Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-06-29 / 26. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 179 Mikor pedig ennek dacára magát kereszténynek és Írásmagyarázónak tartja, a ki másokat arra akar tanítani, a mit saját kijelentése szerint maga sem tud, hogy mi az igaz kereszténység, akkor vagy tudatosan meg akarja csalni olvasóit és hallgatóit, vagy pedig vak a napnál világosabb bizonyítékokkal szemben". E röpiratában lép fel először Grundtvig az apostoli hitvallásról szóló sajátságos tanával, mely tan a legerősebb megtámadtatásnak volt kitéve, úgy nála, mint követőinél; mert későbben úgy állítja oda az apostoli hitvallást, mint a mely az Úr szájából származott és egyedüli biztos alapja az egyháznak. A fentemlített röpiratban erre vonatkozólag azt mondja: „Szükségszerűen beismerjük, hogy a reformátorok tévesen nézték az egyház eredeti rendjét, a midőn tudatosan vagy öntudatlanul megvetették alapját az új exegetikus pápaságnak, a mely alatt nyög az egész keresztény gyülekezet, melyet minden keresztény tudósnak egyesülve le kellene döntenie, mert már oly messzire jutottunk, hogy egyetemünk legfiatalabb theologiai professzora is, mint summus theologus, a gyülekezet exegetikus pápája, parancsot akar adni a történelmi keresztény egyház ledöntésére és egy újnak csupa theologiai makulatúrájából való felépítésére. Az egymás ellen protestáló tanári exegetikus füzetekből azután legyen képes a gyülekezet azt vallani, hogy egyet hisz, de nem tudja mit! Ha mi az igazság iránti tiszteletből, beismerjük a hibát, mely menthető a szellemi Egyiptomból, a pápai sötétségből való menekülésünkkel; úgy a történelem világosságánál, melyet csak a sötétség gyermekei képesek megvetni, válaszszuk el Luther Mártontól azokat, kik vele egyezni nem akarnak. Maradjunk a mellett, hogy nála és azoknál, kik őt hűen követték, a tévedés alapjában véve csak jelentéktelen t. k., csak külső formalitás; mert ha a gyülekezetünk az evangeliom történetén és a hitvalláson alapul, melyet az apostolok, mint a gyülekezet tagjai fejtettek ki irataikban, úgy tulajdonképen az apostoli hitvalláson alapul az, mely helyesen, elegendően megmagyarázza nékünk az írást. A tévedés csak abból keletkezhetik, hogy az új testamentom nem tanuskodhatik önmaga mellett, hanem szükséges számára az egyház nyilvánlevő bizonyítéka, mely ezért az egyedül helyesen védhető hitalap". Clausen tanár nem bocsátkozott polémiába Grundtviggal, hanem a sértő kitételek miatt sajtópört indított ellene, mely azzal végződött, hogy a sajtóbiróság Grundtvigot vétkesnek találta és pénzbírsággal sújtotta. A marasztaló ítélet legsúlyosabb rendelkezése az volt reá nézve, hogy ezentúl censura nélkül nem jelenhettek meg művei, mely rendelkezés alól csak 1838-ban mentette fel őt a királyi kegyelem. A marasztaló ítélet anynyira hatott reá, hogy nyomban elhatározta lemondását lelkészi állásáról. Siettette ezen elhatározását egy másik körülmény is. 1826 pünkösd ünnepén ezeréves emlékét ünnepelték a kereszténység behozatalának Dániába. Ő ez alkalomra külön énekeket írt és azokat az istentiszteletre kiosztotta a hívek között. Már akkor hírnévre tett szert az egyházi énekköltészet terén is. Énekei maradandó kincsét képezik a dán ev. egyháznak. Az egyházi hatóság betiltotta a külön énekek használatát, melyek egyházi jóváhagyást nem nyertek és nincsenek az egyház énekeskönyvében. Grundtvig az egyházi hatóság rendelkezéséről értesülve, bosszúsan akként kiáltott: „ha nem szabad az általam szerzett énekeket énekelni gyülekezetemben, úgy joggal nem volna szabad az én prédikációimat sem hallgatnia gyülekezetemnek". Sokan túlhevesnek és részben indokolatlannak találták Grundtvig fellépését Clausen ellen. De bármily helytelen volt is e fellépésének módja, az egyházi fejlődésre jó hatással volt. Nagyon helyesen jegyzi meg egyik életírója, hogy ez erős támadás nélkül aligha nem a dán theologia is a szomszéd német theologia sorsára jutott volna — a destruktiv és az „összehasonlító vallástörténettel" bíbelődő, úgynevezett modern theologia álláspontjára. A rationalismus e támadás után mindenütt visszaszoríttatott a skandináv kath. egyházak terén. (Folyt, köv.) OKTATÁSÜGY. A pozsonyi evang. lyceumon június hó 12-től 18-ig voltak az érettségi szóbeli vizsgálatok Masznyik Endre dr. theol akad. igazgató elnöklete alatt. A közoktatásügyi minisztériumot E. Nagy Olivér eperjesi jogakadémiai tanár képviselte. Szóbeli érettségi vizsgálatot tett összesen 48 tanuló. Ebből jelesen érettek a következő protestáns vallású tanulók: Osusky Samu, Ruttkay Ernő, Török József és] Weiser Samu. Jól érett protestáns tanulók: Csernák Oszkár, Degel Sándor, Dömötör Béla, Kostyál Miklós, Lange János, Plagány András és Samarjay Emil. Más vallásúakat is beleszámítva jelesen érett volt: 9, jól érett: 12. — A vizsgálat az intézet magas színvonaláról újabb tanúságot tett, a tanári kar működéséről űgy az elnök, mint a kormány képviselője a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. A nyíregyházi ág. hitv. evang. főgymnasiumban az érettségi szóbeli vizsgálatok f. évi május hó 10—15. napjain folytak le. A jelentkezett 46 ifjú közül az írásbeliek eredménytelensége folytán visszamaradt 4. Szóbelire állott 42 tanuló. Elnök: Geduly Henrik nyíregyházi ev. lelkész, kormányképviselő: dr. Szlávik Mátyás eperjesi theologiai dékán tanár volt. Jeles érett lett 4; Dibáczy József, Kállay Rudolf, Kovács Zsigmond, Pollner Arnold. Jól érett: 14. Érett: 14. Egy tárgyból javító vizsgálatra lett utasítva 8. Ismétlésre utasíttatott: 2. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. Ausztria. A bécsi ev. theol. fakultás új systematikusa lyc. theol. Beth már megkezdte előadásait s megnyitó előadásként a keresztyénség absolutságáról beszélt, míg a dékán dr. Löscher a bécsi systematikusok emlékét elevenítette fel. Az osztrák Gusztáv Adolf-egylet majd szeptember hó 16-án és 17-én tartja főülését Badenben Bécs melleit. Tavaly ugyan azt határozták, hogy Lembergben jönnek össze, de a mikor a lengyel klerikális körök erről értesültek, oly heves támadást intéztek a szándékolt ülés ellen, melyet német evangelikus invaziónak bélyegeztek, hogy a lembergi protestánsok kénytelenek voltak meghívásukat visszavenni, mert kellemetlen tüntetésektől tartottak. A klerikalismus ugyanis minden áron arra törekedik, hogy az evangeliumi élet föllendülését megakadályozza s ha egyenes úton nem teheti, álutakhoz folyamodik; igy most a neunkircheni evang. lelkészt támadják erősen a klerikális lapok, hogy a salzburgi érsek egyik pásztorlevelét kritizálta volna, persze nem felel meg a tényeknek, de hát áskálódásnak épen jó tárgy. Csak természetes, hogy ilyen viszálkodás mellett az evangélikusok is vigyázva őrködnek jogaik felett. Holzhausen községe Wels mellett Felső-Ausztriában iskolát akar építeni, melyhez az evangelikus adófizetők 70% költséget kénytelenek viselni, lévén az iskola simultán jellegű. Most azt a határozatot hozta a községi tanács,