Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-06-22 / 25. szám

180 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 3. Az egyházra nézve életbe vágó kérdés az, hogy serdületlen tagjai vallásos szellemben nevekedjenek fel, s ebben a tekintetben nemcsak az iskolának, hanem a családnak és társadalomnak befolyásaival is számolnia kell. Az iskola természetesen mindig meg fogja tartani kiváló jelentőségét, de nem szabad felednünk, hogy jelenleg, midőn a gyermek tizenkét éves korában búcsút mond az iskola falainak, az említett másik két tényező a serdülő ifjúság lelki világának kialakulásánál nagyobb súlylyal esik a mérlegbe, mint az iskola, különösen az erkölcsiekben az általános világnézet és életfelfogás tekintetében.* Az egyház érdeke tehát azt kívánja, hogy az iskola, ép úgy, mint minden egyéb intézmény, mely az emberek lelki világának kialakulására befolyással van, szintén tegye meg a magáét, hogy a gondjaira bízott gyermekek keresztyén, evangelikus vallásos irányban fejlődjenek. Mivel pedig az iskola oktató és nevelő intézet, úgy, tehet eleget az irányában e tekintetben támasztott igényeknek, hogy egyrészt a vallást, a mennyiben az ismeret, a gyermekekkel közli, másrészt, a mennyiben a vallás élet, a gyermekeket vallásos szellemben neveli. 4. Az iskola érdeke működésének szabadsága és egyöntetűsége. Mindegyik biztosítva van az által, ha az iskola működését az iskola lényegéből merített egy vezérelv irányítja, vagyis, ha az iskolának célja egységes. Az evangelikus felekezeti iskolának szabadsága és egyöntetűsége tökéletes, a mennyiben vezérelve és célja egy, Jézus Krisztus. Épen az ezen egységes vezérelv és cél által biztosított szabadság és egyöntetűség az, a mi a felekezeti iskolák főlényét az állami (értve: felekezet nélküli iskolák felett mindenkorra biztosítja. Kötöttsége által szabad, egyöntetűsége által szilárd. 5. Az iskolának ezen egyöntetűségét és harmóniáját magának az iskolának érdekéből semmi áron nem szabad oly módon megzavarni, hogy épületének koronáját letörjük s vele a templomot ékesítjük. Elképzelhetetlen az, hogy egy nemcsak névleg, hanem tényleg és meggyőződésében is keresztyén társadalom iskoláinak keresztyén jellegét eltörülni akarná, s vallásának, a mely egész életét áthatja és megszenteli, épen az iskolában ne adna helyet. Az iskolát, melynek egyik feladata a gyermekeket az életre előkészíteni, még fokozottabb mértékben kell a vallásnak áthatnia és megszentelnie. A vallásos nevelés, a mi viszont a vallásos ismeretek közlése nélkül lehetetlenség, adja meg az iskolának igazi méltóságát s teszi képessé arra, hogy feladatát teljesen megoldja. 6. Az állam állít ugyan fel iskolákat felekezeti jelleg nélkül, mondhatnánk vallásos jelleg nélkül, a szabadelvűség jegye alatt. S mivel ad valamit arra, hogy keresztyén állam, gondoskodik róla, hogy iskoláiban a vallás tanítása el ne hanyagoltassék. Látjuk azonban, hogy a vallás ott a szó szoros értelmében tantárgy lett, de még tantárgynak is csak sallang, Látjuk, hogy mig egyrészt a szabadelvű állam egy keresztyén felekezet ünnepeinek pompáját katonasága kirendelésével emeli, míg egyrészt legmagasabb hivatalnokai és képviselői egy keresztyén felekezet ünnepein hivatalosan részt vesznek, míg egyrészt a koronának viselőjét a keresztyének Istenének kegyelméből való és apostoli királynak nevezi, addig másrészt iskoláival szemben álszabadelvűséget fitogtat; az országot és népét Szűz Mária védelme alá helyezi, iskoláinak keresztyén jellegét azonban karikatúrává torzítja. Hiszem, hogy még mindig feladatának tekinti nemzetünk virágát, jövőjét, reményét a keresztyén vallásban * Máskép áir'a dolog olyan gyermekeknél és ifjaknál, a kik a népiskolából közép- és felsöbbiskolákba kerülnek. Remélem, hogy erre a tárgyra is lesz még alkalmam visszatérni. nevelni fel. Ámde rövidlátó szabadelvűségből előre lemond a feladat megvalósításáról, midőn a történelemnek minden tanítását félrevetve letörli iskoláiról a felekezeti jelleget, már magával ezen ártatlannak látszó kifejezéssel meghamisítván a valót, mert a mit letöröl, az nem a felekezeti jelleg, hanem a történelem folyamán különböző alakot öltött keresztyénség, s a felekezeti jelleg nélküli keresztyénség fantom, a mely a történelemben nem létezett, s bizonyos, hogy a „szabadelvűség" sem fogja létrehozni soha, 7. Keresztyén államnak, keresztyén társadalomnak csak felekezeti iskolái lehetnek, hitbuzgó felekezeti tanítókkal. Ha a tények mást beszélnek, akkor vagy az állam és társadalom nem az, a minek állítja magát, t. i. keresztyén, vagy pedig az iskola nem felel meg azon feladatának, melyet számára az állam és társadalom kijelöl, vagyis nem nevel keresztyén embereket. 8- Ha a vallást felekezeti népiskoláink tárgysorából kicsatoljuk oly formán, hogy annak tanítását a lelkészre bízzuk, ezáltal nemcsak az iskola működésének egyöntetűségét, szabadságát és harmóniáját rontjuk le, hanem megbolygatjuk azt a helyet is, melyet az iskola az egyház, a gyülekezet testében elfoglal. Az iskola ennek a testnek önálló szerve. Feladata: gyermekeinket hat éves koruktól fogva tizenkét-tizenhárom éves korukig oktatni és nevelni. Megfelel ezen feladának minden tekintetben? Jó. Nem felel meg? Akkor beteg és gyógyítani kell. Nem úgy, hogy munkája terhének egy részét leveszszük, hanem úgy, hogy feladatának teljesítésére képessé teszszük.* ** 9. Az épen mondottakból érthető továbbá, hogy a vallástanításnak a tanító kezéből valő kivétele okvetlenül árt vagy az iskola, vagy a vallás és az egyház tekintélyének. A hitbúzgó keresztyén azt fogja mondaui, hogy ime, az iskola nem képes a^gyermekkel közölni azt, a mi az életben legfőbb, az egy szükséges dolgot. A hitetlen a vallást, az egyházat fogja kicsinyelni, hogy ime az iskola, mely az életre készít elő, nem tartja feladatának a gyermeket a vallásosságra nevelni, belátva, hogy a vallás az életben felesleges. Ilyen félreértések és félremagyarázások egyébként könnyen érthetők és elkerülhetetlenek, ha a fentebb mondottakból világosan kitűnik, hogy úgy a népiskolai oktatás és nevelés egységessége és teljessége, valamint azon feladat, melynek megoldására az egyház népiskoláit rendelte egvkép megkövetelik, hogy a vallástanítást felekezeti népiskoláinkban a tanító végezze. * Németh Károly. EGYHÁZI ÉLET. Közgyűlések naptára. Jún. 26. Bácsi esp. gyámintézet, Ó-Verbászon. Szepesmegyei lelkészi egyesület Késmárkon. Jún 27 Mosoni egyházmegye Zurányban. Jún. 27 — 28. Veszprémi egyházmegye Veszprémben. Jún. 28. Kemenesaljái papi értekezlet Dömölkön. Horvát-szlavon egyházmegye Neudorfon. Jún. 29. Kemenesaljái egyházmegye Dömölkön. Győri egyházmegye Győrött. Júl. 3. Bácsi egyházmegye Újvidéken. Gömöri papi értekezlet Hizsnyón. Júl. 4 — 5. Nagyhonti egyházmegye Felső-Terényben. Júl. 11. Pozsony megyei esperesség Somorján. Júl. 12. Pozsonyvárosi egyházmegye Pozsony* Gondolok itt különösen arra a fontos szerepre, melye; felekezeti tanítóképzőintézeteink a gyülekezetek és az egyház életében betölteni hivatva vannak. ** Az e szakaszban mondottakból ítélhető meg leghelyesebben a lelkésznek és a tanítónak, mint az Úr ugyanazon szülője munkásainak egymáshoz való viszonya.