűség dolgában nem maradnak senki háta mögött. Jogosan megkövetelhetjük, hogy őket ép oly kevéssé becsmérelje bárki, miként azon német birodalmi r. kath. papokat, a kik az „Anti-Los von Rom" mozgalom érdekében hivattak be Ausztriába. Végül apeghatározottabban tiltakozunk azon eljárása ellen, a melylyel a Los von Rom-mozgalmat hazaárulásnak minősíti. Az az állítása, mintha e mozgalom a népet egy jövőbeli nagynémet bekebelezés számára kedvezőleg hangolhatná, merő rémlátás. E dologban nem akad egyetlen belátással bíró osztrák evang. pap, a ki ne úgy vélekednék mint Bismarck herceg, a ki megmondotta, hogy „Ausztriát csak úgy egyszerűen eltüntetni nem lehet." Ám osztrák hazaszeretetünk azért épen nem fog abban minket megakadályozni, hogy vallásosmívelődési szempontból Ausztrián kívüli hitrokonainkkal a legbensőbb összeköttetést ne ápoljuk. De ebből politikai fondorlatokra következtetni ép oly kevéssé lehet, mint azon róm. kath. „inissionáriusok" működéséből sem, a kik egyházuk iránti feladataikat tiszta evang. országokban teljesítik. Itteni és külföldről leszármazott pályatársainknak, nemkülönben a mi egyházunkba áttérteknek nevében kötelességünknek ismerjük, hogy Önnek, Bécs polgármesterének, az itt ismertetett támadásait a legnagyobb határozottsággal visszautasítsuk, egyben biztosítva Önt arról, hogy azok bennünket, evangélikusokat egyáltalán nem fognak visszatartani a jövőben sem attól, hogy a Léleknek egységében buzgón munkálkodjunk az Evangelium érdekében, a mely Ausztria összes népeinek a leggazdagabb áldások forrása. Tisztelettel az ausztriai ev. papi egylet ig. választmánya: dr. Schmidt Arthur bielitzi lk. elnök, — dr. Seile Frigyes ausseei lk. jegyző, — Antonius Gyula lk. Bécs. - Eckardt Károly esp. lk. Graz, — Hrejsa Nándor lk. Prága, — Mühlpforth Vilmos lk. Olmütz, - Nesper József lk. Chudirn, — Piescli Ernő lk. Komotau, — Pindór János lk. Teschen. EGYHÁZI ÉLET. FELHÍVÁS a bányakerületi evang. egyházi gyámintézet tisztelt Elnökei és minden tagjához. Szeretett Testvérek az Úrban! Mult évi október 6-án Budapesten tartott kerületi gyámintézeti közgyűlésünk egyhangú lelkesedéssel azt a határozatot liozta, hogy szeretve tisztelt püspökünk beiktatása emlékére közadományokból egy „Bachát Dániel alapítvány" létesíttessék, melynek évi kamatja egy szegény egyház felsegélyezésére fordítandó lészen. Főtisztelendő és Méltóságos Bachát Dániel püspök urunk gyámintézetünk ügyét nemcsak szóval és körültekintő tanácscsal, de tettel és közvetlen fáradozással oly fényesen mozdította elő, mint talán senki előtte; 31 évi budapesti elnöki működése alatt gyámintézeti célokra 100,000 korona gyűjtetett. Ily érdemes ténykedés folytán tartozunk püspök urunknak azzal, hogy nevét ily módon tiszteljük és megörökítsük. Kérjük tehát szeretett testvéreinket, hogy ez ügyben mindenki a töle telhetőt tegye meg. A kegyes adakozókat felkérjük, miszerint kegyadományaikat a helyi lelkésznek, az egyházmegyei gyámintézeti elnöknek, avagy pedig a kerületi gyámintézeti pénztárosnak, Bendl Henrik úrnak (Budapest, Deák-tér 4. sz.) küldjék be. A jóságos Isten, ki a jókedvű adakozókat szereti, áldja és jutalmazza meg a legcsekélyebb adományt is. Szíves üdvözlettel és atyafiságos tisztelettel maradtunk: Budapesten, Torzsán, 1905 december havában. Dr. Radvánszky György, bányakerületi gyámintézeti világi elnök. Famler Gusztáv Adolf', bányaker. gyámint. egyh. elnök. Molnár Viktor. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium népszerű államtitkárát, Molnár Viktort, legutóbb szép megtiszteltetés érte földijei részéről. Ugyanis Brassó vármegyének mind a tíz magyar községe, Pürkerec, Zajzon, Tatrang, Hosszúfalu, Csernátfalu, Türkös, Bácsfalu, Barcaújfalu, Krizba és Apáca — Molnár Viktor kultuszminiszteri államtitkárt a szülővármegyéjében lakó csángók érdekében kifejtett számos és elévülhetlek érdemeiért díszpolgárává választotta. A díszpolgári okleveleket küldöttség fogja legközelebb felvinni és átadni az ünnepeltnek, kit magunk is ez alkalomból melegen üdvözlünk. Rupprecht Tassziló alapítványai. Rupprecht Tassziló a vasi közép egyházmegyének 1884 óta buzgó, áldozatkész, érdemdús felügyelője, ki az egyházmegyei gyámintézetet évek óta tekintélyesebb adományaival megörvendeztette, az egyházmegyei tanítóegyesületeknek évről-évre 50 koronát adott, hogy egy-egy tanítót segélyben részesítsenek, az egyházmegyei gyámoldának keletkezése óta évi 100 koronát adott alapítványul, mely 1905. év végéig már közel 3300 kor. összegre növekedett, felügyelői tisztéről huzamost) gyengélkedése miatt lemondott. És bár a gyülekezetek részéről tekintélyes tisztelgő küldöttség kereste fel s kérve kérte őt lemondási szándékának megváltoztatására, erre őt reábírni nem volt képes. Nem akarom — ezt írja az espereshez intézett levelében •— ezen hivatalomat úgy elhagyni, hogy az irántam tanúsított bizalomnak és ragaszkodásnak viszonzásául, az egyházmegyéhez és intézményeihez táplált ragaszkodásom jeléül, köszönetemnek és tiszteletemnek némi látható jeleit ne adjam. Az egyházmegyének ezennel rendelkezésére bocsátok 1500 koronát alapítványul, mely összegből adok I. 500 koronát az egyházmegye gyámoldájának javára és kérem, hogy ez az általam eddig évenkint adott összegekből származó alaphoz csatolva nyilvántartassék és a gyámoldai alapszabályok értelmében kezeltessék ; II. 500 koronát az egyházmegyei gyámintézetnek, hogy ez mint nevemet viselő alap kezeltetvén, kamatai évenkint az egyházmegyei gyámintézeti bizottság javaslata alapján az egyházmegyei közgyűlés jóváhagyásával adassanak ki szegény gyülekezetnek. III. 500 korona alapot teszek le az egyházmegyei tanítók segélyezésére. Ennek kamatját évenkint a tanítói értekezletek adják ki egy az egyházmegye által megerősített liiványnyal bíró kartársnak — felváltva egyik évben magyar, másik évben vend vidékinek; —