Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-06-29 / 26. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 179 részt a nyújtandó segély mérvének megállapításánál a legbővebb számítást alkalmazni méltóztassék. De legyen szabad e kérdésnél a magas kormány becses figyelmét még a következőkre felhívni: Egyházközségeink rendes szükségletének megálla­pításánál elengedhetetlen és egyik legfontosabb tételét képezi a lelkész és tanító fizetése. Úgy a lelkész, mint a tanító fizetésének minimuma törvényileg meg van álla­pítva és a mennyiben az egyházközségek által díjlevélileg, illetve hiványilag biztosított fizetés a törvényileg meg­állapított minimumot el nem éri, illetve az illető egyház­község kimutatja, hogy a törvényes minimum kiegészí­tésére szükséges fedezettel nem rendelkezik, az állam segélye igénybe vehető. (1898: XIV. t.-c , illetve 1893: XXVI. t.-c.) Véleményünk szerint akkor, a mikor oly nagy reformmű alkotásáról van szó, a milyen lesz az egyházi adóteher megkönnyítését célzó törvény létesítése, jogo­sult és indokolt volna ugyanazon törvény keretébe be­vonni és az egyházaink autonómiájának jobban megfelelő módon rendezni ama viszonyokat, a melyek a lelkészi congrua és a tanítói fizetések kiegészítésének tárgyában már létező törvények által statuálva vannak és a melyek­nek a hozandó törvénybe való bevonása által az ügy­0 kezelés véghetetlenül megkönnyittetnék, egyszerűsíttetnék i és ez által közvetve az államra nézve is előnyösebbé 1 válnék. Ez pedig oly módon volna lehetséges, ha a törvény­ben kimondatnék, hogy az egyházközségek költségveté­sükbe kötelesek beállítani lelkészeiknek és tanítóiknak törvényileg megállapított minimális fizetését, a minek következménye az volna, hogy megszüntethető volna a congrua és a tanítói fizetés kiegészítése címén való segé­lyezés és e helyett az állam által az egyházaknak nyúj­tandó adósegélyben már benfoglaltatnának azok az ösz­szegek is, a melyeket az állam eddig az 1898. évi XIV. t.-c. és az 1893. évi XXVI. t.-cikkek alapján bocsátott az egyházak rendelkezésére. Kötelességünk azonban e pontnál különösen hang­súlyozni, a minek egyébként úgy az ev. ref. egyház zsinata, mint az ág. h. ev. egyház egyetemes közgyű­lése is egyhangúlag kifejezést adott, hogy a lelkészek­nek 1600 koronában megállapított minimális alapfizetése tarthatatlan és hogy a lelkészek minimális alapfizetésé­nek az emlékiratunkban említett korpótlékoknak rend­, ^ szeresítése mellett legalább 2400 koronára való feleme­lése, tekintettel a köztisztviselők fizetésének tetemes i felemelésére, különösen pedig az élet megdrágulására, nemcsak méltányos, sőt halaszthatatlanul szükséges. Miután e kérdésben a magas kormány teljesen egyetért egyházaink közvéleményével és a maga részé­ről is a lelkészi fizetésnek felemelését méltányos és indokolt kívánságnak jelenti ki és igéri, hogy e kérdés­sel avval az erős elhatározással fog foglalkozni, hogy mentől előbb elhárítsa az ügy útjában álló pénzügyi akadályokat: nem kételkedhetünk abban, hogy e kér­dést is mint elodázhatlant és égetőt a lehető legrövidebb idő alatt a kedvező megoldáshoz el fogja juttatni. Végül egyetértünk a magas kormánynval abban is, hogy a lelkészi nyugdíjintézet kérdése is sürgősen meg­oldassék. — E részben már emlékiratunkban rámutat­tunk arra, mily összegű évenkinti segélyre volna szük­ségünk, miért is kérjük, ezt és a lelkészi fizetések fel­emelését a már ismételve kért törvényben akképen szabályozni, hogy a most említett célokra szükséges összegek lehetőleg már a jövő évi budgetbe felvehetők legyenek. Végül Nagyméltóságodnak figyelmét felhívjuk a lelkész- és tanárképzésünk, jogi szakoktatásunk (jogaka­démiák) és theologiai tanári nyugdíjügyünknek a kor színvonalán leendő rendezése révén felmerülő szükség­leteinkre, a melyek részletes kimutatását későbbre ma­gunknak fentartjuk, és a melyeket szintén az állami dotáció fokozatos emeléséről alkotandó törvénybe befog­lalni kérjük. Az előrebocsátott alázatos észrevételeink figyelem­bevételét kérve, újból kérjük Nagyméltóságodat, hogy az 1848: XX. t.-c. 3-ik §-a értelmében nyújtandó állam­segély kérdését velünk szemben már most haladéktala­nul törvényhozásilag megoldani méltóztassék, miután részünkről azok az előfeltételek, a melyekre az idézett tör­vényben utalás történik, mind teljesíttettek és a kérdés megoldására szolgáló adatok immár beterjesztettek. Fogadja Nagymóltóságod megkülönböztetett tiszte­letünk kijelentését, melylyel vagyunk Kelt Budapesten, 1904 december hó 6-án alázatos szolgái. Gróf Apponyi Albert kultuszminiszter válasza a fönti felterjesztésre. A magyarországi ev. ref. és ág. h. ev. egyházak közös bizottsága az 1904. év elején az 1848: XX. t.-c. végrehajtása tárgyában emlékiratot nyújtott be az akkori kormányhoz. A kormány ezen emlékiratot tárgyalás alá vette s ezen tárgyalás eredménye gyanánt jelentkezik az az irat­váltás, mely az akkori miniszterelnök és a bizottság ko­kott az 1904. év második felében történt. A memorandum az 1848: XX. t.-c. 2. és 3. §-ával összefüggő kérdéseket két részben: „jogegyenlőség és viszonosság" és „dotáció" cím alatt tárgyalja. Miután pedig a kormánynak 1904. október hó 20-án 4972. M. E. szám alatt kelt leirata a bizottságot az emlékirat első részében felsorolt konkrét kérdésekre nézve elvi kijelentésével egyelőre megnyugtatta, az előző kor­mánynyal folyamatban volt tárgyalások fonalát az 1848: XX. t.-c. végrehajtása ügyében a hivatott t.-c. 3. §-ának rendelkezéseinél óhajtom újból fölvenni, mely szakasz szerint a vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei a közálladalmi költségek által fedezendők. Míg egyrészt ismeretesek előttem a magyarországi két protestáns egyház híveinek vállaira súlyosan nehezedő egyházi adózás és egyéb egyházi költség-terhek, másrészt méltányolnom kell azt a tagadhatatlanul kiváló tényt, hogy a magyarországi két protestáns egyház a terhes egyházi adózási viszonyok közt, korlátoltabb anyagi helyzete dacára is, a nemzeti közművelődés minden tényezőjével egy vonalban és irányban halad. Mindezekre való figyelemmel és az eddigi tárgya­lások anyagát alapul véve, hivatalba lépésem után egyik legfontosabb feladatomul tűztem ki azt, hogy az 1848: XX. t.-c. végrehajtását e törvény szellemében állandó rendezéssel kezdeményezzem. Ehhez képest a kérdésnek a két magyarországi protestáns felekezetet érdeklő részét illetőleg a bizottság­nak 1904 évi december hó 6-án az akkori miniszterelnök úrhoz beadott előterjesztésre, a jelenlegi miniszterelnök úrral egyetértésben azt az elvi kijelentést tehetem: hogy hajlandó vagyok a kezdeményező lépések megtételére abban az irányban, hogy a magyarországi két protestáns egyház, egyházi és iskolai szükségletének azon része, a melyet az egyházak híveik túlterheltetése nélkül fedezni nem képesek, s a melynek állami segélyezés útján való fedezése a jelenlegi kultusz és kulturális viszonyokhoz

Next

/
Thumbnails
Contents