Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-07-27 / 30. szám

260 1906 atyjok térdei körül; azt csak a koporsó körül, vagy a megnyílt sír szájánál hallani; ez a búbánat tátott torkába van elrejtve. így az isteni kincsek mindenütt a valódi szükség helyén várnak ránk s a segítséget csak akkor találjuk meg, mikor már a szükség közelről fenyeget. (Csendes Órák. Ford. Szász K.) Miller. Véleményes javaslat az ú. n. parochiális könyvtárak ügyében. A soproni felső ág. h. ev. egyházmegye 1906 július 12-én Sopronban tartott lelkészi értekezletén előterjesztette: Pröhle Károly. A „parochiális könyvtárak" kérdése van napirenden. Miután ebben a tárgyban egyházmegyei és egyházkerületi lelkészi értekezleteink tárgyalásai eddig egységes eredményre nem vezettek, a m. évi (dunántúli) egyházkerületi közgyűlés (1. 149. jkv. p.) kimondotta, hogy „ez érdemben hozott mult évi határozatát, mely szerint az egyházmegyei lelkészegyletek nyilatkozattételre felkérendők, a jövőre is kiterjeszti". A m. évi egyházkerületi lelkészi értekezleten e kérdésre vonatkozólag két egymástól több tekintetben jellegzetesen eltérő vélemény nyilvánult meg, melyek egyikét igen tisztelt tagtársunk, Bancsó Antal, theol. tanár úr, másikét Kapi Béla körmendi lelkésztársunk képviselte. A kétféle vélemény azon kijelentéssel vétetett fel az egyházkerületi lelkészi értekezlet jkvébe (1. 16. p.; Evang. Őrálló 1905. évf. 517. 1.), hogy az ügygyei érdemlegesen a jövő évi egyházkerületi lelkészi értekezlet fog foglalkozni. így került ez az ügy ismét a mi egyházmegyei lelkészi értekezletünk elé, mely m. évi november hó 14-én 8. jkvi p. a. hozott határozatával engem bízott meg, hogy az egyházkerületi lelkészi értekezlet jkvében részletesen közölt Bancsó- és Kapiféle egymástól több tekintetben eltérő véleményeket összeegyeztetve az 1906. évi tavaszi értekezleten javaslatot tegyek. Ezt a megbízást kiegészíti a főtiszt, s mélt. püspök úrnak f. évi március hó 26-án 1286. sz. a. nagyt. esperes úrhoz intézett s velem f. évi március hó 31-én 344- esp. sz. a. közölt leirata, mely az egyházkerületi lelkészi értekezlet elé terjesztés céljából az egyházmegyei lelkészi értekezlet véleményét kéri a következő kérdésekre vonatkozólag : „Vájjon a parochiális könyvtár minden mástól elkülönítve állítandó-e fel önállóan, vagy pedig a gyülekezeti iskolai és népkönyvtárral kapcsolatban ? Mily segélyforrásokból gyarapítható tovább a már létező vagy felállítandó gyülekezeti (parochiális) iskolai és népkönyvtár? Mily kiadványok ajánlhatók elsősorban a könyvtár számára beszerzés végett? Minő eljárással teendő hozzáférhetővé a könyvtár a gyülekezeti olvasóközönség előtt? Ennek a m. évi őszi értékezletünkön nyert s a főtiszt, s mélt. püspök úrnak vonatkozó leiratában egyes pontokra nézve közelebbről meghatározott megbízatásomnak kívánok ez alkalommal, a mennyire gyöngeerőmtől telik, eleget tenni. Kezdem azzal a vallomással, hogy megbízatásomnak egy bizonyos tekintetben nem tudok eleget tenni, a mennyiben t. i. a „parochiális könyvtárak" címe alatt felmerült ama két „egymástól több tekintetben eltérő véleményt összeegyeztetni" nem tudom ; de épen az ügy érdekében fontosnak tartom, hogy ennek okát világosan belássák mindazok, a kiket a szóban forgó kérdés és ennek megoldása érdekel. Ha a múlt évi egyházkerületi lelkészi értekezleti jkvben azt a két véleményes javaslatot olvassuk és mérlegeljük, könnyen felismerhetjük azt a tényt, hogy itt a „parochiális könyvtárak" közös címe alatt tulajdonképen két egészen különféle, össze nem zavarható, de össze sem egyeztethető dologról, két merőben eltérő könyvtári typusról van szó. Az egyik (Bancsó-féle*) véleményes javaslat szerint kizárólag a lelkész és tanító önművelése, tudományos önképzése céljából kellene minden parochián egy-egy, úgy a lelkész és tanító szaktudományát, mint az általános műveltséget felölelő tudományos könyvtárt szervezni egyházi közigazgatási úton előállítandó évi 100—150—200 kor. dotációval. A javaslat II. része részletesen, helyenként cím szerint is előadja, minő művek volnának a könyvtárba beszerzendők. Ez volna a szónak valódi értelmében vett „parochiális könyvtár", mely esetben a „parochiális" jelző a könyvtárnak nemcsak helyét, hanem főcélját is jelezné. Ezzel kapcsolatban, de mint egészen külön önálló intézmény létesülhetne és állhatna fenn az egyháztagok vallásos-erkölcsi és általános szellemi müvelése céljából a gyülekezeti népkönyvtár. A másik {Kapi-féle) véleményes javaslat mindenekelőtt éles bírálat tárgyává teszi a „parochiális könyvtárak" eszméjét a fentebb jellemzett alakban, azt, mint az igazságossággal ellenkezőt s gyakorlati szempontból kivihetetlent elveti s helyette oly „gyülekezeti könyvtár" szervezését ajánlja, „mely egyesíti magában az ifjúsági könyvtárt, népkönyvtárt és a tudományos könyvtárt". Ily gyülekezeti könyvtárak szervezését a javaslat szerint kötelezővé kellene tenni az összes gyülekezetekre nézve, mely esetben egy a Luther-Társaság által megindítandó külön irodalmi vállalat útján lehetne gondoskodni e könyvtárak gyarapításáról Kötelessége volna e vállalatnak határozott évi díj fejében a theol. irodalomba tartozó szakművet, továbbá bizonyos számú vallásos-erkölcsi elbeszélést, építő iratot a gyülekezeteknek rendelkezésére bocsátani. E mellett igyekezzék a gyülekezet lelkészének illetve tanítójának magánkönyvtárát elhalálozás esetén egészben vagy részben megszerezni. A könyvtár állandó jövedelme volna: 1. a gyülekezet által erre a célra megállapított évi járulék ; 2. a könyvtár használatáért befolyó tagdijak; 3. a nőegylet vagy ifjúsági egylet által megszavazott évi járulék. „Évtizedek tartós munkája e könyvtárban gyülekezetünk egyik biztos támaszát teremtheti meg. Az ilyen könyvtárakra a „parochiális" jelző természetesen legföljebb csak helyi értelemben illenek s azért szól a Kapiféle véleményes javaslat „ú. n. parochiális" könyvtárakról. Kérdés: Minő álláspontot foglaljunk el e kétféle javaslattal s általában ezzel az ügy gyei szemben ? Mindenekelőtt teljes elismerésben kell részesítenünk mindegyik javaslatnak komoly és üdvös intencióját, mely az egyik oldalon a lelkész és tanító, a másik oldalon a gyülekezeti egyháztagok szellemi önművelésére szolgáló eszközökről való intensivebb gondoskodást s ezen az úton úgy a lelkész és tanító általános és szakműveltségének, mint a gyülekezeti egyháztagok szellemi színvonalának emelését célozza. Nein akarok vizet hordani a Dunába * Ezt a javaslatot rövidség kedvéért Bancsó neve alatt idézem ; de nehogy az alábbi bírálat igazságtalannak tiinjék fel, szükségesnek tartom megjegyezni azt, hogy maga a parochiális könyvtárak eszméje néhány év előtt az egyetemes lelkészi értekezleten merült fel s nt. Bancsó Antal tanár úr ama javaslatát annak idején a soproni felső egyházmegyei lelkészi értekezlet megbízásából abban a feltevésben készítette, hogy az egyház parochiális könyvtárak felállításáról valami módon gondoskodni fog. Alábbi bírálatom elsősorban nem is a Bancsó-féle konkrét javaslat, hanem általában a parochiális könyvtárak eszméje ellen irányul.