Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-06-15 / 24. szám

II. év. Budapest, 1906. június 15. 24. szám. EYAMEIKUS ŐEÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor. félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM : Jézus az Űr. —e. — A dunántúli gyámolda. Kund Sámuel. — Szemle. — Tárca : Grundtvig. (Cs.) — Oktatásügy. Az új népiskolai táblázatokról. Farkas Mihály. — Külföldi krónika. — Egyházi élet. — Irodalom. — Pályázatok. A világ szelleme sem a bűnt nem akarja látni; sem a kegyelemről nem akar tudni. A bűn csak betegség szerinte; a kegyelemre tulaj donképen nem is szorulunk. Az ember mindent maga végez és alapjában maga alkotja meg Istenét a saját képére. Csuda-e, hogy a hol ez a szellem a bálvány, ott elnémul, vagy üres frázissá lesz ez a hitvallás, mely a Krisztust Úrnak, egyetlen Urunknak és Üdvözítőnknek mondja? ... A világ szelleme sokra megtanít, de Jézusnak ismeretére nem; ennek az ismeretnek a Szentlélek a létrehozója; az a Szentlélek, a ki az Úrtól jött s az Úrhoz vezet s ma sem szűnt meg működni közöttünk. Nem némult még el az Úrnak dicsérete templomainkban ; vannak még, a kik az evangelium szerinti igaz valóságában hirdetik a Krisztust; vannak még, a kik az élet ezerféle kísértései közepette megőrizték szivök boldogító hitét s végső lehelletükig vallják Uroknak, Üdvözítőjüknek Jézust. Ez bizonysága annak, hogy még munkálkodik közöttünk az Urnák lelke. Adjunk ezért hálát s tárjuk fel szivünket előtte, hogy bennünk és általunk is munkálkodjék, terjeszsze Jézus igaz ismeretét s ez által az üdvösséget. -—e. A dunántúli gyámolda. (Hozzászólás Varga esperes javaslatához). A dunántúli gyámolda áldott intézetének ügye ismét élénkebb eszmecserének tárgya Az „Evang. Népiskola" hasábjain Szigethy Dénes répcelaki tanitó szellőzteti azt a tanítók szempontjából, miután a múlt évi kerületi gyűlésen úgy látszik a tanítók körében létre jött megállapodás szerint megbízatást nyert és vállalt és ezen megbízatására figyelmeztetve is lett érdekelt oldalról. A kerületi számvevő válaszolt neki alapos, tartalmas közleményben ugyanazon szaklap hasábjain, sőt azt röpirat formájában minden egyes lelkésznek és tanítónak meg is küldötte. Ujabban hozzá szólt a tárgyhoz nt. Varga Gyula esperes is, és olyrszínben tünteti fel a kanizsai kerületi közgyűlés határozatát, hogy sok keserűséget okozott. Ebből aztán azt következteti, hogy a gyámolJézus az Úr. Senki nem mondhatja a Jézust Úrnak, hanem csak a Szentlélek által. I. Kor. 12, 3. r Jézust az mondja Urnák, a ki benne találta meg

1 üdvösség-ét s azért örömmel hódol neki, készségesen teljesíti akaratát, benne bízva küzd és tűr s reá támaszkodva nyugodtan készül a halálra, így vallották Uroknak Jézust az apostolok. Ezt kell, hogy jelentse a mi hitvallásunk is, midőn azt mondjuk: „Hiszek a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött fiában, mi Urunkban" ; mert különben üres szóvá lesz az a mi ajkainkon. Jézus az Úr, a ki mini Istennek egyszülött fia valósággal megváltott bennünket attól a valóságos szörnyű hatalomtól, a bűntől. Az én Uram is, mert én is szegény bűnös vagyok s engem is felölel megváltó kegyelme. Ezért az övé vagyok. Kinek élnék, ha nem ő neki, a ki életét adta érettem ? Ennek a meggyőződésnek és szent elhatározásnak a forrása nem az emberi értelem és okoskodás, hanem egy benső tapasztalat: a bűnnek és ^a kegyelemnek tapasztalata. Az értelem találhat és talál is sok csodálni valót Jézus személyében, tanításában, életében; arra azonban nem tanítja meg az embert, hogy ő az Úr, az Üdvözítő, az egyetlen, a kire üdvösségemet alapíthatom. Erre csak a Szentlélek vezet el. Ez tárja fel előttem a bűnt a maga kárhozatos voltában, midőn a törvény szavával fülembe zúgja: ezt tedd, azt ne tedd s midőn fedd és elítél mulasztásaim, gonosztetteim miatt. Ez tárja elém az evangeliomban Jézus képét a maga teljes szeretetreméltóságában, hogy a bűntudat súlya alatt hánykódó szívem Ő hozzá menekül, hívó szavát sóvárogva hallgatja, szeretetét magára vonatkoztatja, áldozatát vigasztalásul veszi, feltámadására építi reménységét. így születik meg az a boldogító hit, mely örömmel vallja: „Én Uram s én Istenem!" Ez tehát a Szentlélek műve; azért az ő segedelmét kell keresnünk, az igéhez .kell fordulnunk, a melyben működik.