Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-06-08 / 23. szám

180 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 befogadására szolgáló családias szervezettel biró szanatórium. Legszebb alkotásai Zimmer tanárnak székhelyén, B

erlin-Zehlendorf

ban vannak, melyek ezentúl is az ő igazgatása s vezetése alatt maradnak ; jóllehet ő f. évi ápril hó 1-én a diakonissa-egyesületnek igazgatói tisztéről lemondott, hogy tovább élhessen tudományos munkásságának. Ezen belmissiói alkotások a következők: 1. egy leánynevelő-otthon az első női sociális iskolával, melyben idegen országbeli növendékek is felvétetnek s melyben a sociális tantárgyakat maga Zimmer tanítja. 2. egy gyógyintézet, az egyedüli és legelső nevelőintézet hysterikus betegek s idegesek számára és 3. két külön osztály félig hülye s tehetségnélküli s epileptikus növendékek részére. Zimmer ezen intézetekkel a belmissiói tevékenységnek új irányt adott s a diakonissaintézetek, melyek ezen mozgalomtól eleinte idegenkedtek, most már a Zimmer-féle elvekkel megbarátkoztak. így például a brémai diakonissaliáz már ezen elvek alapján folytatja belmissiói tevékenységét, Ezek oly sikerek, melyekre 12 évvel ezelőtt senki sem mert volna gondolni s melyek Zimmer hírnevét messze idegenben is hirdetik. Említésre méltó főleg az, hogy az általa alapított diakonissa-egyesület ma 100,000 márkányi tehermentes vagyonnal rendelkezik s hogy az utolsó 3 évben 20.000 márkányi pénztári maradványa volt, Mindezen sikerek saját munkájuk és intézményeik jövedelmének eredménye minden gyűjtögetések s említésre méltó külső segélyek nélkül. (G. A.) EGYHÁZI ÉLET. A pozsonyvidéki papi konferencia f. hó 6-án tartotta meg szokásos tavaszi értekezletét Trsztyénszky Ferenc esp. elnöklete alatt a Holleruny Károly esp. ügyvezető elnök által összeállított következő programm szerint. Buzgó ének és imádság után elnök rövid megnyitóval jelezte a munkarendet, mire első előadóként Maliarik János nagylévárdi lelkész tartott Máté 28, 19. felett „gyakorlati írásmagyarázatot", helyesebben a gyakorlati írásmagyarázat szerényebb cége alatt egy, bár sok tekintetben egyéni, de jórészben igen figyelemre méltó dogmabölcseleti értekezést a keresztség, illetőleg az e szentség dogmatikai felfogásában evang. prot. és baptista szempontból tényleg érvényesülő ellentét felett. Szerző, ki egyébként az idézett bibliai helynek igen helyes tudományos exegetikai magyarázatát adta, épen e magyarázat alapján, a melyet vallásbölcseleti és dogmatörténeti reflexiókkal is bőven támogatott, a baptista álláspont érveit igyekezet megdönteni. Ezután Hollerung Károly ügyvezető elnök olvasta fel Vogrineez „Nostra maxima culpa" c. munkájának ismertetését. Vogrineez karinthiai r. kath pap, a kinek lelkében meghasonlott a r. kath. theologus a keresztyén liivővel s a modern gondolkozóval. Vergődik, tépelődik, reformokat ajánl érdekes munkájában, a melyek révén egyházát tarthatatlan elmaradottságábólkiemelhetnireméli, de „csak nyesegeti az egyház életfáját, a helyett, hogy abba az Ige nemes rügyét beoltva, azt lényegében megnemesítené." Valóságos typusa modern korunk annyi tépelődő s kétségbejutott r. kath. hívőjének s főleg e szempontból figyelemre érdemes. Az ismertetés egyébként lapunkban meg fog jelenni s így t. olvasóinknak módjukban lesz avval s annak révén Vogrineez munkájával közelebbről is megismerkedhetni. Érthető élénk érdeklődést keltett a harmadik programmpont, Schöniviesner Kálmán pózsonyszentgyöügyi lelkész előadása, a melyet a lelkészi nyugdíj felemelése ügyében tartott. Az alapos elaboratumhoz Schleiffer Károly misérdi lelkész, ki a kérdést lapunkban először megpendítette s Trsztyénky elnök szólottak hozzá, majd az értekezlet pontonként letárgyalta az előadó által proponált következő javaslatot : 1. Tekintettel arra, hogy az egyet, nyugdíjtézeti szabályrendelet a jövő évben revisio alá kerül, kéressék meg az egyet, közgyűlés, hogy ezen revisióra egy lelkészi tagokból álló tágabb körű bizottság küldessék ki. 2. Tekintettel arra, hogy az egyet, nyugdíjintézet pénzügyi helyzete megengedi, a papi értekezlet kívánja, hogy az egyet, nyugdíjintézeti alapszabályok revisiójával módosíttassanak a 1517. és 19. §§-ok oda, hogy a lelkészi nyugdíjigény 1200 K, az özvegy ellátásdíja 600 K, egy-egy árva neveltetési díja 120 K, a teljes árváé 160 korona legyen évenként. 3. A 15. §. azon megszorítása, hogy a nyugdíjigény a 10 tagsági év betöltésétől feltételezetten csak a tag elöregedése vagy valamely állandó és gyógyithatlan testi vagy szellemi fogyatkozásból előállott munkaképtelensége esetén nyugdíjazható, oda értelmezendő, hogy a nyugdíjigény beáll a 40 szolgálati év betöltével, föltéve, hogy a munkaképtelenség már előbb nem következett be. 4. Vétessék fel a módosítandó alapszabályba oly elvi határozat, mely szerint egész lelkészi testületek, esp erességek stb. ha kívánják és az alapszabály szerinti kötelezettségnek megfelelhetnek, a szokottnál nagyobb nyugdíjat is igényelhetnek. 5. Végre, föltéve, hogy a nyugdíjintézetnek az 1848. XX t.-e. valósításával a kért államsegélyt már a legközelebbi időben megkapná, akkor a nyújtandó nyugdíj a papi teljes fizetésig emelendő és a szolgálati évek számához mérendő a százalék alapján, mindenben épen úgy, mint a középiskolai tanárok nyugdíjánál, illetve özvegyeik és árváik ellátási díjánál. Az értekezlet e pontokat elfogadta,' avval a módosítással, hogy a 2. pontnál a nyugdíj, illetőleg ellátási és neveltesési díj összegét nem szabja meg, csupán általánosságban kívánja annak emelését; kijelentve egyúttal, hogy a 4 gyermekrendszert mint jogtalant, méltánytalant s erkölcstelent eltörlendőnek véli; a 3. pontnál pedig a 40 szolgálati évnek a munkaképtelenség meghatározó normájává tételét úgy kívánja, hogy 40 évi szolgálat után ne azért kelljen esetleg az illető lelkésznek folyamodnia, hogy igazolják munkaképtelenségét, hanem, hogy épen ellenkezőleg, ha tovább akar szolgálni, akkor legyen köteles munkaképességét igazolni. A közérdekű dologra egyébként lesz még alkalmunk visszatérni, bizonynyal előbb, semhogy a javaslat az értekezletet képező három esperességből a kerület utján az egyetemes gyűlés elé kerülhet. Utolsónak Biszkup Béla németgurabi lelkész ismertette a Gyurácz-féle „Keresztyén családi emlékkönyvet", a melynek az a rendeltetése, hogy az egyház nevében fiatal házaspároknak esküvőjük alkalmával ajándékul adassék, nékik családi krónikaként, de egyben keresztyén hitök és egyházszeretetök növelésére is szolgáló eszközül. Referens a könyvet egészben véve hasznosnak, sőt áldásosnak mondja s azt melegen ajánlja, azon óhajtással, vajha az a tót nép számára is hozzáférhetővé tétetnék. Evvel kapcsolatban az értekezleten felmerült a gondolat, vájjon ily emlékkönyvek behozatala nem szorítja-e háttérbe a legtermészetesebb, legértékesebb s egyúttal a tráditió által is e hivatásában már mintegy megszentelt családi könyvet, a bibliát. Ez aggodalmat azonban túlzottnak tartjuk. Hátha épen az ilyen emlékkönyvfélék vezetnek esetleg majd vissza a már-már elhagyogatott bibliához ? Ily címen ugyan a con-