Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-01-12 / 2. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 23^ volt jegyzője révén a tisztelgők sorában. Az eperjesi kollégium igazgató-választmányi tagjainak, valamint tanári karának fájdalmát tolmácsolta dr. Mikler Károly jogkari dékán. A lelkészi gyászlak előtt a dalárda összhangzó, megható éneket adott elő. Azután a koporsó, gazdag koszorú-diszben, a templomba vittetett, a mely óriási kiterjedésének dacára, alig volt képes befogadni a gyászoló közönséget, melyben minden hitfelekezet képviselve volt. A dalárda búcsúéneke után Weber Samu főesperes lépett a szószékre és tartotta a gyászbeszédet, méltatván a halottat, mint lelkes hitszónokot, mint buzgó ügyvivőt és gondos áldásterjesztőt. A rövid gyászének alatt a koporsó a virágokkal díszített templomból a temetőre kisértetett el, hol Kübecher Albert alesperes búcsúztatta el a drága halottat, megáldván földi porait az örök nyugalomra. Hogy Dianiska András áldásdús pályafutását érdeme szerint méltassuk, vissza kell pillantanunk kezdő éveire, valamint életének áldásos, alkotásokban gazdag delelőjére, melyet csak a kínos, hosszas betegség és a gyászos halál volt képes megsemmisíteni. Régi papi család sarja. Született Batizfalván Szepesmegyében 1840 aug. 9-én, Dianiska Dániel nagyszabolcsi, majd batizfalvi lelkész és Scultety Sarolta szülőktől. Apai ágon egyik őse már 1640-ben a rákosi (Gömörm.) iskola rectora volt, kinek fiát Littman Mihály superintendens Kassán 1667-ben a gömörmegyei Restér számára lelkészszé szentelte; — egyik dédapja Scultety András mint nagy-orbkai (Morvaország) lelkész II. József látogatását szerény papi hajlékában fogadta. Elemi iskoláit itthon, a gymnasiumot Lőcsén, Késmárkon, Rozsnyón és Eperjesen végezte. Miután a theologiai cursust Eperjesen hallgatta, theologiai és philosophiai tanulmányainak befejezése céljából három évet töltött a rostocki, eriangi és bécsi egyetemeken. Édes atyjának 1862-ben bekövetkezett halála után, ennek batizfalvi gyülekezete, a hol közvetlen elődei: atyja, s ezt megelőzőleg nagyatyja, Scultety András, több mint 70 évig működtek mint lelkészek, — választotta meg rendes lelkészévé. Ezen állását azonban kiskorúsága miatt csak két év múlva fogadhatta el, mely idő alatt az egyházat administrator gondozta. 1864 júl. 1-én Rozsnyón Máday superintendens által lelkészszé szenteltetett fel. A batizfalvi nagy kiterjedésű egyházban 15 évig (1864—1879) működött, megválasztatván ez idő alatt egyúttal a tátraaljai egyházmegye dékánjává, majd esperességi jegyzővé. Batizfalváról a németországi Gusztáv Adolf-egylet vezető férfiainak rábeszélésére és kérelmére, kikkel már akkor is élénk személyes és írásbeli összeköttetésben állott/ — Zágrábba távozott, mint az ottani, a kezdet nehézségeivel küzdő és a züllés veszedelmének kitett gyülekezet rendes lelkésze, egyúttal az egész horvátországi diasporának hivatott őre. Itteni három évi küzdelem és fáradság teljes működése alatt egyúttal a zágrábi egyetemen a magyar nyelv és irodalom előadó tanára volt, mely működéseért a magy. kir. minisztérium neki több ízben köszönetét és elismerését fejezte ki. Zágrábi működése alatt érte őt 1882-ben a tekintélyes lőcsei egyház meghívása, mely egyház őt nagy bizalommal próbaszónoklat nélkül lelkészévé választotta, mely állását méltóan betölteni mind ez ideig teljes erejéből igyekezett. Lőcsei működése alatt érte 1890-ben a pozsonyi gyülekezetnek egy 10 tagú küldöttsége által közölt egyhangú megválasztatása; e meghívást azonban tekintettel a lőcsei egyház nagy bizalmára, melylyel ót marasztalta, — s neki egyúttal 600 K-nyi fizetésemelést is biztosított, — nem fogadta el. Az Úr megsegítő kegyelme mellett működésének áldott nyomát hagyta Batizfalván, a hol a paplakot átalakította, valamint a Batizfalvához tartozó filiájában, Iklán, a hol új templomot és iskolát építtetett és a tanítói állást rendezte. Zágrábi három évi működése alatt pedig a Gusztáv Adolf-egylet nagyszerű segélyeivel sikerült neki a protestantismus ezen végvárában díszes új paplakot és iskolát létesíteni, biztos alapját vetvén meg ezáltal a horvátországi küzdő protestantismusnak. Nem különben ő kezdeményezte és készítette elő az első horvátországi protestáns templomnak, a zágrábinak létesítését is. Lőcsei működésének főgondját a lelkipásztorkodás mellett az egyház anyagi emelése képezte. Hogy mily mértékben sikerült ez neki, bizonyítj Ä ÄZ HI körülmény, hogy az egyháznak még 50,000 K-t kitevő templomépítési adósságát, a Gusztáv Adolf-egylet és a gyámintézet segélyével, teljesen letörlesztette. Lőcsei működésének egyik fénypontját képezi az, hogy Hermann Gusztávot, a boldog emlékezetű lőcsei nagy jóltevőt sikerült rábírnia azon alapítványok létesítésére, melyek nemcsak az adományozónak, de a lőcsei egyháznak is országos ós marandó hírnevét biztosították, s e mellett magát a lőcsei egyházat kedvező anyagi helyzetbe juttatták. Az ő érdeme, hogy e nagy jóltevőt reábírta, hogy az ev. iskolai épület megváltására 40,000 K-t, a lelkészi és tanítói fizetések javítására 40,000 K-t, egy ev. árvaházra 200,000 K-t, egy az ev. egyház felügyeletealattállókórházra200,000,K-t még életében adományozott. Hasonló, de kisebb alapítványokat létesített a nagy jóltevőnk testvére Hermann Lajos is körülbelül 50 — —60,000 K értékben. Az árvaház és kórház, ezen alapítványok létesítése óta, már fel is épültek, meg is nyíltak, hirdetve a tettekben nyilvánuló örökké élő és ható krisztusi szeretetet. Belmissiói tevékenységének bizonysága, hogy a pozsonyi ev. egyház után Magyarországon ő honosította meg először a lőcseiben is oly áldásosán működő diakonissa-intézményt, először egy, majd két diakonissával, kiknek száma, miután a Hermann-kérház betegeinek ápolását szintén diakonissákra bízta, a jelenben 6-ra emelkedett. O alapította a mind ez ideig annyi áldással működő lőcsei Gusztáv Adolf nőegyletet. Az egyház anyagi helyzetének javulásával lehetségessé vált az is, hogy a paplak 1903-ban tetemes költséggel ujjáalakíttassák. Az egyház mindezen nagy építkezéseiben Prihradny Oszkár egyházfelügyelő nagy buzgalommal és szakértelemmel működött közre. Lőcsei működése kiterjedt az egyháznak filiájára, Dvorecre is, a hol új templomot épített. Dianiska András az egyházi élet körében különben is élénk tevékenységet fejtett ki, mint a feloszlott VI. sz. kir. város egyházmegye utolsó főesperese, mint tiszakerületi törvényszéki, nemkülönben egyetemes törvényszéki bíró, s különféle kerületi és egyetemes bizottságok tagja. Egyházi tevékenységének súlypontja azonban a szegény, elhagyott egyházak felsegélyezésének érdekében kifejtett működésére esik. Éz irányú működése pedig leginkább érvényesült a magyarhoni e. e. e. gyámintézetben és ezzel kapcsolatban a németországi Gusztáv Adolf-egyletben. A tiszakerületi gyámintézetnek 16 éven át volt elnöke, s részben ilyen minőségben, részben már elébb azon fáradozott, hogy a Gusztáv Adolf-egylet és a gyámintézet közötti kötelékeket mind szorosabbra fűzve, mentől nagyobb segélyt nyerhessenek a hatalmas Gusztáv Adolf-egylettől magyar evang. szegény egyházaink. A magyarhoni gyámintézet képviseletében is ismételve részt vett a Gusztáv-egyesület főgyűlésein s ez irányú törekvéseit a Mindenható szegény egyházaink érdekében gazdagon megáldotta. Legyen áldott közöttünk az igaznak emlékezete. Weber S.